Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-22 / 47. szám

r EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, I'ijm-utra 23. szám, hová x kéziratok cimzendök. Kiadtf-liivatal : IJornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész érre : 9 frt. Egyes szám, ára itO kr. Róma legújabb egyesítési kísérlete. Róma és diplomáciai ügyességű feje leg­utóbb encyklikáinak sorát egygyel újból meg­toldotta. A lehető legszívélyesebb hangon fölszó­lítja abban a gör. keleti s a prot. egyház híveit, hogy térjenek vissza a pápához, s hogy vele, ki üdvösségükért annyira aggódik, ugyanegy evan­gélium alapján, ugyanazon hitben, reményben és szeretetben osztozzanak. A Vatikánban néhány hót óta több gör. k. egyházfő jelenlétében tanács­kozás foly a latin és görög szertartású egyházak egyesítése érclekében. Az ilyen vendégszerető ós meghívó szózatok Rómában koronként ismétlőd­nek. Hasonlítanak e meghívások a fővárosi nagy­üzletek eljárásához, a midőn cikkeiket így kará­cson körül reklámszerű móclon kínálgatják ós terjesztik. Azokat a szívélyes meghívásokat azon­ban olykor-olykor fenyegetések és kiátkozások is váltják fel. Eddig azonban sem ezek, sem amazok nem tudtak célt érni. A pápák úgy vannak az eretnekekkel, mint Pyrrhus király a római legátu­sokkal, ki ritka hidegvérűsóggel így kiáltott fel: »Sem a ti aranyatok nem veszteget meg engem, sem peclig elefántjaitok nagy számától meg nem ijedekcc. A föld népeit e pápai csalhatatlan szó­zatok nagyon is hidegen érintik. Ugy tűnnek fel előttünk e pathológiai jel­legű szózatok, mint egy elaggott alvajárónak ön­magát s az emberiséget ámító szózatai. Milyen félreismerése ez a történetnek, s milyen meg­tévesztés e az a jelenkori viszonyok és szellemi hatalmak felfogásának, mely lehetségesnek tudja tartani azt, hogy a gör. keleti egyház pápássá legyen, vagy a protestantismus a maga vérálclo­zatok árán szerzett drága szellemi szabadságát Rómának feláldozza ! Többi között a hit egysé­gének ámító középkori cégére alatt arra emlé­kezteti az encyklika a görög keletieket, hogy elődeik a római pápát elismerték, s ígéri, hogy a teljes egyesülés elfogadása esetén hajlandó nekik nagyiéikűleg meghagyni »egyházi szoká­saikat és patriarchális előjogaikat«. A pápa e legújabb tervére s velünk és a gör. keleti keresztyénekkel szemben tanúsított történeti szívességére vonatkozólag megjegyez­zük, hogy még a téli álmáBan levő keleti egy­háznál sem tételezünk fel annyi theol. tájékozat­lanságot, hogy ne ismerné a római szent szék universalis hatalmának és tekintélyének Döllinger által forrásszerű alapon megsemmisített »meséit«. Közelebbről bennünket protestánsokat peclig arra emlékeztet a pápa, hogy nálunk a szabad vizs­gálódás elve Krisztus istenségének félreismeré­sére s a szent iratok tekintélyének megtagadá­sára vezet, következőleg : Krisztus istenségének a hitére s a szent iratok kanonikus tekintélyére az alapot Rómában s a Vatikánban kell keres­nünk. Nem kérünk e képzelt »dogmás hitegység« pápás gyógyszeréből, mert nem hihetünk olyas­mit, a minek szivünk ellent mond, s a mi az észszel, lelkiismerettel s az Isten igéjével ellen­kezik ! Mert ha ezt tennők, »haszontalan szol­gáknak« nevezne bennünket a Megváltó. A mi pedig ama határtalan szeretetet illeti, a melylyel a római egyház bennünket aggódó anyai egyedül­üdvözítő kebelébe befogadni készül, úgy arról az egyházhistória világánál és kétségbevonhatlan tanúbizonyságai szerint jobb lesz Rómának ós diplomáciai fogásokhoz szokott fejének hallgatnia. Ugy tudjuk ugyanis, hogy ez a szeretet igen gyakran Polyphem ama szeretetének bizonyult, mely Odysseus társait csupa szeretetből felfalta. Forgassa csak ő szentsége Róma és egyháza történetének lapjait, a melyek annak nagyobb dicsőségére eretnekek vérével vannak tele írva. Az inquisítió s az eretneküldözés pápás rémei a szeretet vallása nevében tán csak nem mentek már feledésbe a Vatikánban ? ! De hát van-e oka és joga Rómának ily ki­váló történeti szívességek gyakorlására? Igaz, hogy ott áll a maga szoros egységével s az 93

Next

/
Thumbnails
Contents