Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-01 / 5. szám

intézetek olcsón, a kevés tanulóval biró intézetek pedig drágán jutottak volna a nyugdíj-intézethez. A 3. §. 8-ik bekezdése különös megvilágítást szükségei. Vannak oly tanintézetek, hol a tanárok nagyrésze pap vagy apáca, kikről nyugdíj tekintetében nem kell gondoskodni, s csak egy-két világi tanár van. Ez esetben nem volna okadatolt a tanulókat teljes mértékben megterhelni. sem a nyert építkezési vagy beruházási állami segély után a teljes 3%-ot követelni, hanem csakis arányos befizetéseknek lehet helye a nyugdíjra igényt tartó tanárok száma szerint. Ugyan e §. utolsó bekezdése megadja a felvilágosítást a tekintetben, hogy miként volt lehetséges az egyes iskolák már meglevő nyugdíj-alapjainak bevonását kikerülni s mégis e helyi nyugdíj-alapokat az országos nyugdíj- és gyámintézet céljaira felhasználni. Az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy ha az állam kellőleg gondoskodik a szóban forgó tanintézeteknél nyugdíj tekintetében, akkor még más nyugdíj-intézetek megengedése ellentétben volna az országos nyugdíj-intézetnél nyújtott állami segél yl vei. Itt közbevetőleg okát. adhatom annak is, hogy miért nem vettem fél a nyugdíj-intézetbe a theologiai intézeteket is. Először: maguknak e tanintézeteknek egy része az egyházi hivatásra való képzés függetlenségével össze nem egveztethetőnek találta az állami gondoskodást. Másodszor: katholikus, görög-keleti, protestáns és izraelita papképzésünknél még inkább felmerülnek a különböző viszonyok ugy. hogy az ide tartozó tanárokat egy kategóriába foglalni teljesen lehetetlen volna. Harmadszor: a protestáns főiskolák helyi nyugdíj-alapjainak ez alkotandó törvény által való felszabadulása folytán, e hitfelekezetek ez alapjaikat most már nagy részben theologiai tanáraik nagyobb nyugdíjazására fordíthatják s számukra ép oly nyugdíjt biztosíthatnak, mint a minőt a jelen törvényjavaslat biztosít más tanáraiknak. A törvényjavaslat 4. §-a a már fennálló tanintézeteknek önkéntes belépést biztosít. Minthogy az iskolák fentartásának költségei napról-napra és pedig nagy mértékben emelkednek, méltányosnak találtam, hogy a fennálló intézetek sorsát a belépési kényszerrrel ne nehezítsem meg. De különben is az itt felsorolt intézeteknek más jellemök van, mint az általános kötelezést szem előtt tartó népoktatási intézeteknek. A törvényjavaslatba nincs fölvéve, mert magától értetődik, hogy azon már is fennálló tanintézeteknél, melyek az alkotandó nyugdíj-intézetbe nem lépnek be, a fentartókra nézve a tanáraik nyugdíjazására vonatkozó eddigi kötelezettségek érvényben maradnak: például egy részökre ezentúl is kötelező marad a Ratio Educationis utolsó §-a, mely a tanárok nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról szól. más részökre pedig kötelezők maradnak felekezetük eddigi rendelkezései, vagy önmaguk alkotta szabályzataik; s ezek értelmében tartoznak majd tanáraik nyugdíjazásáról s 'ezek hátramaradottjainak ellátásáról gondoskodni. A törvényjavaslat e §-ának utolsó bekezdése az ezentúl állítandó tanintézetekre nézve azonban kimondja, hogy a jövőben keletkező iskolák fentartói kötelesek intézetükkel az országos nyugdíj- és gyámintézetbe belépni, vagy alkalmazottjaik számára legalább oly nyugdíjról és hozzátartozóik oly ellátásáról gondoskodni; mint a minőt a jelenleg alkotandó törvény biztosít, és pedig a nélkül, hogy intézetük tanulóit vagy alkalmazottjaikat az adandó nyugdíjért és ellátásért nagyobb mértékben terhelnék meg, mint a minő befizetéseket e jelen törvény szab meg. különben iskolájok nem számíthat a nyilvánossági jogra. A ki jövőben alapít ily iskolát, tudni fogja előre, mi a kötelessége nyugdíj tekintetében, s ehhez szabhatja elhatározását. Másrészt kell, hogy az államnak jövőre gondja legyen arra. hogy csak oly iskolák keletkezhessenek, melyek minden tekintetben, tehát tanáraik ellátásában is garantiát nyújtanak az államnak. A törvényjavaslat a nyugdíj- és gyámintézetből azért nem engedi meg a kilépést, mert a kilépések a nyugdíjintézet mérlegét ingadozóvá tehetnék s az alkalmazott tanárok sorsa ismét bizonytalanná válnék. Ha azonban valamely tanintézet megszűnik, ez esetben megszűnik a tanintézet viszonya is a nyugdíj-intézethez, s a tanintézet alkalmazottjai az ide vont 1885. évi XI. törvénycikk 20. §-a szerint, ha máshol nyernek alkalmazást, ott nyerik meg szolgálatuk beszámításával nyugdíjokat, ha pedig nem nyernek alkalmazást, a megalkotandó országos nyugdíjintézetnél kerülnek végelbánás alá. A törvényjavaslat 5. §-« a tervezett nyugdíj- és gyámintézet jövedelmeinek kezeléséről szól. Azért választja a javaslat a néptanítói országos nyugdíj- és gyámintézet módját és szabályait, mert az eljárást itt már a gyakorlat biztosította. A 6. §. nem szükségei bővebb felvilágosítást. A törvényjavaslat 7. §-a kiterjeszti az alkotandó nyugdíj-intézet jótékonyságát, az eddig alkalmazottak legrégibbjeire is, mert e gondoskodás egyáltalában méltányos, mert különben csak egészen önkényes határt kellett volna szabni, s mert az illetők ebbeli régi reményükben nem is gondoskodtak magukról. A második bekezdésben oly alkalmazottakról van szó, ki ugyanazon iskola-fentartó két tanintézeténél vannak alkalmazva, például jogakadémiánál és gimnáziumnál. Az ily alkalmazottak közös iskolai szolgálatuk után egységesen rendszeresített fizetésök szerint jönnek e nyugdíj-intézetnél tekintetbe, kivéve azt az esetet, ha ez egységesen rendszeresített fizetésök nagyobb, mint a nagyobi) fizetésű intézetnél, például a feltüntetett esetben, a jogakadémiánál a rendes tanárok fizetése. Ez utóbbi esetben csak ez utóbbi fizetés mértéke szerint történik a nyugdíjazás. A harmadik bekezdésben előforduló eseteket példák világosítják meg. Az oly tanár, ki például egy oly kereskedelmi iskolában van alkalmazva, mely az itt szóban forgó nyugdíj-intézet kötelékébe tartozik, és egy oly középiskolában is. melynél a tanárokról egyenesen az állam gondoskodik, az alkotandó nyugdíj-intézetnél nem nyerhet második nyugdíjt. Alkalmazva lehet továbbá valamely kereskedelmi iskolánál oly tanár, ki például valamely kereskedelmi társulatnál titkári minőségben is működik. Az ily egyénnek e nyugdíj-intézetnél csak akkor lehet igénye, ha máshol nincs nyugdíjra jogosultsága, s ha az ide tartozó iskolánál nagyobb az elfoglaltsága, mint másik alkalmazása, s ha az ide tartozó iskolánál való alkalmazása rendszeres, állandó és legalább oly mértékű, mint a minő az állami tanintézeteknél szokott lenni. Minthogy az itt szóban forgó különféle tanintézeteknél oly alkalmazottak is vannak, kiknek nincs külön lakpénzök, hanem e javadalmazásuk benfoglaltatik fizetésükben (a törvényjavaslat 8. §-u\ az egyenlő mérték megkívánja, hogy az ily rendezéssel az illetők igazságtalanul ne juthassanak magasabb nyugdíjhoz, mint az oly alkalmazottak, kiknek külön lakpénzök van, mely néni jő a nyugdíjazásnál számításba. Ugyanitt provideálva van az esetre is, ha valamely iskola-fentartó alkalmazottjai nagyobb fizetéssel és csekély lakpénzzel kívánná mások ellenében igazságtalanul nagyobb nyugdíjhoz hozzájuttatni. Minthogy az iskoláknál a fizetéseket a fentartók sza-