Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-01 / 5. szám

szett emberek legyenek, hogy ezek örökre elkárhozzanak csak azért, mert az övéktől elütő hitet vallanak. (Oh, te pápista Kajafás, mondja-e ezt a te szived is, a te eszed is?) Azután belemerülnek a magok lelkébe és azt minden törvényszerűségük és igazhitúségök mellett i^, olyan kifosztottnak, olyan szegénynek, olyan nyomorultnak, olyan boldogtalannak érezik. Oh, itt valami nem jól van. Engem valami kárhozatos tévedés tartott idáig igézete alatt, gondolta Pál apostol, gondolta minden kétségek között vergődő lélek világteremtése óta, mignem kiszabadult börtönéből a lélek, ez a szegény rabmadár, lerázta magáról — mint a zápornak cseppjeit — a ceremóniákat és a külső cselekedetek hazug tanát, a papokat és a törvényt s megszületett az emberi nemzet váltságára a hit által való megigazulás gondolata, az üdvösségnek, a mennyországnak a tisztaszivüség által való birása. Megszületett először Betlehemben ós másodszor a damaskusí országúton, a mesterhez legméltóbb apostolnak nem is a fejében, hanem a lelkiismeretében. Lelkiismerete lázadt fel az olyan vallás ellen, a mely neki testvérüldözést parancsol, holott azok a testvérek neki sohasem vétettek s ez a fellázadt lelkiismeret vezette őt az uralkodó vallástól — az evangéliumhoz. Ez a fellázadt lelkiismeret vezette Luthert is a wittenbergi vártemplom ajtajához s ez fogja odavezetni a mi országunk papi fejedelmeit is .. . Oh, vájjon odavezeti-e valaha? Soha, soha, sohasem. És mi azért kétségbeesnénk-e? Majd odavezeti a többit, a nyájat. Sőt vezeti már is. S én látva a mérges szeleket, hallva a támadó zivatar zúgását, még csak fel se költenem az Urat, mert ... ha mi elvesznénk is a viharban, az örök evangélium s a mi azzal egy, mint a fiú az atyával: a protestántizmus megerősödve, megtisztulva és megifjodva fog kikerülni belőle. Csak szenderegj, Uram, szenderegj. A te ügyedet nem fenyegeti veszedelem, csak a mi kényelmünket. Sötétedik ugyan az ég, de annál hamarabb megvilágosodik a lelkekben az igazság. Zúg, morog a zivatar, de mi is segítünk neki, kik itt reszketünk, itt zajongunk, itt jajgatunk a te mennyei békességben pihenő szent fejed körül . . . mi, a te kicsinyhitű tanítványaid. Czinke István. Az ifjúsági egyesületek érdekében. Van itt Budapesten egy kis egyesület: a református ifjak egyesülete. Szilassy Aladár az elnöke, Szabó Aladár a titkára. A főiskolai tanuló ifjúság vallás-erkölcsi szellemének ápolásában és ébresztésében fáradozik. Azt akarja, hogy társadalmi uton az egyháznak hitbuzgó és áldozatkész világi elemet neveljen, mely hisz és azért szól, mely hisz és azért cselekszik majd az ekklézsiában. Azt akarja, hogy ker. alapon a nemzetnek elvhű, hitszilárd, erkölcsi eszményekért hevülő és áldozó íiakat adjon. Azt akarja, hogy a fővárosban tanuló ifjúságnak valláserkölcsi otthont, társadalmi nemes érintkezést, erkölcsi érzését fejlesztő nemesebb szórakozást nyújtson. És a komolyabb magyar ifjúság megértette a nemes intentiót. Másfél száz nemes lelkű ifjú sorakozott már is a kibontott evangéliumi zászló alá. Szorgalmasan látogatja az egyesület társas összejöveteleit, felolvasó estélyeit, zenés.- énekes- és vallásos gyülekezéseit, melyek evangéliumi lelket, vallási és erkölcsi erőt és nemes idealizmust csepegtetnek a fogékony szivekbe. A fővárosi komolyabb társadalom figyelme is növekedő rokonszenvvel kiséri, nyilvános összejöveteleit tömeges látogatásával támogatja az Ifjúsági egyesületnek. Az egyéves kis egyesületnek már jóhíre, társadalmi ereje és üdvös hatása van ki- és befelé egyaránt. Ennek az ifjúsági egyesületnek igazgató választmánya folyó évi január 20 án nagyjelentőségű akcióba kezdett. Mozgalmat kíván indítani a végből, hogy hazánk ifjúsága az egyház védszárnyai alatt a budapestihez hasonló ker. egyesületekbe tömöríttessék. Két irányban bocsátott ki kérő szózatot hazánk evangéliumi egyházi és iskolai elöljáróihoz. Egyikben a főiskolák székhelyein lévő egyházak elöljáróságaihoz fordul, arra kérvén őket. hogy gyűjtsék össze a főiskolák, (egyetemek, theol. és jogi akadémiák, preparandiák. gazdasági iskolák stb.) tanuló ifjúságát vallásos egyesületekbe. A másik kérelmével a kisvárosi és falusi gyülekezetek elöljáróságait keresi meg, hogy szedjék össze a 15—25 éves ifjúságot, szervezzenek számokra ifjúsági vagy legény-egyesületeket, vegyék vallás-erkölcsi gondozás alá a nemzet ifjúságát, az egyház és haza drága reményeit. Rossz időket élünk, készülnünk, szervezkednünk kell. Krisztus katonáit készítenünk, fegyvereznünk, képeznünk és oktatnunk kell a nagy harcra, melyet a szertelen bigottság és az erkölcssorvasztó hitetlenség ellen minden jó keresztyénnek meg kell harcolnia. Ez utóbbi felhívást a budapesti egyesület vezetői az egyházmegyék elnökségeinek is megküldik, fölkérvén őket teljes tisztelettel, hogy bocsássák tárgyalás alá ezt az életbe vágó kérdést az egyházmegyei gyűléseken és a lelkészi vagy egyházi értekezleteken. Kérve kérjük a gyülekezetek pásztorait és gondnokait, karolják föl ezt a jó ügyet szívvel lélekkel. A főiskolai tanulók tömörítését célzó szózatot, mely dr. Hegedűs István egyetemi tanár forró lelkéből fakadt, egész terjedelmében itt közöljük.