Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-04 / 1. szám
Perényi Gábor. Bírta az atyja után örökölt s már előszámlált községeket. Valpó és Siklósvára törökkézre jutván, a valpói uradalom feje Ztára, a siklósié p?dig Bel köz lett. A nagyságos kisasszony falvi István ffy urak, Miklós és János közösen bírták Kisasszony fal vát, Vezert, Kyzdert (Kis-Dér) Keryst, Kis-Teleket, Gilvánfalvát, Harasztit, Hatvant. Kottián egy részét, Baranyavárt, Lapancsot. Aranyos és Pazdány egy részét. Csiaszt (Oászta.) Uvlakchiát (Lakócsa Szigetvár mellett) és Keresztest. Istcánffy Miklós a történetíró és alnádor született 1538. dec. 8-án. s apja volt Pál, a >Volter és Gri.seldis* irója, ki 1532-ben Perényi Péterrel tartva, a mohácsi mezőn szinle török fogságba jutott. Istvánffy Miklós Horválh Márknak özvegyét, bajnai Both Erzsébetet vette nőül. de ezzel amannak csak kincseit örökölte s nem egyszersmind tisztább vallási meggyőződését is. Éveken át (1562 — 1568) Oláh Miklós primásnak volt titkára, s erősen túlzó kath. felfogásának nem csupán történeti müvében hagyta mély nyomait, hanem azzal is tanúsította, hogy keresményét és könyvgyűjteményét a zágrábi jezsuitáknak hagyta. (Nagy Iván. Magyarország családai VI: 148 és 260. 1) Testvére János török fogságba esvén a kiváltási sarc fejében jószágai elzálogosíttattak Horváth Márknak s majd halála után özvegy anyja a zálogjogot perennizálta 1 Guthi Orszáqh Kristóf birta Keöblit minden tartozandóságaival. I. Ferdinánd idejében országbíró és királyi tanácsos. Felesége Zrinyi Miklós leánya Ilona volt. Nővéreit: Ilonát Perényi Gábor, Borbálát enyingi Török Ferencz bírta feleségül s ezekkel együtt ő maga is erős híve volt a prot. vallásnak. Ferdinánd számos levélben intette, hogy hagyja el Kálvin tudományát és térjen vissza ősei hitére. Korán, 32 éves korában halt meg csejtei várában s benne magva szakadt az Országh famíliának. Bosnyák Márton bírta Szavát és Csarnotát, melyek előbb a somogvvári ahbátia, talajdonát képezték. Éppen ily papi birtokok voltak egykor a jelenleg Tolnamegyéhez tartozó Szentmiklós, Szerdahely, Ikcse és Ság; ez a bátaszéki káptalané, amazok a szegszárdi apátságé. Bosnyák Márton 1554-ben babócsai várnagy volt, 1566 ban pedig Zrinyi Miklóssal együtt oltalmazta Szigetvárát és ott vérzett el augusztus 19-én. Bácsmegyri Simon bírta 1557-től Zalátát az Izabellához pártolt Bornemisza Farkas után, kiről 1568-ban diesérőleg szól Meliusz mint a ref. egyház nagy pártfogójáról. BuJcsay Bernát birta Baksát és Tarchiát (Tarcsa) 1528-ban Szapolvai részéről egyik békebiró volt a fegyvernyugvás ideje alatti ügyek eligazítására. Verbőci tripartitumára commentárt irt és adott ki, mely négy részben jelent meg (Tud gyűjt. 183.) IX: 34. J.) 1566-ban már nem élt, mert már ekkor Tarcsa Beudeiír (Bödör) Kristófé, Baksa pedig Hadován Jakabé volt, amaz Nagy Antal, ez pedig Beute iBőte) Boldizsár permissiójából. S-elcsÖ?/ Máté 2 bírta Beremént. mely előbb a pécsi káptalané volt. Egy ideig az el betegedett Horváth Márkot helyettesítette a parancsnokságban, azután Zrinyi Miklóssal együtt oltalmazta Szigetet 15('6-ban mindaddig, mig egy ágvu golyó mindkét térdét össze nem törte. A török a külső várat elfoglalván, az ágyában fekvő Máténak fejét vette, feleségét pedig kilenc gyermekével fogságra hurcolta. Horváth Márk bírta Monoszlót tartozandóságaival, Arányos és Pazdány egy részét Szerecseny János után, 1 Nagy-őri levéltár Horváfh-féle osztálva. 2 Budai Ferenc tévesen írja Szecsődi Máténak. Polgári Lexikon. III. 220. lap. Gelnán Jesseny János, Bogády Lukács és Ormándy Miklós nemes urak porcióját örökösen, Istvánffy János összes javait zálogjogon, Mekcsey István birtokait pedig árendába. stb.1 Ezek voltak Szegedi Kis István korában Baranyának birtokos urai. Egy-kettő kivételével mind országos hírű férfiak, kik mint kard vagy tollforgatók halhatlan nevet szereztek maguknak. Közülök többekről részint tudva van. részint pedig gyanítható ugyan, hogy a reformációnak hívei valának; de csak az egy Horváth Márk az, kire mint Szegedinek különös pártfogójára rámutathattunk. Korának e kiváló férfia, s az egyetlen világi főúr, kinek nemcsak nevét, hanem tetteit is említheti a Dunamellék reformációjának története, megérdemli, hogy vele tüzetesebben is foglalkozzunk s alakját az eddiginél nagyobb világításba állítani megkísértsük. (Foly. köv.) Földváry László. KÖNYVISMERTETÉS. A francia protestantizmus munkái a XIX. században. A chicagói világkiállítás alkalmából egy gyönyörű francia díszmunka 2 jelent meg Párisban. A velin papiron nyomott, remek illusztrációkkal díszített folio kötet nemcsak alakilag díszes munka, de tartalmilag is egyik elsőrendű alkotása a francia prot. irodalomnak. Lalot lelkész indítványára a francia protestánsok elhatározták, hogy egyházi életöket egész teljességében bemutatják az amerikai világkiállításon. így jött létre ez a kitűnő munka, melynek alapján egy kis képet akarok felmutatni francia hitsorsosaink vallás-erkölcsi tevékenységéről. Ez a munkásság nemcsak áldásos, hanem buzdító például is szolgálhat az elmaradott egyházaknak, A francia protestánsok száma csekély. Minden árnyalatukat és felekezetüket összeszámítva sincsenek anynvian, mint a mi Tiszántúli reformátusainK. Mindössze 700,000 en vannak, köztük 560,000 református, 80,000 lutheránus, 7000 szabadegyházbeli, 4000 methodista, valamivel kevesebb baptista. Es ez a maroknyi egyház a francia pápisták nagy tengerében nem csak el nem merül, hanem irodalmi, bel- és külmissziói, jótékonysági és egyháztársadalmi téren a nagy egyházaknak is becsületére váló munkát végez. Van dicső politikai múltja, van elsőrendű egyházi irodalma, vannak világhírű szónokai és tudósai, vannak hatalmas egyháztársadalmi intézményei s van mindenekfelett evangéliumi élő hite, mely hat, alkot, gyarapít s napnál fényesebben tanúskodik arról, hogy a hol az evangélium a lelkek mozgató ereje, ott a haladás, nemesülés, emelkedés elmaradhatatlan; ha kicsi is az egyház teste, de nagy és erős a lelke. 1 Inquisilio universorum bonorum Gabrielis Perényi atque cunctorum Nobilium in Gomit. Baronia, Tolna et Símigio. J561. Pozsonyi káptalani levéltár. 2 Les oeuvres du protestanlisme francais au XiX-e siécle. Szerkesztette Fr. Puaux. Páris, 1893. Nagy folio alak. 480 lap. Ára 16 frt.