Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-21 / 8. szám

Szerkesztőség : IX. kerillet, Pipa-utca Ü3. szám, hová a kéziratok cimzendök. •iiadó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIÍY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : O fr: Egyes szám ára HO kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Belmissziói teendőink az új törvények kihirdettetése s életbelépte után. Ha széjjel nézünk hazánkon kívül a művelt nyugatnak főként protestáns országain s vizsgáljuk ott az egyházi és vallásos életnek legkülönbözőbb nyilatkozatait: óriási, sok helyütt leírhatlanul gazdag tevékenységet találunk ott a belmisszió, századunk ezen áldásos nagy munkásságának területén. Sokkal többet tárgyalta ezen becses lap az utolsó évtizedekben a belmisszió kérdéseit, mintsemhogy szükséges volna itt ennek meghatározásával, lényege körülírásával részletesen foglalkoznom. Azért röviden csak annyit mondok el, hogy a belmisszió egyházias, vallásos szellemű munkáját keresztyén férfiak és nők, többnyire a hivatalos egyházon kívül, de mindig ennek érdekében, javára és támogatására, azok között folytatják, kik keresztyéneknek születtek s megkereszteltettek ugyan, de vagy anyagi nyomoruk, vagy szellemök képzetlensége, vagy lelki életök igényeinek fejletlen volta miatt távol állanak a keresztyénség lelkétől, mint a melytől vagy elidegenedtek, vagy a melyet soha nem is ismertek. A belmissziót tehát a külföldön többnyire a hivatalos egyházon kívül, sokszor óriási apparátussal működő egyletek folytatják. Hazai magyar evangélikus reformált egyházunk az ujabb időkben, több kedvező jelből láthatólag, kezd érdeklődni a belmisszió iránt. Kikigyúl pusztaságunkon több helyen a szelid pásztortűz, hogy világosságot vessen egy-egy kicsiny területre. És ha aztán újra ellobban ittott a fénysugár, más helyen látjuk azt ismét felgyúlni. De hát mi mindez a tenger-pusztaság kietlenében ? ! Nálunk a belmissziót, bizonyára még jó ideig, vagy talán mindig is, csak a hivatalos egyház keretein belől lehet folytatnunk. És ez nem baj, sőt körülményeink között kívánatos is lehet. Kívánatos lehet az, hogy egyházunk hivatalos szolgái, magok a lelkészek fogják meg az eke szarvát, s szántogassák a parlagon heverő földeket, hogy hozzanak azok termő magvakat Isten országának. Adja meg azonban erre az első hathatós lökést, a lelkeket tettre szólító felhívást, legfelsőbb organumai útján maga a hivatalos egyház. Mert bizony a változandó viszonyok között elsőrendű teendőnk lesz erősíteni a hozzánk tartozó hivek lelkeit, hogy, mint oldott kéve szálai, szét ne hulljunk a mind erősebbé váló ellenhatás, a hideg szelek emésztő fuvallatára. Ha élni akarunk, egyházunknak belmissziói egyházzá kell átalakulnia, lelkészeinknek a belmisszió elsőrangú munkásaivá, vezérlő leikeivé kell lenniök. Nagy Konstantin égő keresztje újra megjelenik égboltozatunkon, de ma az »ebben győzni« szavak a kereszt evangéliumának szerelmét hirdető belmisszió jelvényében lesznek olvashatók. Nem puszta szavak, nem semmis frázis ez. Én ismerem, mert saját szemeimmel láttam, lelkem ifjúi hevével tanulmányoztam annak idején a külföld országaiban a belmisszió áldásos tevékenységét, tapasztaltam annak lélekemelő hatását, s itthon tizenhét év óta foglalkozom e kérdésekkel, beszélek, írok, tanítok róluk, s tiszántúli egyházkerületünkben több ifjú lelkész atyánkfia működéséhez végre is én adtam meg az első lökést. El akartam ezeket mondani, mert sohasem szerettem képzelgő idealistának látszani, sem az álkegyeskedés ruhájába nem szoktam öltözni, a komoly dolgot azonban nagyon komolyan szeretem venni. Alakuljon át tehát egyházunk belmissziói egyházzá, még pedig olyan értelemben, hogy