Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-04 / 1. szám

szabályzatát, ügyrendjét, programmját, maga választja elnökségét, közli tanácskozásainak eredményét stb. A tanáregyesület feladata ily gyűlés megtartására az impulsust megadni, a gyűlés létrehozásában részt venni, de ezzel feladata véget, is ér. Igen fontos okok szólnak azonban a mellett, hogy ne országos, hanem nemzetközi congressust rendezzünk. A legfontosabb kétségkívül az, hogy a középiskolai ügy egy bizonyos ponton tul már nem nemzeti, hanem nemzetközi ügy s igy ha lenpíteni akarunk rajta, azon kell lennünk, hogy nemzetközi tárgyalását indítjuk meg. A modern műveltség áramlatai majdnem minden országban a régi középiskolai szervezetet, mely szintén nemzetközi. át akarják alakítani. Majdnem mindenütt hasonló problémák megfejtésén fáradoznak s habár a problémáknak minden országban más-más a szinük és speciális formájuk, az illető nemzetek történeti fejlődése, műveltségi foka. szükségletei és szelleme szerint: ezek a különböző szinü és formájú problémák mégis annyira rokonok, hogy minden ország tanulságot merílhet a másiknak tapasztalataiból, kísérleteiből s elméleti harcaiból. A nemzetközi fejtegetések ez esetben nem a nemzetinek ellenségei, hanem hasznára válhatnak. Példák bőviben kínálkoznak. Nemzetközi probléma a modern közé/á^kola szervezete Mind Francia-, mind Németországban legújabb kísérletekkel találkozunk a középiskola szervezésére s kétségkívül rendkívül érdekes s tanulságos volna, ha hivatott franczia, német stb. tanférfiak közvetetlenül, élő szóval, számot adnának az elért eredmények tanulságairól s azokról a szempontokról s eszmékről, melyekből kiindultak. Talán az illető nemzetek tanügyi emberei is szívesen élnének az alkalommal, hogy neutrális téren találkozhassanak békés eszmecserére s kölcsönös felvilágosításra. Valószínű, hogy addig a mi reformunk ügye se dőlt még el végkép s ígv még e célra is értékesíthetnők a congressus tanácskozásait. Különben is e téren nincsen megállapodás. Nem remélhető, hogy egy csapással találhassuk meg azt az organizációt, mely nehánv nemzedék szükségleteit kielégíthetné Egy nemzetközi congressus idejét azonban elérkezettnek gondoljuk. A reformeszmék annyira megértek, hogy ha nem is egyhangú megállapodásokat, de mégis a nézeteknek egymáshoz való közeledését remélhetjük. Hasonlóan nemzetközi jellegű a nyelvelt tanításának kérdé-e. Mily szerep juthat a holt nyelvnek, milyen az élő idegeneknek, mely módszerek bizonyultak legjobbaknak, miféle célokat szabad kitűznünk — mind e kérdéseket mindenütt vitatják, mind e vitatkozásoknak már is megvannak gyakorlati következményeik. A nemzetközi congressus egy nagyméretű enquéte jellegével bírna, melyen hivatott emberek elmondhatnák nézeteiket és tapasztalataikat. Ezzel összefügg a természettudományi tanítás, továbbá az arsHi<tik(ii nevelés kérdése. Köztudomásu. hogy ez a harctér egyik legfontosabb positiója. A természettudományi tanítás a tán,adó fél, mely tért akar hódítani; az aeslhetikai nevelés az a nagy erő, melytől a középiskolának az egész emberre ható befolyását várjuk és remél jük E kérdések eldöntése kihat a középiskolai szervezet kérdésére, ezek megoldása után alkothatunk magunknak tiszta képet e szervezet jövő alakulásáról. Csak említem a lesti nevelés, az iskolai eqészségüyy kérdését, melyekre nézve már nemcsak elméletekkel, hanem számot tevő tapasztalatokkal rendelkezünk. De nem kevésbbé fontos a középiskolai tanítás határainak megjelölése. Milyen legyen a leányok fdsöhb oh tatása ? Milyen a középiskola viszonya más a népiskolai fokon felül álló iskolákhoz? Mind e kérdések, melyeknek száma még öregbíthető volna, élénken foglalkoztatják a középiskolai tanügy elméletével és gyakorlatával elfoglalt férfiakat. A legkiválóbbakat összegyűjteni és kölcsönös eszmecserére bírni, rendkívül tanulságos, talán korszakos volna a középiskolai tanügy történeteben. A nemzetközi középiskolai congressus a millenniumi kiállítás alkalmával oly eszme, mely nagyon megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Csak két kérdés előleges eldöntése szükséges még. Vagyunk-e a fejlettségnek ama fokán, hogy meghívhassuk az egész világot velünk való tanácskozásra? S vájjon, ha ebben a hitben vagyunk, osztoznak-e mások is ebben a mi hitünkben, s el fognak-e jönni a mi meghívásunkra ? Az első kérdésre igennel felelhetünk. Középiskoláinkat, tanszereinket, épületeinket megmutathatjuk az egész világnak Tanterveink, szervezeti szabályzataink stb. nem ismeretlenek a külföld előtt sem és nagy méltánylásban részesültek. Szakembereink közt számosan igen járatosak az európai tanügyi irodalomban s a nemzetközi vitában is helyt fognak állani. Igen sokan tudnak franciául és németül, ugy, hogy se tolmácsokban nem lesz hiány, se a vitában nem lesznek nagyobb akadályok, mint a milyenek nemzetközi összejöveteleknél rendesen fölmerülnek. A congressus gondos előkészítése — a mi a fődolog — bizonyára igen nehéz, de ha komolyan hozzáfogunk, ez a nehézség se fog legyőzhetetlennek bizonyulni. Rólunk bizonyára igen ferde nézetek vannak elterjedve a külföldön s azért nem merem mondani, hogy az idegenek elegendő számmal fognak jönni. De meg kell kisérleni a dolgot, ha visszautasítják meghívásunkat, akkor a congressusból nem lesz semmi. Meg kell a kísérletet már azért is tennünk, hogy ezeket a ferde nézeteket kikorrigáljuk. A külföldiek különben szívesen jönnek Magyarországba; nem rég volt itt ornithologiai congressus, a jövő évben lesz demographiai, mindkettő nemzetközi. Ha jól emlékszem statisztikai s archaeologiai is volt már. Magyarország felé elég nagy érdeklődéssel tekint a külföld, rohamos culturai haladásunk nagy sympathiát kelt mindenütt. A szakembereknek pedig talán még kellemes lesz. hogy a mint előbb mondottam, neutrális téren találkozhatnak Mindenütt vannak nagy középiskolai egyesületek, ha mások nem, ezek képviselői bizonyára elfogadják meghívásunkat. De valószínű, hogy sokan eljönnek, mihelyt biztosítjuk őket. hogy a congressuson mindenki a maga nyelvén beszélhet s hogy a tárgyalásokat három nyelven, magyarul, franciául és németül fogjuk közzétenni. A németet és franciát említem, mert Német- és Franciaországban a középiskolai mozgalom a legélénkebb s a legtöbb culturember egyet e két nyelv közül bizonyára megért. A kiállítás is vonzza majd az embereket s a millenium ünnepélye, a melyet a külföldre nézve sem léhet érdektelennek tekinteni. Kevés eseménye a modern történetnek érdekesebb, mint Magyarország ezredéves fennállása. A sikerhez azonban még keltő szükséges. Először, hogy a kormány s a főváros ségítsen bennünket anyagilag. Ily congressusok pénzbe kerülnek; a tanügyi nem kerülne túlságos sokba, de mégis többe, mint a mennyivei az egyesület, mely nagyon szegény, rendelkezik. Az egyesület adhatja a munkát, de a pénzt a kormánynak és esetleg a fővárosnak kell adnia. Kell egy külön iroda a congressus előkészítésére, illetőleg néhány ember, ki az administrativ és szellemi teendőket, a levelezést stb. végzi, kellenek nyomtatványok és referátumok kinyomatása stb. A congressust alaposan elő kell készíteni, különben nagy kudarcot vallanánk, az előkészítés meg pénzt fogyaszt. Azután még szükséges, hogy a kiállítási bizottság hozzájáruljon az ügyhöz, a közokt. miniszter is fölkarolja az