Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-03 / 1. szám
legjobb erejét, a hol uralma vége felé jár s a talaj már ingadozik lábai alatt. Hiába adják a serdülő nemzedék kezébe, a felekezeti gyűlölséget szító katekhismusokat, hiába szórják százezrenként a nemzeti egység rovására vakító s még a ponyvára sem méltó termékeiket, hiába roppantják meg klerikusaik nyakát a semináriumokban, hogy mindent dögleletesnek tekintsenek és csak azt ne lássák, a mi épen az ő bűzös ajkaikon az élet rothadása. Uralmuk véget ér! Mindezek ellen, az evangeliumi hit az egyedüli fegyver, a melyet — mint ez emlékkönyv igazolja — a dunamelléki egyházkerület is magasra emelt. Nagy jelentősége van e mozgalomnak, mert nemcsak saját falaink épílése s önvédelmi harc ez, hanem egyszersmind a közfelvilágosodás és igazi szabadelvűség munkája is, s a korszellemnek békesség felé való irányítása. Ne félj kicsiny sereg; mert tetszik a ti Atyátoknak, Hogy adjon ti nektelc országot! »Szükségünk van — mondá Szilassy Aladár, a dunamelléki egyházi értekezlet evangéliumi hitben gazdag lelkű elnöke — az értekezletekre, hogy ezeken a hivatalos formáktól eltekintve, bizalmasan, egyházunk iránt való szeretettől lelkesítve megbeszéljük mind azt, a mi a gyakorlati életben egyházunknak úgy külső, mint belső megerősítésére szükséges; hogy keressük és megtalálhassuk a legalkalmasabb módokat, a melyek által az evangéliumok mindent megnemesítő erőit egyházunk belső életébe, híveink lelkébe s intézményeinkbe bevitessük. Csak az evangélium s annak isteni ereje tarthat meg bennünket s ez képesíthet, hogy necsak megharcolni tudjunk elleneinkkel, de diadalmaskodni is, s emelkedni többről-többre folytonosan. S ha a múltban az evangélium s annak mindenre képesítő ereje tartott meg bennünket, a válságos jövőben is, melynek küszöbén állunk, csak ebben bízhatunk.« Ne félj kicsiny sereg! Az Emlékkönyv négy szakaszból áll, melyek közül az első az értekezlet naplóját hozza; a második Szőts Farkas felolvasását, az egyházi értekezletek feladatáról; a harmadik az alapszabályokat; a negyedik pedig azoknak a névsorát, kik adakoztak ez Emlékkönyv kiadási költségeire. A napló, az értekezlet megalakulásának genesisét, s a megalakult értekezlet dolgait és eszmecseréit hozza, röviden, velősen, nagyon kedves modorban. Az ige az eszme, az evangélium önként sorakozott képviselői, a királyi papság tagjai, mint az Űr »kicsiny serege« mozdulnak meg, s vetik meg az alapot, a befelé és kifelé irányuló belmissziói tevékenység szent munkájához. Az ige, az eszme, az evangélium lángol minden szavukban; az ige, az eszme, az evangélium ereje van minden intézkedésükben. A 9 §-ból álló alapszabály nagyon rövid, mintha jelezni akarták volna benne, hogy a többi, a mi el van hallgatva, ott van, ott fog életre kelni a hívek buzgalmában, fáradhatatlan tevékenységében. És ez nagyon jól van így, miután az alapszabályok tömkelegében könnyen megtéved sőt, elvész a buzgóság. Az apostolok alapszabálya is a szívben vala, ő bennök is a Krisztus öltött testet, nem az alapszabály, mely közöttünk is annál jobb, mentül rövidebb. És roppant nyeresége Dunamelléknek, hogy az úgynevezett világiak, nemcsak számra, de a benső erőre nézve is, oly szépen sorakoztak, fényesen igazolván e buzgóságban, hogy a különösebb megbízatás szerint, való pásztorok törekvésével, az Ő szivök is versenyre kél ott, a hol a magyar prot. Sión szolgálatot kér. Ott van p. o. Szilassy Aladár, ez a valóságos tünemény az egyházi életben, a ki felől, mint az ifjú Timótheus felől a lystrai és az idóniumi atyafiak, én is bizonyságot tehetnék már az ifjú korból, ott van dr. Darányi, gróf Ráday Gedeon, dr. Csiky Kálmán. Hegedűs Sándor, György Endre, Hegedűs István, Kasits Péter, dr. Kiss Áron, Tóth József, gróf Tisza Lajos, dr. Vécsei Tamás s több mások, a kiknek midőn a buzgóságát, egyházunk iránti lángoló szerelmét megmérni akarjuk, azon gondolat vesz rajtunk erőt, ha nem volna-e helyesebb őket egyszerűen csak Szász Károly, Sziládi Áron, Papp Károly, Baksay Sándor, Venetianer Sándor, Lévay Lajos, dr. Kecskeméthy István stb. hitben erős alakjaihoz hasonlítani. Ne félj kicsiny sereg, a hol a királyi papság ily egyesített erővel és tettekben prédikál, ott jövő van, ott a hit győzelme már előre is biztosítva van! És azok a theol. tanárok! Hát nagy dolog tagadhatatlanul, hogy azok a fővárosi theol. akadémiai tanárok, a belmisszió munka terén oly csodálatos dolgokat mívelnek. Csodálatosan osztják be az időt, s mikor az elméleti tudományok magas régióiba kell emelkedniük, a magok helyén vannak, mikor pedig pihenniök kellene, abban találjak legboldogítóbb aggodalmukat, hogy leszállnak a gyakorlati keresztyénség, a belmisszió szent mezejére s ott is sort fognak, mintha ez volna kizárólagos hivatásuk. Nem hízelkedő beszéd ez, minek nem is volna semmi értelme, hanem rámutatás arra a ténykedésre, a melyben a leendő papok vezetése s az életre ható tudomány termékenyítő hatalma, oly kiváló jelentőséget nyer. Az az árok, a melyet a szaktudomány büszkesége egy időben oly mélyre ásott, át van hidalva, s érvényre emelte azt a felfogást, hogy különösen a theologiai szakképzettség abban érheti el legmagasztosabb feladatát, ha az életre hat, s nem a kathedrai magas szemöldökű bölcselkedésben, hanem termékenyítő hatásában igazolja életképességét. A keresztyénség nem tan, hanem élet és erő, s ha van jelentősége az elméleti résznek, a mint hogy van is, ez nem állhat az elzárkózottságban, a tudomány kevélységében, hanem ellenkezőleg az életet megtermékenyítő világosság kiárasztásában, a melynek áldásából nincs kizárva senki. Ily világosságot, ily termékenyítő hatást képvisel különösen Szőts Farkas felolvasása, a mely ez Emlékkönyv második szakasza alá van besorozva. Sok van ebben, a mi mindnyájunk által megszívlelendő, nagyon sok, a miből okulhatunk, s okulhatnak kiváltképen azok, a kik még belmissziói dolgokkal nem foglalkoztak. Életre való s életet keltő ennek minden sora, melyet, ha a tiszántúli értekezleten, a buzgó Csiky Lajos által tartott felolvasás mellé állítok, úgy tetszik, mintha az egyházi értekezletek templomának magasba emelkedő kettős tornya ragyogna előttem! »Az egyházi értekezleteket — mondja Szőts Farkas — általában úgy fogom fel, hogy azok a templom és a tanácsterem mellé állítandó s a keresztyén vallás-erkölcsi és egyházi élet erÖsbítésére szolgáló Önkénytes társadalmi egyesületek. Céljuk általában ugyanaz, mint a mi a templomé és az egyházi tanácstermeké. Azt a magas vallási és ethikai célt kell szolgálni az egyházi értekezletekkel is, a melyet a templom szolgál a maga igehirdetésével és az egyházi tanácsterem a maga egyházkormányzati végzéseivel, azaz felépíteni a Krisztust belsőleg és külsőleg az egyénben és a társadalomban, vagy a mi ugyanazt jelenti: előmozdítani Krisztusnak és az ő evangéliumának érvényesülését az egyéni és a társadalmi életben. Ezt az általános célt, mely felé az egyházi értekezleteknek törekedniük kell, nevezhetjük, ha úgy tetszik, belmissziónak is, mely szintén arra tör, hogy a keresztyén vallás-erkölcsi életet bensőbbé és erőteljesebbé tegye; sőt nevezhetjük a legújabb keletű