Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-22 / 47. szám
egyházmegye expressis verbis nem szól ugyan a nyugdíjintézetről; de miután a tervezet 28. §-áról szólva, megemlékezik a nyugdíjintézet alapjára elkülönítendő tárgyakról is, ezzel úgy látszik, hogy magát a nyugdíjintézet eszméjét is, annak a tervezet szellemében leendő életbeléptetését is elfogadja. A jelenleg működő lelkészekre nézve, a kiknek saját egyházmegyei gyámintézeteik irányában is terhes kötelezettségeik vannak, az egyetemes gyámintézetbe való belépést nem akarják kötelezővé tétetni a felső-baranyai, a külső-somogyi, a pesti, a tolnai és a vértesaljai, hanem csak fakultative, >annak is tagjai, lehetnek, míg viszont az ezután hivatalba lépő lelkészeknek meg tetszésükre hagyatnék, hogy egyházmegyéjük gyámintézetének is tagjai lehessenek* ; a kecskeméti e kérdésekben nem nyilatkozik, de hogy az egyházmegyei gyámintézetek kihalásától ő is fél, mutatja ez általános megjegyzése, hogy »e tervezet jelen alakjában való elfogadása egyértelmű volna az egyházmegyei gyámoldák halálos ítéletével«. A gyámintézeti évjáradék jogosultságához a tervezetben megkívánt 10 szolgálati évet (14. §.) általában az összes egyházmegyék felette soknak tartják és vagy öl évre kívánják leszállíttatni, vagy elégnek tartják, hogy csak általában szolgálatban lett légyen az elhunyt s szolgálati idejére és a befizetési járulékokra való tekintet nélkül kapjon árva családja évjáradékot (vértesaljai egyházmegye) ; vagy pedig, mint a felső-baranyai egyházmegye, azt mondják, hogy évjáradékot kaphatnak azok az özvegyek és árvák is, a kiknek férjük, illetőleg atyjuk nem szolgált is 10 esztendőt, de az illető »vagy maga, vagy utódai ügy a 10%-os belépési járulékot, mint a 10 évi állandó évi járulékot befizették« és ez »a 10%-os belépési díj, és a 10 évi járulékhátralék, ha az elhunyt lelkésznek nincs 10 beszámítható szolgálati éve. az özvegyi évi járadék és neveltetési költség kellő mérvű visszatartásával is leróható(Jkv. 1894. 79. lap.). Az egyházmegyék határozott ellenszenvvel fogadják a tervezet 15. §-ában levő ama megkülönböztetést, a mely a lelkészi állomásokat, a szerint, a mint azoknak javadalma 700 frtnál kevesebb vagy több, két osztályba sorozza, s e két osztály szerint különbözteti meg az évjára dékok nagyságát természetesen tekintettel a szolgálati évekre (16. §.). Az egyenlőség és a testvériség elveit iátják e megkülönböztetés állal lerontva, mert »a különbségtétel válaszfalat emel az egyenlő lelkészek között s az osztályrendszer tarifáját hordja magában»Legyen egyenlőség legalább a sírba tértek családjai között« — mondja a pesti egyházmegye — >hiszen a kicsiny egyház lelkésze kevésbbé volt abban a helyzetben, hogy gondolkodhassék családjáról^ Legyen pl. az özvegyi évjáradék általában egyelőre 300 frt, mely összeg aztán feljebb is emelhető legyen az intézet erősödésével. Az egyházmegyék aztán különböző javaslatokat tesznek az egyenlősített évjáradékokra nézve, a mely javaslatok jelentékenyen eltérnek egymástól nemcsak az Összegek megállapításában, hanem a szolgálati évek kombinálásában is. A végkielégítést is, a mennyiben némely egyházmegyék elfogadják, egyenlősíttetni kívánják. A temetkezési segélyt (23. §.) mellőzendőnek véleményezi Felső-Baranya, Külső-Somogy és Tolna (mely ezt csak eszerű segély címen kívánja), nem szól azonban róla Kecskemét, Pest és Vértesalja. Az árvák segélyösszegét is általában emeltetni kérik az egyházmegyék. Felső-Baranya, az apátlan árvák segélyét 50 frtban, a szülőtlen árvákét 75 frtban akként kívánja megállapíttatni, hogy az apátlan árvák segélyösszege az özvegy évjáradékát a szülőtlen árváké pedig az özvegyi évjáradék másfélszeresét felül ne haladja. Külső-Somogy csak »méltánytalannak« tartja az árvasegély egynegyednyi összegét, a szülőtlen árváknak legalább is az egész özvegyi segélyt kívánja. Pest szintén a teljes özvegyi illetéket kéri a szülőtlen árva számara, ha pedig többen vannak, a 2., 3. stb. árva még kapjon egy-egynegyed rész díjat; a testi vágy lelki fogyatkozás miatt keresetképtelen árvák szerinte mint kiskorúak tekintendők és úgy segélyezendők. Tolna minden árvát segélyezendőnek véleményez s záradékot, hogy az árvák neveltetési segélye nem haladhatja meg az özvegyi díj háromnegyedét, töröltetni kéri. Vértesalja szintén segélyezendőknek tartja a keresetképtelen árvákat 20, illetőleg 18. életévük betöltése után is; a segély jogosultság megszűnési feltételéül akarja felvétetni a ref. vallásról más vallásra való áttérést is. A gyámintézet alapjait megjelölő 24. §-ra nézve a felső-baranyai és a pesti egyházmegye a 2V2 % helyett csak 2%-riyi befizetést kér tétetni; a külső-somogyi a belépési 10%-ot 's 5%-ra, az évi járulékot pedig 1 V2 -re kívánja leszállíttatni; a többi egyházmegye elfogadja a tervezet kívánalmait. Az egyházak 1%~0 S fentartói illetékére nézve Felső-Baranya azt óhajtja, hogy »a kebelbeli összes egyházak fentartói illetékét az államsegély pénztárból maga az egvházherület« fizesse; »ha pedig ez illetéket a kerület nem akarná fizetni, akkor ez az illeték a gyámintézet jövedelmei közül feltétlenül törültessék, mert az egyházakra újabb terhet kivetni a jelen körülmények között nem volna eszélyes*. (Isk 1894.84. lap.) Vértesaljai szintén reflektál az államsegélyre*; de ő nem az egyházak 1 °/0 -os hozzájárulásának fizetését kívánja, hanem általában csak azt, hogy »a gyámintézeti alapra fordítandó az államsegély egy meghatározandó része is«. A többi egyházmegye nem szól enől a dologról, kivéve Külső-Somogyot, a mely a gyülekezeteknek az 1%~0 S járulékkal való megterhelését határozottan ellenzi. A gyámintézet pénzeinek, alapjainak a kezelésére nézve majdnem egyhangúlag ama kívánságokat fejezik ki az egyházmegyék, hogy e kezelés ne valamely pénzintézetnél történjék, hanem vagy az egyházmegyéken, vagv valamely a közalap-véprehajtó-bizottságba is felveendő pénztárnok által, vagy pedig kéressék fel egyelőre — ez a pesti egyházmegye indítványa — a berendezett pénztárakkal bíró tiszántúli vagy erdélyi egyházkerület. Felső-Baranya annyiban kívánja a tervezetben előadott, pénzkezelést megváltoztatni, hogy a tervezet 24. §. 1., 2. és 3. pontja alatt kijelölt forrásokból begyült pénzt egyházmegyei pénztárnokok kezeljék ott, a hol e kezelést maguk az egyházmegyék óhajtják, az elébb megjelölt forrásokból begyült összegeket pedig, valamint az egyházmegyénként kezelt vagyonnak az egyházmegyei pénztárnokok által biztosan el nem helyezhető részét egy jó hitelű pénzintézet kezelje. Szóval a kezelés részben való decentralizálását óhajtja ő is, a többi is. Külső-Somogy még hozzáteszi, hogy az intézeti tőke építtető, vagy kölcsönre szoruló egyházaknak adassék ki kamatozásra. A tervezet 39. §-a, mely az egyházmegyei gyámintézetek amortizálása esetére provideál s vele együtt már maga ez intézetek kihalasztásának eszméje élénk ellenkezést támasztott az egyházmegyéken és még a mennyiben hallgatólag mintegy belenyugosznak is az amortizációba, mindenik egyházmegye határozottan tiltakozik az ellen, mintha a gyámintézeti tőkéhez a tulajdonos egyházmegyékkel szemben az egyetemes gyámintézet bármiféle jogot is formálhatna, sőt egyházmegyék feltétlenül önmaguknak követelik a jogot, hogy a gyámintézeteik idővel leendő kihalása esetén ők intézkedhessenek tőkéik hova fordítása, vagy miként leendő felhasználása iránt. .
