Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-22 / 47. szám

Célja az egyesületnek a szegény és árva iskolások­nak s más szegényeknek ruhával és karácson szombatján a szegény családoknak élelmi szerrel való segélyezése; célja továbbá egyes, szegény családok súlyos betegeinek meglátogatása, pénzbeli segítése; különösen az egészen elhagyatott, keresettképtelen, nyomorék, vagy öreg egyház­tagot viszonyai felől a Zsin. törv. 27. §. 7-ik pontja értel­mében a presbyterium informálása és annak útján a politikai hatóság részéről havi segély, vagy állandó ellátás szorgalmazása, addig pedig, míg ezt megnyerik, valamelyes segély nyújtása s végül a bent és künt lakó szegények között vallásos nyomtatványok ingyenes terjesztése. Kicsiny, de szép múltja van idáig. Gyönyörűséges alkalom volt az, midőn épen a reformáció évfordulati napján délután tartott segélyosztó közgyűlésben 51 szegény s árva iskolás gyermeket, kiket előző gyűlésen 108 gyer­mek viszonyainak megszívlelése után válogatott ki és egy felnőtt, nyomorék árva ifjút segélyezett; midőn a segélye­zendők egészen körülállták a presbyteri terem nagy asz­talát, mely egy másik asztallal együtt tele volt rakva szépen elrendezett s a növendékek nevére felcédulázott sok olcska, még több új ruhadarabbal és 42 pár új csiz­mával, melyek együtt mintegy 158 frt 30 krt képviseltek. E szép eredményhez hozzájárultak — az igaz — a helybeli pénzintézetek is szép összeggel, az egyház pe­dig ily célú alapítványok kamataiból 36 frttal, de járultak különösen az egyesületi nőtagok, kik 138 drb olcska és nagyrészt új szoknyát, felöltőt, kendőt s egyéb ruhadara­bokat ajándékoztak; járultak azok, kik az árva leányok felruházásához vett kelmének ingyenes megvarrására ajánl­koztak és a maguk pénzéből egész téli, meleg öltözetre egészítették ki. Gyönyörűséges volt, midőn a megnyitó ének, ima s a hozzájuk intézett elnöki beszéd után a segélyezettek közt egyes asszonyok a kiosztást teljesítették. Öröm su­gárzott a gyermeki, hálás arcokon, s könyek a felnőttek szemeiben e lélekemelő alkalomnál, melyet a növendékek­hez intézett, bezáró beszéd után egy fiú által mondott beszéd, s egy leány által mondott ima tett igazán szívre­hatóvá. Azóta is már — intéző bizottsági gyűlésen egy árvát, két külső iskolabelit segélyezett ruhával és három elhagya­tott, özvegy, öreg nőre nézve a városi állandó segélyért megtette az egyesület a szükséges lépeseket. Áldassék mindezekért a kegyelem Istene! Török-Szent-Miklós, 1894. nov. 16. Kutas Bálint, evang. reform, lelkész. A reformátusok konventjéből. Egyetemes konventünk rendkívüli gyűlésre jött össze nov. 20-án Budapesten a Lónyai-utcai főgimnázium dísz­termében. A tagok csaknem teljes számban megjelentek: elmaradásukat igazolták: Vállyi János tiszántúli főgond­nok, kit Horthy István gondnok, és Szilassv Aladár duna­melléki képviselő, kit Véesey Tamás tanácsbiró helyette­sített. Az első napon Szász Domokos püspök és báró Bánff'y Dezső főgondnok sem vehettek részt az ülésben. Az ülést Kun Bertalan püspök nyitotta meg kenetes imával; majd kegyeletes szavakban emlékezett meg báró Vay Miklós konventi világi elnök haláláról, s indítványozta, hogy halhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg örökítsék meg. Egyszersmind javasolta, hogy Tisza Kálmán, mint hiva­talra legidősb főgondnok a világi elnöki szék elfoglalására felkéressék. — A konvent mindkét indítványt elfogadta s a tagok számba vétele után tanácskozáshoz kezdett. Báró Vay Miklós halála felett több egyházi testület, közöttük a bányai ev. egyházkerület és az ev. egyetemes gyűlés, részvétnyilatkozatot küldött. —' Köszönettel tudo­másul vették. Olvastatott a miniszterelnök átirata, melyben a kon­ventnek a zsinati törvények kihirdetése tárgyában kelt megkeresésére azt válaszolja, hogy a ref. egyházi törvények az anyaországban mind a bírósági, mind a közigazgatási hivatalok előtt külön rendeletben kihirdettettek s a kon­vent által küldött törvény-példányokból 500 az igazság­ügyi, 700 pedig a belügyminisztérium rendelkezésére bocsá­tatott. A horvát-ország területén való kihirdetés tárgyá­ban a horvát bán még nem válaszolt. — Tudomásul vétetett s a bán válasza meg fog sürgettetni. A vallásügyi miniszter átirata a lelkészi javadalmak összeírása tárgyában hosszabb eszmecsere tárgyát képezte. Miután a konvent az egyházi vagyon leltározását már a mult évben elrendelte s az erre vonatkozó »Jelentő ívek« már beküldettek, most a konvent elhatározta, hogy a lelkészi és segédlelkészi fizetésekről eme leltárból készí­tendő el a miniszter által kért kimutatás. De mivel az egyes felszólalók (Beöthy Zs., Fejes I., Bartha L., György E. stb.) nyilatkozataiból az is kiderült, hogy ezek a jelentő ívek nagyon divergens módon vannak szerkesztve, egy­szersmind az is elhatároztatott, hogy a jelentő ívekből az esperesi hivatalok által nyújtandó felvilágosítások után. egy bizottság által készíttessék el a kimutatás, egységes alapon és módozatok szerint.. E munkát a közalapi előadó fogja megcsinálni s a leltári bizottság fogja revideálni, melynek tagjai: Beöthy Zsigmond elnöklete alatt Baksay Sándor, Bernáth Elemér, Bartha Lajos, Fejes István. György Endre és Széli Kálmán. A kimutatás a tavaszi rendes konventre terjesztendő be,"addig pedig az elnök­ség értesíteni fogja a minisztert, hogy a kért kimutatás előkészítés alatt áll. A közoktatásügyi miniszter átirata a lelkésztanító­ságok betiltása tárgyában szintén élénk eszmecserét kel­tett. A tiszáninneni egyházkerület jajdult fel a miniszteri rendelet miatt. S nem ok nélkül. A csekélynek látszó kérdésben nagy dolgok rejlenek. A miniszternek igaza van, mikor az iskolákba okleveles tanítót követel. De viszont az is igaz, hogy azok a felső-zempléni lótság közt tengődő maroknyi kálvinista gyülekezetek a legjobb akarat mellett sem képesek papot is, tanítót is fizetni. Erre sze­gények is, kevesen is vannak. Ezért Fejes István azt sür­gette, hogy a konvent írjon át a miniszternek, fejtse ki számadatokkal, hogy miután tanítót nem képesek fizetni, hát mégis jobb, ha kényszerűségből a lelkész tanít, mintha senki sem tanít. György Endre elismerte a miniszter köve­telésének törvényességét, de egyszersmind azt is hang­súlyozta, hogy miután ily szegény nemzetiségi helyeken se egyház, se állam nem tud egyszerre jó iskolát terem­teni: kéressék meg a miniszter, hogy rendeletét tartsa függőben addig, míg a bajon akár a község, akár az állam gyökeresen segíthet. — A konvent Tisza Lajps gróf pár­toló felszólalása után ilyen értelemben határozott. Ezzel kapcsolatban egyszersmind elrendelte a kon­vent, hogy az országosan tapasztalt tanítószükség okáról, mértékéről, a betöltetlen állásokról stb. az egyházkerüle­tek február hó végéig a konvent iskolaügyi bizottságához részletes jelentést tegyenek. A lelkészi fizetések rendezése ügyében Tiszáninnen és Tiszántűi sürgető felterjesztéseket tettek. A konvent ezt az ügyet kiadta annak a bizottságnak, melyet a lel­készi fizetésekről való kimutatás elkészítésével megbízott. Ezzel a konvent első napi ülése befejeztetett. Dunamelléki

Next

/
Thumbnails
Contents