Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-15 / 46. szám

egyetemmel az angyalok gyönyörűségére, mert nem terjésztheti eléggé soha az ő Urának Istenének képét és dicsőségét, melyet nemcsak itt e földön, de az összes teremtmények előtt képvisel. Mert ha visszahúzódnék a kis családi körbe, vágyának ellenállana, mely őt a nyilvános életre hívja, hűtlenséget követne el hivatása ellen, elpuhulna és megfeledkeznék férfiúi méltóságáról; ez esetben már csak orsót kellene kezébe nyomni és rokka elé állítani. Az asszony dolga azonban egészen másképen áll: a családi körben találja hivatását, a házi tűzhely az ő munkaköre, az ő feladata a családért fáradni és a hosszú haj, melylyel az apostol őt ékesítve látni kívánja, jelképe rejtett, csendes életének, melynek bensejében nemének legfontosabb (teendőit oly hűséggel, szeretettel és méltósággal végzi. »Az asszony*, mondja a mostani kor egy kiváló írója, »virág, a mely csak az árnyékban nyílik.*1

Szerény óhaja legyen: csendes elvonultságban magát övéinek szentelni, a házat őrizni és háztartását vezetni.2 (Folyt, köv.) Szilassy Aladámé. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. Negyedik nap. 1894. okt. 81-én. Napirenden az egyházmegyéknek az országos ev. ref. lelkész-ózvegy-árvai gyámintézet alapszabály tervezete felett adott véleményeiről szóló jelentés volt, melyet Kenessey Béla aljegyző terjesztett elő. A nagy gonddal megszerkesztett jelentés egyfelől az egyházmegyék véleményét ismertette, másfelől meg részletesen indokolt előadói vélemény volt. E jelentés felolvasása u'án Tisza Lajos gróf világi elnök szólott: Most következnék az előadói jelentésben nyolc pontba foglalt, a nyolc egyházmegye részéről tett észrevételek részletes tárgyalása. De ha az egyházmegyék módosításainak mindenikét tárgyalni kezdenők, úgy az ügy tárgyalását ma be nem fejezhetnénk és így a konventhez az ügyet be nem terjeszthetnők. A mi az egyházmegyék által ajánlott módosításokat általában illeti, azoknak legnagyobb hibáját az képezi, hogy minden megye ajánl ugyan módosításokat, de egyik sem alapítja azokat pénzügyi számításokra. Már pedig a gyámegylet ügye egészen pénzügyi. A módosításokat általában az jellemzi, hogy sokkal több terhet rónának az egyesületekre, mint a mennyinek az a fizetések arányában meg volna képes felelni. Ezen aztán természetesen megtörik a dolog. A javasolt tervezet pedig számításokon alapszik, de e számítások megbízhatóságát be kellene bizonyítani. Ő azonban alig hiszi, hogy, a miként azt a konvent tavaly tervezte, a gyámegyesület már 1895. január 1-én életbe léphessen. Indítványozza tehát, hogy az ügyben a kerület oly értelmű kérelemmel járuljon a konventhez, hogy a gyámintézet életbeléptetese halasztassék el 1896. január 1-ére. Ez az idő aztán arra használtatnék, hogy az egyházmegyék az alatt az ügyet alaposabban tanulmányozhassák. 0 a konventen is felveti ez eszmét és a mennyiben tehetségében 1 Lamennais. 2 I. Timóth. V. 14, Tit. II. 4. 5. áll, ily értelemben fog a konventen munkálni. Szóló felfogása szerint csak úgy válhatik ez intézmény áldásossá, ha megtaláltatik a mód, hogy a megyei gyámintézeteknél már szerzett jogok épségben tartása mellett azoknak vagyona az egyetemes gyámintézet alkatrészeinek nyilváníttatik. Azt nem tartja szükségesnek, hogy a gyámintézet vagyona a központban kezeltessék. 0 híve az észszerű decentralizációnak, az ellenőrzésnek azonban központinak kell lennie. De azt már méltányosnak tartja, hogy ha valamelyik megyei gyámegylet most többet képes adni tagjainak, mint a mennyit — legalább kezdetben — a központ bírna adni, e megszerzett jogok tekintetbevétessenek. A felvetett indítványhoz hozzászóltak: Vörös Károly, Szász Károly, Morvay Ferenc, Kovács Albert, Lányi Gábor, Baksay Sándor mindannyian pártolólag, csak a kivitel módozatjait illetőleg térve el egymástól. Végül a gyűlés Szász Károly püspök formulázásában egyhangúlag a következőkben állapodott meg: A kerület meghallgatván az egyházmegyék véleményeit, azokból arról győződött meg, hogy az ügy még nincsen kellően, megnyugvást keltőleg előkészítve. Kéri tehát a konventet, hogy a gyámegylet életbeléptetését 1895. Jan. 1-éről 1896. jan. 1-ére halaszsza, hogy ez év alatt a kérdés kellően tanálmányoztassék. Az ügy szorosabb megvizsgálására az egyházkerület kilenc tagú bizottságot küld ki, mely három esperesből, három világiból és három tanács-bíróból álland. E bizottság tekintetbe véve az egyházmegyék és más tényezőknek kívánalmait, javaslatot fog készíteni. E javaslat kinyomatván, kellő számban és időben megküldetik a megyéknek. Azok alaposan megvitatván, és megtevén reá megjegyzéseiket, a javaslata jövő egyházkerületi gyűlésén tárgyaltatni fog. Ekkor az ülés a konventi választásokra való tekintetből néhány percre felfüggesztett. (A választás eredményét a mult számban már közöltük. Szerk.) A szünet után Petri Elek terjeszti elő az irodalmi bizottság jelentését. Jelentéséből kiemeljük a következő pontokat. 1. Kókai Lajos bizományosnál, leszámítva a 25%-nyi bizományi díjt, 1894. június 1-én 7585 forint 50 kr. értékű könyv volt. Ehhez járult azóta Bocsor Lajos : »Egyháztörténet«-e és Papp Károly: »Keresztyén erkölcstana* új kiadásban. A bevétel volt 1548 forint, a kiadás pedig 1200 frt 86 kr. A pénztár maradvány: 347 írt 14 kr. E maradvány jóval kevesebb a mult évinél, mely 1075 frtot tett ki, de ennek az az oka, hogy a kézi könyvek új kiadása sok költségbe kerül. 2. Filó Lajos még 1891-ben felszólíttatott, hogy a ^Keresztyén Hittan* című munkáját a bizottság által körülírt módon dolgozza át. Az ilyenképen elkészült mű Bocsor Lajos és Fábián Mihály bírálók véleménye alapján eszközlendő némi módosítások céljából szerzőnek visszaküldetett. 0 azonban nem volt hajlandó a javasolt átalakításokat megtenni. Minthogy az ügy sürgős, s minthogy a szerző a bizottság legfontosabb utasításait könyve átdolgozásánál ügyelem be nem vette, a bizottság 3—4 évre elegendő példány kinyomatását javasolja. Mikor aztán majd megbízás, vagy pályázat útján fog intézkedni oly hittani kézi könyv Írásáról, mely a kívánalmaknak teljesen megfeleljen. 3. Lévay Lajos : »Kis Hitoktató* c. munkáját Csikay Imre és Fábián Mihály bírálók véleménye alapján a bizottság egyházkerületi költségen leendő kiadásra nem ajánlja. Mivelhogy azonban a könyv, mely kath. tanyai iskolákba járó ref. gyermekek számára készült, csakugyan hézagpótló, a bizottság javasolja, hogy szerző bizassék meg könyvének átdolgozásával. A gyűlés e pontokat elfogadván, Lévay Lajos sár-