Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-29 / 48. szám

haladni. Jobb lesz, ha maga a konvent készíttet a felterjesztett észrevételek lehető figyelembe vételével új tervezetet, azt ismét leküldi a kerületekhez s a jövő őszi ülésében végleg megállapítja és 1896. jan. 1-én életbe lépteti. Gróf Dégenfeld József szintén a mellett van, hogy a konvent maga készítsen újabb tervezetet, a kerületek észrevételeinek lehető figyelembe vételével. A kerületek saját traktusaikkal szemben sem tudnának egy értelemre jutni, még kevésbbé egymás között. Úgy látja, hogy legnagyobb resensust a nyugdíjintézetnek a gyámintézettel való összekapcsolása okoz; ezt a két dolgot tehát az új tervezetben okvetlenül el kellene különíteni egymástól, s most csak a gyámintézet szervezetét kellene megalkotni. Másfelől meg az oly kívánságokat is viszsza kell utasítani, minő pl. az, hogy az egész rendkívüli á'lamsegély (a 100 ezer frt) a gyámintézetre fordíttassák: mert ez a közalapi törvénynyel egyenesen ellenkezik. Ez értelemben határozati javaslatot terjeszt be, mely szerint a konvent a beérkezett észrevételek figyelembe vételével a rendes konvent idejére (1895 tavaszra) dolgoztassa át a tervezetet a tervkészítő bizottság által, az egyházkerületek újabb meghallgatása nélkül, a nyugdíjintézet elkülönítésével. Szász Károly bővebben ismerteti és indokolja a dunamelléki indítványt. Nagy súlyt fektet arra, hogy a kerületek és megyék még egyszer hozzá szólhassanak a nagyfontosságú kérdéshez. Fődolog, hogy a sokfelől mutatkozó ellenszenv eloszlattassék s a kivánt megnyugvás eléressék. Erre egyik alkalmas eszköz, bár ő csak kényszerűségből járul hozzá, a nyugdíjintézetnek elkülönítése, valamint az is, hogy az újból dolgozandó tervezethez az egyházkerületek és egyházmegyék ismét hozzászólhassanak. Fejes István szerint az az előzetes kérdés, hogy konventileg vagy zsinatileg szerveztessék-e a szóban forgó intézet. Ő a zsinati szervezés mellett van. A konvent megpróbálta, de nem tudott megnyugvást keltő tervezetet csinálni. Lépjen közbe a zsinat, döntsön hatalmi szóval, ne húzzuk-halaszszuk tovább a döntést. Egyszer már ilyen konventi tervezgetésekkel kerek tíz esztendeig húzódott halasztódott ennek az égető kérdésnek a megoldása. Nem szeretné, ha az ismétlődnék. Szervezze a zsinat a gyámintézetet. Darányi Ignác' az egyházi törvényből demonstrálja, hogy a konventnek joga és kötelessége szervezni a gyámintézetet; ideje is van rá, mert a kitűzött három év még nem járt le. A zsinat összehívása csak ultima ratio. Ezért a konventi és nem a zsinati szervezés mellett van és pártolja a Dégenfeld indítványát, de azzal a megtoldással, hogy a bizottság számszerűleg mutassa ki minden szervezeti rendelkezés értékét és hogy az érdekeltek megnyugtatása végett új tervezet tétessék le az egyházkerületekhez s eshetőleg az egyházmegyékhez is. Beöthy Zsigmond hasonló nyilatkozata után Báró Bánffy Dezső gyors és végleges megoldást sürget. Nem küldené le többször az ügyet sem a kerűitekhez, sem a megyékhez. Ezek már mind nyilatkoztak. A Dégenfeld indítványát pártolja a Darányi féle toldás nélkül. Hasonló értelemben szólalt fel báró Vay Béla, míg Bernáth Elemér Fejessel polemizálva a Dégenfeld indítványának Darányi általi kibővítése mellett nyilatkozott. Kovács Albert szerint szintén nincs ideje, hogy zsinatra appelláltassék a kérdés, meg lehet azt oldani konventileg is, a konvent három éves mandatuma sem járt még le. Fő dolog az alapos számítás^ Nem barátja a gyors megoldásnak sem a Fejes szerinti zsinati parancsszóval, sem Bánffy értelmében »erdélyi praxis* szerint. Csinálja meg a konvent, jó számítással, a nyugdíjintézet elkülönítésével. a kerületek újabb meghallgatásával. A kérdés ekként megvitattatván Tisza Kálmán elnök miután konstatálta, hogy a gyámintézet szervezését nem zsinatilag, hanem konvent útján kívánja a gyűlés, feltette a kérdést, hogy a kerületek meghallgatásával vagy a nélkül akarják-e a gyámintézetet szervezni? Felállás útján való szavazással a konvent három kivételével az összes szavazatokkal (B. Bánffy, gróf Dégeníeld és Bartha Lajos) kimondotta, hogy »az egyetemes lelkészi özvegy-árvai gyámintézetet elkülönítetten az egyetemes lelkészi\ nyugdíjintézettől, egyelőre zsinat összehívása nélkül az egyházkerületek és egyházmegyék által kifejezett óhajok és kívánságok lehető tekintetbe vételével kívánja létesíteni, úgy azonban, hogy az egyetemes gyámintézetre az országos közalapból adandó hozzájárulás folytán, az országos közalapnak a törvény 259. §-ában felsorolt céljai s ezek között a létesítendő egyetemes nyugdíjintézet is, rövidséget ne szenvedjenek. A gyámintézet alapszabály-tervezetének ily értelemben leendő átalakításával és a jövő év tavaszán tartandó egyetemes konventre beterjesztésével az 1893. évi 60. számú konventi határozattal alakított küldöttség bizatik meg, melynek tagjai Szász Domokos elnöklete alatt Beöthy Zsigmond, Darányi Ignác, Baksay Sándor, Szilassy Aladár, gróf Dégenfeld József, Széli Kálmán, Fejes István. Bernáth Elemér és Bartha Lajos. A munkálat letétetik az egyházkerületekhez és megyékhez, hogy azok még egyszer hozzászólhassanak a nagyfontosságú kérdéshez; az újabb észrevételek lehető tekintetbe vételével a konvent, a jövő év őszén tartandó rendkívüli ülésében fog végleg határozni s a gyámintézetet 1896. január 1-én fogja életbe léptetni. Ülés végén az iskolaügyi és a közalapi végrehajtó bizottság előadói terjesztettek elő némely sürgősebb ügyeket. Mitrovics Gyula mint előadó az iskolaügyi bizottság részéről pártolólag beterjeszti a h.-nánási, h.-m.-vásárhelyi, pápai és sepsiszentgyörgyi gimnáziumok állami segélyezésére vonatkozó szerződési tervezeteket, ajánlva azoknak megkötését, mit a konvent el is határozott. Kenessey Béla közalapi előadó pedig a végrehajtó bizottság segélyezési tervezetét mutatta be amaz öt ezer forintra vonatkozólag, melyet a f. évi tavaszi konvent a rendkívüli államsegélyből kiosztandónak határozott. Három egyházkerületből (Dunántúl. Tiszáninnen és Erdély) 21 egyház között mind az öt ezer frt kiosztatott, és pedig akként(