Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-29 / 48. szám
Arra a kérdésre, hogy a harmadik egyetem milyen 1íárokból alakuljon? következőleg felel. A harmadik egyetem egyelőre theologiai kar nélkül, jogi, filozófiai, természettudományi és orvosi fakultásokból alakítandó. A theologiai fakultások szervezésére vonatkozólag pedig azt sürgeti, hogy a budapesti egyetemen meghagyandó a r. kath. theologiai kar; a kolozsvári egyetemen a jelenlegi négy kar mellé ötödiknek egy egyesült protestáns állami theologiai fakultás volna felállítandó, a harmadik egyetemen, majd később, szintén római kath. kart kell szervezni, a gór. keleti egyház részére majd idővel vagy Budapesten, vagy Kolozsvártt hasonlólag állami theologiai kar létesítendő. A harmadik egyetemmel kapcsolatosan a jogakadémiák kérdéséről is nyilatkozik s fejtegetésében oda jut, hogy elfogadja a jogi államvizsgálatok ügyében nem rég benyújtott törvényjavaslat álláspontját, mely a kényszer doktorátus megszüntetése mellett szabatosan meghatározza a jelentékenyen szigorúbbá tett jogi államvizsgák megtartásának a föltételeit. A Pozsonyban felállítandó harmadik egyetem fentartási költségeit körülbelül annyira számítja, mint a mennyibe a kolozsvári egyetem kerül; ennek netto-költsége most évenként 300,219 frt. Ehhez járulnának a telekszerzési, építési és felszerelési költségek, melyek közel egy millió frtra mennének. Az ily módon szervezendő egyetem ügye a millennium alkalmából legalább az elhatározás stádiumáig volna érlelendő. V. F. BELFÖLD. A reformátusok konventjéből. A konvent nov. 21-iki ülésében az országos lelkészi gyámintézet ügye volt a főtárgy. Ezért volt rendkívülileg összehíva az egész konvent. Széli Kálmán előadó részletesen referál az egyházkerületeknek a konventi tervezetre adott véleményéről. Dunántúl örömmel fogadja a gyámintézet eszméjét, magát a tervezetet is pártolja, kívánja azonban, hogy minden özvegy és árva egyenlő segélyben részesüljön s hogy a fentartó egyházak évi járuléka szintén egyenlően, nevezetesen évenként 12 frtban állapíttassék meg. Tiszáninnen bár az eszmét melegen üdvözli, de a jelen alakjában nem fogadhatja el. Első sorban is azt kéri, hogy a nyugdíjintézet választassék el a gvámintézettől s a 25% n e szakíttassék ki nyugdíjintézeti célra. Azután az egyenlőség elve szigorüan megtartassék. A gyámsegélyek már öt év múlva folyósíttassanak. A rendkívüli (100 ezer frtos) államsegély egészen a gyámintézetnek adassék. A szegény egyházak mentessenek fel a gyámintézeti járulékok fizetésétől. A lelkészek tagdíjai évenként egyszer, a vizitáció alkalmával szedessenek be. A megyei gyámintézetekbe való belépés a lelkészek tetszésére bízassék. Tiszántúl a nyugdíjintézet megalkotását a zsinatra kívánja bízni. Mellőztessék a 700 frton felüli és aluli megkülönböztetés, mellőztessék a végkielégítés és mellőztessék a temetési segély. A 100 ezer frtos államsegély a gyámintézetre fordíttassék. A megyei gyámintézetek hagyassanak meg. Továbbá javasolja, hogy a megyei gyámintézeti tagok és tőkék teljes egyesítésével, egyetemes központi kormányzattal de vidékenként! kezeléssel, a szerzett jogok sértetlen átvállalásával alkottassék meg, oly formán, hogy a létező gyámintézeti tőkék egynegyede nyugdíjtőkének, háromnegyede gyámtőkének nyilváníttatván, a gyámintézet már 1895. dec. 31-én lépjen életbe, a nyugdíjintézet pedig csak akkor, mikor a tőke egy millió frtra emelkedik. (Az előadó ezután részletesen ismertette a tiszántúli egyházmegyék véleményét is, melyek szintén nagyon szétágazók.) Az erdélyi egyházkerület egészben véve elfogadja a tervezetet s mindössze néhány csekélyebb fontosságú módosítást kiván rajta tétetni. A dunamelléki egyházkerület miután az egyházmegyéktől beérkezett szétágazó, sőt egymással ellentétes véleményekből arról győződött meg, hogy a megkezdett alapon megnyugvással fogadható munkálatot nem lehet csinálni; indítványozza, hogy a konvent most ne döntsön érdemileg a kérdésben, hanem 1895. őszéig engedjen időt az egyházkerületeknek és megyéknek, hogy azok még egyszer hozzászólhassanak a tárgyhoz és pedig a kerületenként szerkesztendő javaslatok alapján, mi végből ő egy kilenc tagú gyámintézeti bizottságot küldött ki javaslattételre. Az így készítendő munkálatokból a jövő év őszén tartandó rendkívüli konvent csinálja aztán meg az egységes, végleges tervezetet. Az előadó, eme rendkívül szétágazó és egymásnak ellenmondó véleményekre való tekintetből, azt az alternatív javaslatot teszi, hogy vagy dolgozza át a konvent illető bizottsága a tervezetet a kerületek észrevételeinek lehető figyelembevételével s 1896. január 1-én léptesse életbe az intézetet, vagy pedig mondja ki a konvent, hogy megnyugvást keltő munkálatra nem lévén kilátása, az ügyet a zsinatra appellálja. A kérdés felett beható eszmecsere indult meg, melyhez először hozzá szólt: Gróf Tisza Lajos, ki azt hangsúlyozta, hogy ily életbe vágó intézménynél nagyon szükséges, hogy az érdekelt körök többsége megnyugvással fogadja. Ámde a kérdés még nincs megérlelve és nincs is kellőleg megértve. Nagyok az ellen mondások és a divergenciák, főként, azért, mert legtöbbnyire csak desideriumok jutottak kifejezésre, számítással támogatott kritikák és ellen-tervezetek pedig alig merültek fel. Ennélfogva azt ajánlja, hogy fogadtassék el a dunamelléki egyházkerület s ennek értelmében készítsen minden egyházkerület számításra épített tervezetet s a jövő őszi konvent ezekből alkossa meg a végleges tervezetet. Tisza Kálmán ezt az utat nem tartja célra vezetőnek. Az öt kerület külön-külön nehezen fog egy nyomon yt>
