Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-03 / 1. szám

a kilenc évi korkülönbség ellene szól. Ám ez nem áll, mert ha a külföldön máshol ily sok időt töltött többi egyénekről nem is szólunk, csak nézzük végig a krakkói magyarok névsorát s két olyan fontos körülményt veszünk észre abból is, mik véleményét nyilván megcáfolják. Egyik az, hogy sokan voltak Krakkóban is kilenc évet vagy megközelítő vagy épen felül is haladó időközben: másik az, hogy seniorul nem egyszer alkalmaztattak olyanok, a kik közvetlenül azelőtt nem időztek Krakkóban, sőt olyanok is, kik hazájokban már hivatalos állást (gálszécsi plébános, egri kanonok stb.) foglaltak volt el. Akármelyik esetet vegyük is hát fel Károlyinál, mindenesetre lehetséges, hogy a két, egyébiránt ugyanazon név egy személyé ; annyival inkább, mert az utóbbi eshetőség szerint a kilenc évi időközbe nagyon jól befér akár az 1830-ik évről Boldi Sebestyénnek tulajdonított erdődi reformátorkodás, akár a római kath. paposkodás. Én részemről mindamellett is azt hiszem, hogy az egész időt Krakkóban töltötte. E mellett szól az is, hogy az egyetemi hallgatók névsorába csak egyszer, az előbbi ízben van bevezetve. Karolyiról még annyit kell megjegyeznem, hogy Tiszántúl bélteki és erdődi papnak említtetik. Bélteki papnak 1557-ben maga írja magát; erdődi papnak Schesaeus mondja, így tehát ez is elég hiteles állítás. Hogy aztán 1557-nél előbb volt-e Erdődön vagy később, nem tudható, talán inkább előbb. Ezek után egy pár megjegyzést vagyok kénytelen tenni a Révész cikkére. Nagyon helyesen mondja, hogy az 1550-es években tartott szatmármegyei zsinatok még. luth. irányúak voltak. Erről a ki olvasta kánonaikat, meggyőződést szerzett már. Ebből aztán természetesen következik az is, hogy az azokon szereplő és idejökben működő püspökök szintén luth. szelleműek voltak. Ám két állításával mégsem értek egyet. A ref. püspökök névsorát t. i. mégsem Bogácsival vagy Meliussal kell kezdenünk, hanem Petrovics pártfogoltjával, Kálmáncsehivel. kit egykorú forrás 1557-ben püspöknek említ: azt pedig, hogy ez ekkor ref. volt, mindenki tudja. Másik állítása, a miben szintén nem érthetek vele egyet, az, hogy Hevesi Mihályt, Tordai Demetert és Károlyi Boldi Sebestyént nemcsak ref. püspöknek, de általában püspöknek se tekinthetjük, mert »az esperesek felett álló püspöki hatalomkör az ötvenes évek végéig aligha fejlődhetett ki s a »superintendens« sokáig az »esperest«jelenti«. Hevesi Mihályról, kinek püspökségéért nem állok jót, nem beszélve, sőt Tordai Demetert sem egykorú adatok, hanem későbbi források és némi egybevetés nyomán fogadva el ilyenül, már Károlyi Boldi Sebestyénről egyfelől s Kálmáncsehi Sánta Mártonról másfelől határozottan merem állítni, hogy »episcopus« vagy »superintendens« címök felsőbb hivatalt jelentett, mint az esperes cím, s habár »hatalomkörük « még csak a fejlődés kezdetén állott s még sokára lett szabatosan körvonalozva, mégis fölötte állott az esperesinek. Igazolja ezt az a megkülönböztetés, mely az óvárii első zsinat végzéseiben előfordul, midőn superintendensek és praelatusok választását tartja szükségesnek. Igazolja maga Károlyi Sebestyén, ki jelzett levelének, mely az óvárii második zsinat nevében beszél, egymaga ir alá a többiek helyett is, kiket az óvárii első zsinat másik műszavával coadjutoroknak nevez. Igazolja ugyancsak az 1557. évi kolozsvári zsinat ama munkálata is, a melynek első sorban a jelen volt superintendensek (köztök Károlyi is) irtak alá, s csak utánok következnek az esperesek és tekintélyesebb lelkészek. A Révész által felhozott példa ide nem talál, mert mint tudva van, a tiszáninneni egyházkerületnek egészen más, sajátos fejlődése volt az egyházkormányzat tekintetében s ott a superintendensi és esperesi hatáskör körülbelül csaknem egybe esett. Tiszaföldvár. Zoványi Jenő. KÖNYVISMERTETŐ. A dunamelléki ev. ref. egyházkerület Budapesten 1894. október 30-án tartott egyházi értekezletének emlékkönyve. Az értekezlet megbízásából szerkesztette Szóts Farkas, az értekezlet titkára. Budapest, Hornyánszky Viktor könyvnyomdája, 1894. 109 1. Ára 30 kr. Ez emlékkönyv kiadásában, a dunamelléki egyházi értekezlet nagyon jó szolgálatot tett a magyar protestáns Sionnak, Az eszme új, mely még alig hogy testet öltött, sőt járatlan az út is, melyet ez eszme szolgálatában, az egyház jövője felett aggódó szeretet buzgalma megnyitott. De csakhogy megnyitotta, csakhogy megindult a munka! Már eddig három egyházkerület szervezte ezeket az értekezleteket, s a kezdeményezés nagyon biztató volt mindenütt. Dimidium facti, qui bene coepit, habét, mondja a példabeszéd. És ez igaz itt is, igaz annyira, hogy a jó kezdeményezés után mi is a legjobb eredményeket várhatjuk. Nagyon szerencsés már maga az »egyházi« jelző, mely nem exclusiv, hanem figyelmet vet a teljes egyházra, a Krisztusban kiválasztott hívek egyeteménelv összes erejére. A királyi papság, a szent nép munkaereje s buzgalma lépett sorompóba, hogy teljes erkölcsi súlyát vesse mérlegbe, azon egyház érdekeinek szolgálatában, melynek életében az evangéliumi erö, a közművelődés s a legmagasztosabb szabadelvűség feltételeit is magába zárja. Lehet akármily válságos az a jövő, s csatlakozhat a Krisztus helytartóságával kevélykedő, tulajdonképen pedig a krisztusi elveket lábbal tipró Róma s ennek sötét hada, a reactió bármely elemével, csatát nyerni nem fog mindaddig, a míg ez a megtörhetetlen szent erő, a magyar prot. Sionban sorompóba lép s buzgalmában nem fog megcsüggedni. Szembeszökőleg igazolta, különösen a németországi kulturharc, hogy nem politikai hatalmat, nem a törvény súlyát, hanem a hitet kell harcba vinni azon sötét rendszer ellen, a melyben minden van, csak evangélium nincs, dacára hogy folytonosan ezzel a nálok levő erő hamis méltóságával vakítanak. Eddig még alig észlelt rugdalódzásuk és kapkodásuk is épen arra vall, hogy érzik ez isteni erőben koldus szegénységüket s észrevették, hogy az evangéliumi, hitben oly fegyvert emelt fel a mi királyi papságunk, a magyar prot. Sión védelmére, mely áldott lesz, mint a Dávid parittyája. Csak hadd rugdalódzanak! A sötétség fejedelme is ott tudta kifejteni