Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-15 / 46. szám

neki az életért, melyet tőle vett a bűnt és halált adja viszont ? A szeretete e hűtlen megszegéseért büntette az Úr őt, azon iszonyú fájdalmakkal, melyek nélkül általa emberiség nem gyarapodhátik és függő helyzetének félre ismeréseért azzal, hogy egy fokkal lealacsonyította. »A te akaratod a te férjed birodalmában lészen is néki birodalma lészen rajtad.*1

Az asszony tehát, minden kívánságát a férjének alá rendelje, ez függő helyzetének fokozottsága és az ő uralma alatt álljon, ezért lett állása egyúttal alárendeltté.2

Ne gondoljátok azonban, hogy ezért megszűnt volna a férfinak oly segítsége lenni, ki hozzá hasonló. Hiszen sohasem volt nagyobb szüksége e szerető gyengéd társra, mint épen akkor. Az Úr irgalmassága oly nagy, hogy ugyan abban a pillanatban, midőn az aszonyt megalázza, őt viszont fel is emeli nagyobb és dicsőbb hivatást helyezve kilátásba, mint annakelőtte. Mert az asszony által igéri azon várva várt Szabadítót a földre bocsátani, ki az ördög munkáját meg fogja semmisíteni, mintha ez által kívánná ismét helyre hozni, a két nem közt megbomlott egyensúlyt. Az első név pedig, mely által Fiát az emberiségnek megjelenti »Asszony magva«. »Annak felette, ellenkezést szerzek te közötted és az asszony között, a te magod között és az asszony magva között: az megrontja tenéked fejedet, és te mardosod annak sarkát."3 így nem jött létre, lényeges változás a két nem egymáshoz való viszonya között: az asszony hivatása most is a szeretet, állása alázatos; csak mind ez a bűnbeesés kövezkeztében komolyabb jelleget öltött, az alázatosság mélyebb, a szeretet eszményibb lett. Szégyennel és azon ellenállhatatlan vágygyal telve, hogy előbbi állását ismét elfoglalhassa, csak azért fog ezentúl élni, hogy férje irányában elkövetett vétkét ismét helyre hozhassa, így igyekezni fog itt e földön enyhíteni a bűn keserűségeit és óvni és figyelmeztetni fogja őt a jövő élet büntetései elől. Pál apostol még egy magyarázatát óhajtanám itt felemlíteni: »Hasonlatosképen akarom, hogy az asszonyok tisztességes öltözettel, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat, nem pedig hajoknak fodrozgatásával vagy aranynyal, vagy drága kövekkel, vagy drága öltözetekkel (a mint illik az olyan asszonyokhoz, kik isteni szolgálathoz kötelezték magukat), jó cselekedetekkel. Hanem az asszony csendességben tanuljon, minden alázatossággal; mert az asszonynak nem engedem, hogy tanítson, sem a férfiún birodalmat végyen. Mert Ádám teremtetett először, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg; hanem az aszony minekutána megesalattatott, lett a bűn oka. Megtartatik mindazáltal a magzatok szülésének állapotjában, ha megmarad 4

a hitben, a szeretetben és a szent életben szelídséggel*. Az asszony volt a második, a ki teremtetett 1 I. Mózes III. 16. 2 Az asszony és a férfi büntetése között egy különbséget észlelhetünk, a mely különböző hivatásuknak felel meg. Az asszony büntetése a családkör korlátai között marad, míg a férfié az összes teremtményekre kiterjed. 3 I. Mózes III. 15. 4 I. Timótheus II. 9-15. és az első, a ki vétkezett, mondja az apostol; kétszeres oka van tehát, hogy szerény, hallgatag és alázatos maradjon. Minden kétséget kizárólag van itt kifejezve az asszony helyzetének alárendeltsége. De az apostol keresztyéni jó cselekedetek által, ezt tiszteletbeli helyzetté kívánja átalakítani. Van egy tiszta ékesség, mely kitűnően áll neki: a jó cselekedetek. Ezek ékítsék Isten és emberek előtt arany, drága kő és fényes ruhák helyett! De ez még nem minden. Az asszony, a midőn magamagának megszerzi az üdvösséget, egyben férjének is megszerezheti azt, a neki igért magzatok szülése által. Egy asszony szerzi meg az üdvöt a világnak a Megváltó szülése által, mikor az idő beteljesedett, de minden asszony szerezhet a maga módja szerint üdvöt a világnak az által, ha megismerni és megszeretni tanítja a Megváltót. Itt ismét ugyanazon szeretet hivatásával találkozunk, mely kötelességévé vagyis inkább kiváltságává teszi a nőnek, hogy magát kétszeres odaadással nemcsak a szenvedők vigasztalására, de még a bűnös emberiség megmentésére is szentelje, a mennyiben ennek szemeit az Ur Jézus Krisztusra irányítja. Az asszony tehát az írás, vagyis az Úr Isten akarata szerint a teremtés és még inkább a bűnbeesés óta a férfi segítőtársa, ki azért adatott nekie, hogy szerény és alárendelt állásában ennek javát és kivált lelki üdvösségét előmozdítani segítsen. Ezt tanítja nekünk az írás és a természet egyaránt. A tulajdonokban és hajlamokban nyilvánulnak a feladatok, melyeket az Úr a két különböző nemnek rendelt. Kérdezzétek meg tehát magatokat és mondjátok meg, hogy másra érzitek-e magatokat teremtve, mint épen azon hivatásra, melyet az Úr beszédje után, nektek megjelöltem? Azt mondtuk, hogy állástok függő és alázatos. Ezen pontra vonatkozólag Pál apostol egyszerűen, olvasóinak velők született érzésére hivatkozik, mikor, miután megtiltotta az asszonynak, hogy az imádság vagy jövendőmondás alatt fátyolát leoldja, hozzá teszi: »Magatokban ítéljétek meg, hogy ha illendő dolog-e az asszonynak mezítelen fővel imádni az Istent? Avagy a természet is nem tanít-e meg erre titeket, hogy a férfiúnak éktelen dolog nagy hajat viselni ? Az asszonynak ellenben ékességére vagyon a nagy haj: mert neki feje fedezésére adatott a nagy haj*.1

Ezen elvek az apostol előtt oly elvitázhatatlanok, hogy nézete szerint csak is a vitatkozás méltatlan dühe, mely figyelmet sem érdemel, tagadhatja meg őket. »Hogyha valakinek tetszik ezek ellen versengeni, nékünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek. «2

A hosszú és rövidre nyírt haj itt látszólag egy általános mélyreható megkülönböztetése az asszonynak a férfitől. »Kimégyen az ember az ő munkájára és az ő dolgára mind estéig«,3

ő válaszsza magának a külső világot, a nyilvános életet és terjeszsze ki munkakörét az egész föld területére, sőt lépjen összeköttetésbe az egész világ 1 I. Kor. XI. 13-15. 2 I. Kor. XI. 16. 3 Zs. 104. 23.