Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-21 / 12. szám

és iskolai ügyeibe, mivel azok azon ország autonom ha­táskörébe lőnek utalva. Ennélfogva a bányai egyházkerület és utána az egye­temes gyűlés 1869-ben azon bölcs határozatot hozta: kéressék meg a horvát kormány, méltóztatnék akként ren­delkezni, hogy a horvát-szlavón területen levő protestáns egyházak, a magyarhoni prot. egyházzal szervi összefüg­gésben levő külön esperességgé szervezkedhessenek. Ezt a határozatot báró Prónay Gábor elnök közhelyeslés mellett jelentette ki, oly időben, mikor az ev. egyetemes gyűlések nem voltak még a nemzetiségi viták által megzavarva, mikor még tárgyilagosan és higgadtan lehetett tárgyalni. A bács-szerémi ev. esperesség ezen határozat szelle­mében járt el. Megtette a kellő lépéseket arra, hogy a külön esperesség — a magyarhoni ev. egyházi főhatóság védszárnyai alatt — megalakíttassék. De a többség, csupa óvatosságból, csak alesperességet javasolt. Ehhez képest az egyházmegye az 1871-ben tartott bányakerületi közgyűlésen megerősítés végett a következő határozatát terjeszté be: a) Szerém vármegyében és az őrvidéken az egyházközségek mint eddig, ügy ezután is a bács-szerémi esperesség részeit tevén, megengedtetik nekik, hogy alesperességgé szervezkedjenek • b) az alesperes a szerém-őrvidéki lelkészekből az összes bács-szerémi egy­házak szavazatai által hat évre választatik, tisztán egy­házi ügyekben az esperesnek lévén alárendelve; c) a po­litikai egyházi téren levelezik egyrészről a horvát tarto­mányi kormánynyal, másrészről a szuperintendenciával; az e téren való tetteiért az esperességnek felelős; d) já­rása iskoláinak ő a felügyelője; e) a mindenkori alesperes­választás a kerületnek s a horvát tartományi kormánynak megerősítés végett előterjesztendő. A bányai egyházkerület készséggel erősítette meg az esperesség javaslatát; csakis abban tett változtatást, hogy az alesperes ne hat, hanem csak három évre választassék a bányakerületi Utasítások XII. része 2-dik §. 1. pontja értelmében. Ennek következtében Stenczel neudorfi lelkész a horvát ev. egyházak alesperesévé választatott meg. Az egyetemes gyűlés nem tett nehézségeket. Az ügy rendes kerékvágásba látszott zökkenni. Az új alesperes elfoglalta hivatalát. Erről, valamint az egyház­kerületnek erre vonatkozó határozatáról hivatalosan lőn értesítve a horvát kormány is. Ennek azonban kifogása volt az alesperesség szervezése ellen. 1874. évi aug. 13-án 700. szám alatt kiadott válaszában utal az illető egyházak érdekére, mely azt követeli, hogy egészen önálló külön evang. egyházmegye alakíttassék. Ez a válasz a magyar vallás- és közoktatásügyi kormány útján 1875-ben közöltetett a bányai egyház­kerülettel; még pedig azon felhívással: nyilatkozzék arra nézve, ragaszkodik-e továbbra is 1871-iki határozatához, avagy hajlandó-e a horvát kormány kívánságához képest változtatni rajta? A bács-szerémi egyházmegye ismét nyilatkozott azon értelemben, hogy mivel a horvát-szlavón ev. egyházak alesperese időközben lemondott és mivel azoknak admi­nistratiója ismét sok nehézséggel jár, szükségesnek véli a külön egyházmegye megalakítását. A kerület ismét tárgyalás alá vette az ügyet. Maga az akkori püspök belátta, hogy nincs más mód, mint külön horvát egyházmegyét alakítani. Időközben, azaz 1880-ban nagy port vert föl a zágrábi ev. egyháznak azon tette, hogy Horvát-Szlavón­ország kormányához kérvényt nyújtott be,] melyben na­gyobb szabású intézkedéseket kért. Ezen egyháznak akkori papja Dianiska András, mos­tani lőcsei lelkész volt, a ki telve vallásos buzgósággal és egyháza iránti lelkesedéssel óhajtotta rendezni első sorban a zágrábi ev. egyház ügyét, másod sorban a horvát területen levő összes egyházak kormányzatát is. Azt hitte, hogy okai és adatai elég hatással fognak bírni a horvát kormány férfiaira és hogy magyarországi hitfelei méltányolni fogják nemes törekvéseit. A zágrábi ev. presbyterium helyeselte papjának tö­rekvéseit és aláírta a kormányhoz benyújtandó kimerítő memorandumot, annyival is inkább, mert úgy a horvát kormány, mint a többi ev. egyházak biztatták: vegye kezébe a rendezés ügyét. A benyújtott memorandum a gyülekezetek és az ev. lelkek számából s ezeknek szétszórt rendezetlen álla­potából indul ki; azután részletesen fejtegeti a két hit­vallású protestáns egyháznak államjogi állását a refor­mációtól fogva egész a legújabb időkig; a pátensnek és az 1866-iki horvát országgyűlésnek határozatait és végül az 1868. XXX., illetve 1. t.-c. közjogi fontosságát. Különös súlyt helyez Ő felségének azon szavaira, melyekkel a pátensnek határozmányait törvényerejűvé tette és melyek­kel a magyarhoni 1791. XXVI. és az 1844. III. t.-cikkek érvényét a horvát-szlavón ev. egyházakra is kiterjesztette! Ezek által — úgymond — világosan megállapíttat­tak egyúttal a háromegy királyságban levő ág. és helv. hitvallású ev. egyháznak belső szervezetére vonatkozó alapelvek is. Ezeket nem szükséges itt különösen ismer­tetni, mivel azokat a szíves olvasó úgyis ösmeri. De azt a panaszt, miszerint a pátensben tervezett »mindkét ev. felekezetű férfiakból álló osztály* a kultuszminisztériumban nem állíttatott fel, és hogy az egész osztrák-magyar monarchiában egyedül a horvát-szlavónországi protes­tánsok zárattak ki az állami segélyből — fel kell emlí­tenünk, mert az valóban nem egyeztethető össze az egy­házak egyenjogúságának elvével. A kivánt protestáns egyházi szervezetre nézve ezek­ben összpontosul a zágrábi ev. egyház kérelme: 1. hogy az ág. hitv. ev. gyülekezetek Szlavóniában és a határőrvidéken egy szlavóniai ev. egyházmegyét képezzenek; 2. hogy ugyanazon felekezetű egyházak Horvátor­szágban és Fiume városában egy horvát ev. egyház­megyét képezzenek ; 1 Megjelent egész terjedelmében a Prot. Egyh. és Isk. Lap 1882-iki folyamában.

Next

/
Thumbnails
Contents