Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-22 / 47. szám

Az ezekben most összefoglaltan közölt, mondhatni elvi jelentőségű, lényeges módosításokon kívül még csaknem mindenik egyházmegyének van több-kevesebb, kisebb fontossággal biró megjegyzése, kívánsága. Ezek közül felemlítem, hogy majdnem kivétel nélkül mindenik helyettesíttetni kívánja a 11. §-ban a »kérelmezni« szót a >bejelenteni« vei, mert hiszen a gyámintézettel szemben az özvegyeknek és árváknak szerzett jogaik vannak, és nem kérelmük. Felső-Baranya pedig még felvétetni kívánja a tervezet 3. §-ába a gyámintézet jogosult tagjai közé az állandóan alkalmazott helyettes lelkészeket és tanítókáplánokat is. Külső-Somogy töröltetni kívánja a 6. §-t, mert igazságtalannak látja; Pest pedig azzal akarja megtoldatni, hogy »ezek özvegyei és árváival szemben is feljogosíttatik a kezelő-bizottság, hogy folyamodásukra esetről esetre méltányosságot gyakoroljon*. Felső-Baranya a hivatalából elmozdított lelkész számára befizetett összes pénzének kamat nélkül való visszatérítését óhajtja. Kenessey Béla. A törökszentmiklósi református szeretetegyesületről. Egy kis »részlet« a gyülekezeti belmisszióból. A tiszántúli egyházkerületi értekezletről referálva, Alföldi e lap 45-ik számában mondja, hogy a lelkésznek az új aerával szemben levő, magasztos feladatairól előadott, magas színvonalú értekezés igen szép, általános fejtegetéseket tartalmazott, de a »részletek*-bői semmit, pedig, miként Alföldi, úgy velem bizonynyal sokan épen azokra lettek volna kíváncsiak, mert hiszen a most lelkészkedőkre nézve az ily irányú s célú előképzettség s praxis híján épen a kiviteli »részletek« azok. melyek iránt nagy á tájékozatlanság. Arról már sokan meg vagyunk győződve, hogy pl. a vallásos estélyek rendezése, ha velük minél közvetlenebb és intezivebb hatásra törekszünk, igen üdvös s ilyenek itt nálunk is fognak tartatni a jövő héttől kezdve a téli hónapok minden hetén kedden és pedig túlnyomólag a hazai hitüldözés korából vett szabad előadási tárgyakkal: ámde be kell látnunk, hogy, mivel ezekkel — fűthető templom nélkül — legfelebb egy, 120—130 felnőttet befogadó tanteremre vagyunk utalva, nagyobb gyülekezetekben korántsem érhetünk el kívánatos sikert. Denique is azonban már e téren bírunk valamelyes tájékozottsággal és működhetünk, de mily sokféle irányú s ágazatú lehetne a magyar géniuszhoz mérten folytatott belmissziói s egyháztársadalmi tevékenység; mily áldásos működés lenne esetleg kifejthető egyes, oly téreken is, melyeken a viszonyok adva vannak, de nem tudjuk, hogy mit s hogyan kellene kezdeni és tenni. Igaz, hogy végtére is mindig a helyi viszonyok az irányadók s ezért ama bizonyos »részletek« mód felett különbözők: ámde az is kétségtelen, hogy ha azokról, a mik egy s más helyen a belmisszió s egyháztársadalmi tevékenység terén történnek, minél többet olvashatnánk, hallhatnánk, sokkal könnyebb volna aztán az adott viszonyokhoz képest változtatva, hasonirányú tevékenységet iniciálni. Ezért tartanám én rendkívül kívánatosnak, ha mind arról, a mi valamely gyülekezet körében áldásosnak bizonyult, egymást tájékoztatnók s hiszem, hogy e Lap mindég nyitva állna ily közlemények előtt.* Ily célból óhajtom e sorokban pár szóval megismer* A legnagyobb készséggel. Szerk. tetnia»Törökszentmiklósi Református Szeretet-Egyesület «-et> melynek bár igen kicsiny, de már áldásos múltja van. A főcél, mely ez egyesület tervezésénél vezetett, az volt, hogy midőn egyfelől ily módon oly egyesület szerveztetik, mely a presbyterium helyett, ennek védszárnyai alatt s ennél sokkal sikeresebben karolhatja fél a gyülekezeti szegény árvaügyet; másfelől ugyanaz a tehetősebbeket a szeretet műveinek gyakorlására egyesítve, a szegényebbeket pedig jótéteményeiben részesítve, ne csak elvonja az itt erősen tevékenykedő baptistáktól, hanem óvja a felekezetietlenség kísértésétől is és minél több alkalmat adván sokaknak a lelkészszel épen a jótékonyság terén való személyes érintkezés hatását érezni, közrehasson a gyülekezeti élet bensőségteljesebbé tételére; a másik ehhez hasonló cél pedig az volt, hogy ez egyesület útján valamit lehessen segíteni azon nagyszámú, kint a határban, különösen egyes uradalmakban lakó szegény avagy cseléd hitsorsosainknak és az ő, katholikus jellegű iskolába járó gyermekeik lelki nyomorán ima- és tankönyvek, bibliák s vallásos füzetek ingyenes terjesztése által. Nálunk a baptistáknak a határ egy bizonyos részén sűrűn levő tanyák között, de bent a városban is, rendes imaházuk van, s a künn lakók, de a városiak közt is valóságos ostromló hivogatást gyakorolnak isteni tiszteletükre, esti összejöveteleikre. Nálunk az egyes uradalmakban 4226. tanyákon és messze szőlőkben 3699 és így összesen 7925 vegyes vallású egyén lakik künn a üatában, s csak a hét uradalmi iskolában is hány református tanköteles cseléd-gyermek van, pedig ez iskolák csaknem kizárólog az itteni, túlbuzgó esperes-plebános felügyelete alatt állanak a hódító városi zárdával és iskolákkal együtt. Oh nagyon szükséges volna ily helyen többféle irányú belmissziói működés és szívesen sajátítnánk el mások példájából egyet-mást; de annyi mindenesetre égetően szükséges, hogy maga a benti gyülekezet egy élet- és tetterős szervezetté váljék, melynek köréből valamelyes evangéliumi erő sugározzék ki. Ily célból vártam jót tőle s ajánlottam két prédikációban, különösen gyülekezeti asszonyainknak a jótékonyság testületi gyakorlására való szövetkezést; ily céllal kerestem fel sokakat a presbyterek nejei közül, nyújtottam be mult hó 7-én az alapszabály-tervezetet a presbyteri gyűléshez és magyarázgattam meg az nap délután a templomban tartott értekezleten. Sokan mindjárt kezdetben lelkesültek a kitűzött célokért, s oszlatni igyekeztek másoknak egyes tévedésekből eredő idegenkedéseit és — Istennek hála! — okt. 14-én a presbyterium az alapszabályokat végleg szövegezte, azok értelmében elnökül engem, továbbá egyéb tisztviselőket s egyleti gondnokúl szegények árvák gondnokát jelölt ki a maga kebeléből és az nap délután a templomban tartott alakuló gyűlés az egyesületnek csakugyan életet is adott, miután előbb az alapszabályok újabb fejtegetésével a gyülekezeti közvéleményben felmerült balvélemények lehetőleg eloszlatva lettek. Rendes tagja lehet ez egyesületnek minden, gyülekezetbeli nő. ki évenként 50 krnvi szeretet-adománynyal járúl a pénztárba; pártoló nő- vagy férfi-tagok pedig azok. kik évenkénti, vagy egyszersmindenkori szeretet-adomány befizetésére ajánlják fel magukat a »Beiratkozási könyv«ben. Minden 50 kron felüli adomány — egyéb adományokkal együtt — az egyesületi »Arany-könyv«-be is beiratik, míg a segélyezési adatok a »Segélyezési könyvben tartatnak nyilván. Idáig a rendes tagok közül is igen sokan 1—5 írtjával járultak ez évi tagdíjul s ma már 158 taggal működik az egyesület, a mi tekintve a szűk esztendőt, kezdetnek, háf Isten, elég.