Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-04 / 1. szám

eszmét s a kormány diplomáciái úton hívja meg a meg­hívandókat. Biztosítani kell továbbá a meghívottakat, hogy a nemzetközi congressusokkal járó külsőségek, hivatalos? fogadás, ünnepek stb. se fognak elmaradni. Ez a pén?; nem volna hiábavaló kiadás. A tanférfiak a leghálásabb, mert a legintelligensebb közönség, a melytől a legtöbbel várhatjuk a Magyarországról elterjedt balnézetek eloszla­tására. Ez pedig bőven megéri azt az öt-hatezer forintot, melybe a congressus kerülne. TÁRCZ A. Horváth Márk és Szegedi Kis István. Egyháztörténelmi tanulmány és korrajz.1 Szegedi Kis István négy egész évet töltött Laskón, s ha bámuljuk ama rendkívüli és sok oldalü tevékeny­séget, melyet ezen idő alatt a laskói parochia falai közt a protestáns tudat erősbítésére és az egyházi élet fejlesz­tésére kifejtett: még több okunk lesz meghajolni nagy lelke előtt, ha csak parányi részben is ismerjük ama sokszorosan nehéz viszonyokat, melyek közt forgott, s apostoli buzgalommal és mindenre, még halálra is kész elszántsággal munkálkodott. Az iga, mely alatt Baranya népe a 150 éves Ozmán­uralom idején nyögött, soha sem volt súlyosabb, mint épen ezen időben, midőn az A1 Duna vidékét teljesen uralma alá hajtani s ott véglegesen elhelyezkedni ipar­kodó török egyre-másra vívta a hatalom birtoka fölött az élet-halál harcot. Erőfeszítései sikertelenek voltak, Szigetvár alatt két izben is csúfos kudarcot vallott. A megvert ellenség mindig réme a védtelen szegény népnek s a törököt kétszeresen azzá tette ama körülmény, hogy szenvedett vereségeit nem csupán Horvát Márk hősi elszántságának, hanem a szigeti vár ellen általa minden­felől felhajtott községek fenyegető magatartásának is tulaj­donítá«, kik azt kiáltják, hogy csak az Ur Isten támasz­tana akármi kevés ellenséget, mind ők maguk reájuk támadnának*. A különben is bőszültet még bőszültebbé tette a nem titkolt közhangulat, s dühében boszúját a föld népén, még inkább pedig annak erősen gyanúba vett vezetőin, a prédikátorokon és tanítókon tölté. Thuri Pál beszéli ezen időből, hogy »a török éjjel-nappal áskálódik papjaink és oskoláink ellen, mert azt tartják, hogy ezek okai, hogy a magyar nem akar törökké lenni. Nincs oly pap, kit a török meg nem veretett volna, kivéve egy magamat. A veretés átalán mindennap foly; a legkisebb okért a hibásnak talpát ugy elverik, hogy a bőr is lemegyen róla. Mikor a törökre nézve egy-egy harc szerencsétlenül üt ki, egész boszúját mindjárt a prédikátorokon tölti, mert — ugy mondják — ők okai minden szerencsétlenség­nek, átkokat bocsátván ő ellenük az Istenhez. Ily váddal háromszor fogták el püspök urunkat is, s kötözve vitték a vesztőhelyre, hogy lenyakazzák, de az Isten csodálatos módon megoltalmazá mindannyiszor*.2 1 Részlet »Szegedi K. István dunántuli működése, s Tolna-Baranya reformációja* című műből. 2 »Idea Chrislianorum Ungarorum sub Tyrannide Turcica«, lapszám nélkül kiadva Mol nár Albert állal 1616-ban Oppenheim­ban. Mikor irta azt Thuri Pál ? nincs jegyezve, de következtethetni abból, a mit műve végén mond: »Veritas hujus scripti manifesta est. Similiter scripsi etiam ad nostrum Molnár, quae Epistola in multas urbes et oppida Transylvaniae perlata est, et multis Mag­natibus persvasit, ut filio üegis Iohunnis auxilia denegarent. Mol-Skarica nem beszéli, hogy Szegedi Kis István Laskón laktában is szenvedett volna török fogságot, s ugyanazért bízvást hihetjük, hogy a íolnai Rektor által említett ^WSJTJÖ/Í urunk Sztárai volt, de az a sors, mely a nagy reformá­tort többször állítá szembe a halállal, damoklesi kard gyanánt függött Szegedi feje fölött is, s küzdelmes pályáját egyszersmind félelmessé tette. Szabadsága és élete egy percig sem volt biztonságban és pedig annyival inkább, mert ő maga sem őrizte azt s féltette ezt, sőt maga ment szembe a veszélyekkel és halállal. »Az terekek az utakat mindenütt állják — írja Szigetből Szekcsői Máté — őrzik és az szegénységet ide be nem bocsátják; még az gyalog míves nép is, a honnat jünnek ugyan nagy titkon és lappangva jünnek, mert az terekek erőssen bintetik őket. fogdossák, nyársban is vonnyák közülek némelyeket.* Szegedi előtt még kevésbbé volt nyitva és bátorságos mindenfelé az út, de ő semmivel nem gondolt, élete is neki nem vala drága csak elvégezhesse örömmel futását és a szolgálatot, melyet vett az Ur Jézustól. És elvégezte azt. Püspöki tisztében forgolódva eljárt egészen a Somogy­ságig és elment oda is, hova a török csak maga szeretett volna menni, de másokat nem eresztett: eljárt Sziget­várába, és a kiket az legyőzni nem tudott, ő foglyul vitte azoknak lelkét a Krisztus engedelmére, szivöket pedig meghódította saját számára. Nagy tudománya, mély böl­csesége és apostoli buzgalmával minden rendű és rangúak tiszteletét és ragaszkodását, szerezte meg magának, annyira hogy a szó teljes értelmében rajongtak érte kivétel nélkül mindenek. Magukhoz hívták a mágnások, üdvözölték a nemesek, s ezek és azok még a messze távolból is aján­dékaikkal segítették és kötelezték le magukat.1 Érdekes volna névszerint ismerni és előszámlál­hatni ama főrangűakat és nemeseket, kik kétségkívül nem csupán kiváló egyénisége, hanem az általa képviselt ügy iránti rokonszenvből is segélyükkel támogatták, pártfo­gásukkal bátoríták nehéz helyzetében és munkájában az Isten emberét. Életirója mélyen hallgat róluk s ugyanazért egyenesen nem is mutathatunk rájuk; vannak azonban adataink, melyeknél fogva tájékozhatjuk magunkat az akkorbeli birtokosokat és birtokviszonyokat illetőleg A török uralom előtt számos nemesség lakta Bara­nyát. Régi okleveleink említést tesznek kisasszony fai, dinnyeberki, viszlói, irányi, só<-wrfik<i és egyéb közne­mesekről. s hogy egykor számos főúr is lakott Baranyá­ban. mutatják az egykor területén álló t, várak: Siklós, Baranya vár. Szekcső, Sár-Somlyó, Zontivár, Márévár, Szászvár, Földvár. Szent-Lőrinc, Bélavár, Kantavár, Kő­szeg stb. Ezek, miként átalában az országban létezett összes várak, mind főúri családok magán tulajdonát ké­pezték Budának törökkézre kerültéig, a mikor vagy vég­képpen elpusztultak, vagy a török birtokába jutva, ennek szolgáltak védelmi és tartózkodási helyül; tulajdonosaik pedig — uj otthont keresve maguknak — szerte széle­deztek az országban, vagy mint a íölrebbentett sas ott kóvályog fészke körül, le-lecsapva ellenségére : ugy ők is a hódoltsági terület közelében, többnyire Szigetvárban tartózkodva folytonos csatározásban nvugtalaníták az ősi lakot elfoglalt pogány törököt. Szegedi Kis István laskói prédikátorsága idejéből a következőkről van tudomásunk: nár Gergely, kivel 1554 ben együtt látogatta a wittenbergi egyete­met. a kolozsvári iskolának volt Rektora s 1558-ban már meghalt; és igy az »Idea Christianorum Ungarorum* 1556 vagy 1557-ben készült s Thuri Pál is ezen időben lehetett tolnai Rektor, mert 1560-ban már sajó-szent-péteri prédikátor volt s mint ilyen vett részt 1562 ben a gönci Zsinaton. 1 >Ambiebant eum cuncti, vocitabant magnates, salutabant nobiles, muneribusque cohonestatum etiam a longinquo demera­bantur et adjutabant.* Skarica. % i iq

Next

/
Thumbnails
Contents