Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-13 / 50. szám

szakból a csakis egyetem által nyújtható legmagasabb, t. i. doktori fokozatot elnyerhesse a. — Egyházi köreinkben felmerülése óta mindig rokonszenves fogadtatásban részesült a protestáns theologiának az egyetembe való bevitele. Tudományos, theologiai ós egyházpolitikai szempontból egyaránt. Lapunkban dr. Kovács Ödön már 1868-ban a báró Eötvös-féle törvényjavaslat előtt sürgette az universitas oly módon való újjászervezését, hogy azon helyet nyerjen a » vallás tudománya« is (Pr. E. és I. L. 1868. évf. 51. sz.) s ezt az eszmét akkor Ballagi M., Kovács A. e lapban több ízben fejtegették. Kovács Ö. az erdélyi református tanárok 1871. május 23-án Nagy-Enyeden tartott értekezletén »A theologia helye az egyetemen« cím alatt tudományos érvekkel küzd a theologia egyetemre vitele mellett. Török Pál a »Protestáns Egylet« budapesti közgyűlésén egyházpolitikai, társadalmi és nemzeti szempontból is szükségesnek tartj a az állami theologiai karok szervezését. Sőt az erdélyi egyházkerület az 1892-iki közgyűlésen a Kolozsvárit felállítandó theol. akadémia ügyének tárgyalása alkalmával dr. Kovács Ödön indítványára egyhangúlag elhatározta: »Kérje fel közgyűlésünk az egyetemes zsinatot, hogy az ág. testvéregyház zsinatjával közösen hassanak oda, hogy az állam a kolozsvári — úgy is még csonka, mert a theol. fakultást nélkülöző — egyetemen úgy a tudomány-egyetem teljessége, mint a protestánsok iránti méltányosság, de legfőként a nemzeti irányú közművelődés nagy érdekéből, rendezzen be egy protestáns theologiai fakultást a Az állami egyetemen állítandó egyesült protestáns theologiai fakultás eszméje, mint a fentebbi történeti visszatekintés is mutatja, teljességgel nem idegen nálunk sem az állam, sem a prot. egyház körében. Magam részéről, ki e kérdésről már most husz éve nagy rokonszenvvel pártolólag írtam egy iskolai pályázaton, az évek során nyert theologiai, egyházi és társadalmi tapasztalatok által még inkább megerősödtem abban a meggyőződésben, hogy a protestantizmus részére a legjobb lelkészképzés az egyetemen adható meg. Igaz ugyan, hogy legújabb időben az állam ós egyház közötti viszonyok rendezése folytán az egyetemeken a theologiai karokat sok helyt megszüntették s a papképzés az úgynevezett szemináriumi rendszerbe csapott át; ez történt Franciaországban, Olaszországban, Oroszországban ós Belgiumban, tehát főként a római kath. országokban, a miért ezt a szemináriumi papnevelóst, ha úgy tetszik r. kath. rendszernek is nevezhetjük. De másfelől az is bizonyos, hogy főleg a protestáns többségű országokban, mint Svájc, Hollandia, Németország ós Angi ía, a lelkészképzés az egyetemek theologiai karain történik, a miért a theologiai karok rendszerét protestáns rendszernek nevezhetjük. A fakultás rendszer határozottan magasabb színvonalú képzést ad, a theologia tudományos művelésére is kedvezőbb, a papság társadalmi műveltségét is inkább emeli, mint a zárt szemináriumi rendszer, s mindenek felett amaz evangéliumi keresztyén elvnek a megtestesítője, hogy a gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy a véka alá rejtsék. Igen, a keresztyénség világnemesítő ós megszentelő erői nem arra valók, hogy zárt és gyakran szűk látkörű, minden esetben egyoldalú szemináriumokba befalaztassanak s a rendi papság privilégiumai gyanánt lefoglaltassanak, hanem a protestantizmus elveinek megfelelőleg ki kell vinni azokat a világba, be kell oltani azokat a különböző tudományokba, hogy azoknak is az evangélium legyen az ízesítő sava és erjesztő kovásza. Ez az első és legfőbb ok, a miért mi az egyetemi theol. fakultások rendszere mellett vagyunk. De vannak más okaink is. Hazánkban magasabb egyházpolitikai szempontból is szükséges arról gondoskodni, hogy a papnevelő intézetek megfeleljenek azoknak a követelményeknek, a melyeket az állam — a vallási meggyőződések és az egyházak autonómiájának teljes kímélése mellett — a maga érdekei szempontjából nemzeti és kulturális tekintetben felállítani jogosítva van. »Ezen az úton, mint Berzeviczy is kiemeli, azokat az egyházakat is, a melyek ecldig a magyar állameszmétől kevésbbé vannak áthatva, legalább papjaiknak egy elite je által szorosabban csatolhatjuk az államhoz, ós megszüntethetjük azt a ma fennálló anomáliát, hogy a hittani szakban a legmagasabb akadémiai fokozatot csak egyetlen egyház papjai nyerhetik el, s ha például egy protestáns lelkész valamely külföldi egyetemen meg is szerezte a doktori diplomát, azt a hazában még nosztrifikáltatni sincs módjábancc. Mi tehát a theologiai egyetemre vitelét elvileg nemcsak nem perhorreskáljuk, hanem határozottan helyeseljük, kívánjuk, sürgetjük. Más kérdés a gyakorlati kivitel, vagy a megvalósítás kérdése, mely most távolról sincs napirenden, s még csak jeleket se látunk, melyek arra mutatnának, hogy egyhamar szőnyegre kerüljön ez az ügy. Sőt őszintén megvallva, bizonyos csudálkozással látjuk, hogy Berzeviczy úr, ki oly huzamos ideig volt az élén a közoktatás ügyének, ezt a nagyfontosságú kultur-politikai kérdést most szellőzteti, mikor már az ügyek intézésére nincs közvetlen befolyása. Fejtegetései épen ezért most csak akadémikus természetűek, s mi is csak elvileg szóltunk a tárgyhoz. Majd