Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-04 / 1. szám

eszmét s a kormány diplomáciái úton hívja meg a meghívandókat. Biztosítani kell továbbá a meghívottakat, hogy a nemzetközi congressusokkal járó külsőségek, hivatalos? fogadás, ünnepek stb. se fognak elmaradni. Ez a pén?; nem volna hiábavaló kiadás. A tanférfiak a leghálásabb, mert a legintelligensebb közönség, a melytől a legtöbbel várhatjuk a Magyarországról elterjedt balnézetek eloszlatására. Ez pedig bőven megéri azt az öt-hatezer forintot, melybe a congressus kerülne. TÁRCZ A. Horváth Márk és Szegedi Kis István. Egyháztörténelmi tanulmány és korrajz.1 Szegedi Kis István négy egész évet töltött Laskón, s ha bámuljuk ama rendkívüli és sok oldalü tevékenységet, melyet ezen idő alatt a laskói parochia falai közt a protestáns tudat erősbítésére és az egyházi élet fejlesztésére kifejtett: még több okunk lesz meghajolni nagy lelke előtt, ha csak parányi részben is ismerjük ama sokszorosan nehéz viszonyokat, melyek közt forgott, s apostoli buzgalommal és mindenre, még halálra is kész elszántsággal munkálkodott. Az iga, mely alatt Baranya népe a 150 éves Ozmánuralom idején nyögött, soha sem volt súlyosabb, mint épen ezen időben, midőn az A1 Duna vidékét teljesen uralma alá hajtani s ott véglegesen elhelyezkedni iparkodó török egyre-másra vívta a hatalom birtoka fölött az élet-halál harcot. Erőfeszítései sikertelenek voltak, Szigetvár alatt két izben is csúfos kudarcot vallott. A megvert ellenség mindig réme a védtelen szegény népnek s a törököt kétszeresen azzá tette ama körülmény, hogy szenvedett vereségeit nem csupán Horvát Márk hősi elszántságának, hanem a szigeti vár ellen általa mindenfelől felhajtott községek fenyegető magatartásának is tulajdonítá«, kik azt kiáltják, hogy csak az Ur Isten támasztana akármi kevés ellenséget, mind ők maguk reájuk támadnának*. A különben is bőszültet még bőszültebbé tette a nem titkolt közhangulat, s dühében boszúját a föld népén, még inkább pedig annak erősen gyanúba vett vezetőin, a prédikátorokon és tanítókon tölté. Thuri Pál beszéli ezen időből, hogy »a török éjjel-nappal áskálódik papjaink és oskoláink ellen, mert azt tartják, hogy ezek okai, hogy a magyar nem akar törökké lenni. Nincs oly pap, kit a török meg nem veretett volna, kivéve egy magamat. A veretés átalán mindennap foly; a legkisebb okért a hibásnak talpát ugy elverik, hogy a bőr is lemegyen róla. Mikor a törökre nézve egy-egy harc szerencsétlenül üt ki, egész boszúját mindjárt a prédikátorokon tölti, mert — ugy mondják — ők okai minden szerencsétlenségnek, átkokat bocsátván ő ellenük az Istenhez. Ily váddal háromszor fogták el püspök urunkat is, s kötözve vitték a vesztőhelyre, hogy lenyakazzák, de az Isten csodálatos módon megoltalmazá mindannyiszor*.2 1 Részlet »Szegedi K. István dunántuli működése, s Tolna-Baranya reformációja* című műből. 2 »Idea Chrislianorum Ungarorum sub Tyrannide Turcica«, lapszám nélkül kiadva Mol nár Albert állal 1616-ban Oppenheimban. Mikor irta azt Thuri Pál ? nincs jegyezve, de következtethetni abból, a mit műve végén mond: »Veritas hujus scripti manifesta est. Similiter scripsi etiam ad nostrum Molnár, quae Epistola in multas urbes et oppida Transylvaniae perlata est, et multis Magnatibus persvasit, ut filio üegis Iohunnis auxilia denegarent. Mol-Skarica nem beszéli, hogy Szegedi Kis István Laskón laktában is szenvedett volna török fogságot, s ugyanazért bízvást hihetjük, hogy a íolnai Rektor által említett ^WSJTJÖ/Í urunk Sztárai volt, de az a sors, mely a nagy reformátort többször állítá szembe a halállal, damoklesi kard gyanánt függött Szegedi feje fölött is, s küzdelmes pályáját egyszersmind félelmessé tette. Szabadsága és élete egy percig sem volt biztonságban és pedig annyival inkább, mert ő maga sem őrizte azt s féltette ezt, sőt maga ment szembe a veszélyekkel és halállal. »Az terekek az utakat mindenütt állják — írja Szigetből Szekcsői Máté — őrzik és az szegénységet ide be nem bocsátják; még az gyalog míves nép is, a honnat jünnek ugyan nagy titkon és lappangva jünnek, mert az terekek erőssen bintetik őket. fogdossák, nyársban is vonnyák közülek némelyeket.* Szegedi előtt még kevésbbé volt nyitva és bátorságos mindenfelé az út, de ő semmivel nem gondolt, élete is neki nem vala drága csak elvégezhesse örömmel futását és a szolgálatot, melyet vett az Ur Jézustól. És elvégezte azt. Püspöki tisztében forgolódva eljárt egészen a Somogyságig és elment oda is, hova a török csak maga szeretett volna menni, de másokat nem eresztett: eljárt Szigetvárába, és a kiket az legyőzni nem tudott, ő foglyul vitte azoknak lelkét a Krisztus engedelmére, szivöket pedig meghódította saját számára. Nagy tudománya, mély bölcsesége és apostoli buzgalmával minden rendű és rangúak tiszteletét és ragaszkodását, szerezte meg magának, annyira hogy a szó teljes értelmében rajongtak érte kivétel nélkül mindenek. Magukhoz hívták a mágnások, üdvözölték a nemesek, s ezek és azok még a messze távolból is ajándékaikkal segítették és kötelezték le magukat.1 Érdekes volna névszerint ismerni és előszámlálhatni ama főrangűakat és nemeseket, kik kétségkívül nem csupán kiváló egyénisége, hanem az általa képviselt ügy iránti rokonszenvből is segélyükkel támogatták, pártfogásukkal bátoríták nehéz helyzetében és munkájában az Isten emberét. Életirója mélyen hallgat róluk s ugyanazért egyenesen nem is mutathatunk rájuk; vannak azonban adataink, melyeknél fogva tájékozhatjuk magunkat az akkorbeli birtokosokat és birtokviszonyokat illetőleg A török uralom előtt számos nemesség lakta Baranyát. Régi okleveleink említést tesznek kisasszony fai, dinnyeberki, viszlói, irányi, só<-wrfik<i és egyéb köznemesekről. s hogy egykor számos főúr is lakott Baranyában. mutatják az egykor területén álló t, várak: Siklós, Baranya vár. Szekcső, Sár-Somlyó, Zontivár, Márévár, Szászvár, Földvár. Szent-Lőrinc, Bélavár, Kantavár, Kőszeg stb. Ezek, miként átalában az országban létezett összes várak, mind főúri családok magán tulajdonát képezték Budának törökkézre kerültéig, a mikor vagy végképpen elpusztultak, vagy a török birtokába jutva, ennek szolgáltak védelmi és tartózkodási helyül; tulajdonosaik pedig — uj otthont keresve maguknak — szerte széledeztek az országban, vagy mint a íölrebbentett sas ott kóvályog fészke körül, le-lecsapva ellenségére : ugy ők is a hódoltsági terület közelében, többnyire Szigetvárban tartózkodva folytonos csatározásban nvugtalaníták az ősi lakot elfoglalt pogány törököt. Szegedi Kis István laskói prédikátorsága idejéből a következőkről van tudomásunk: nár Gergely, kivel 1554 ben együtt látogatta a wittenbergi egyetemet. a kolozsvári iskolának volt Rektora s 1558-ban már meghalt; és igy az »Idea Christianorum Ungarorum* 1556 vagy 1557-ben készült s Thuri Pál is ezen időben lehetett tolnai Rektor, mert 1560-ban már sajó-szent-péteri prédikátor volt s mint ilyen vett részt 1562 ben a gönci Zsinaton. 1 >Ambiebant eum cuncti, vocitabant magnates, salutabant nobiles, muneribusque cohonestatum etiam a longinquo demerabantur et adjutabant.* Skarica. % i iq