Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-01 / 5. szám

Harniinchetedik 6vfol> aiti. 5-dik szám. Budapest, ÍSH. február 1. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. hevület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Hiadd-Iiivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csiitörtököa. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt fiO kr; egész évre : 9 J'rt. Egyes szám ára 20 kr. Az egyházpolitikai viharban. Borús az ég, meggyűltek a fellegek. A tenger még csendes, a habok még édesen pihennek (a Mester is), de a bércekről már lehal lik a zúgás, főpapok zúgása; s a talmi pásztorok már odavágtak a nem talmi pásztorbotokkal a kolomposok közé, hogy a vihar elől a béketörő nyájat karámba tereljék. Uram, ne kelj fel még! . . . ez csak olyan színpadi zivatar. A támadó ^viharban meghajlik a cédruserdő s kilenc millió kar emelkedik a magasságba, az egek urához, segedelmet kérni . . . óh, ne uram, még most se kelj fel! azok a cédrusfáknak látszó sudarak csak reversalisos magyar képviselők s az a kilenc millió kar nem imádni akar téged, hanem megcsúfolni; nem segedelmet kér az tőled, hanem átkot az Ő édes nemzetére. S ti mit féltek tőlök, óh kicsinyhitűek? ti protestáns pásztorok! ti a gályarabok utódai! Pedig féltek. Egyre jobban eláruljátok, hogy féltek. Már a vészharangnak a kötelén van a kezetek, már a mester füléhez van tapadva ajkatok. A villámok lobogása már elvette szemetek világát, megzavarta tiszta látástokat s szivetek megremeg a drága örökségnek, a protestántizmusnak, jövendő élteért. Én ezt a félelmet bűnös félelemnek tartom. A protestántizmus diadalában való hit olyan erős alapokon nyugszik lelkemben; annak igaz és megcáfolhatatlan volta olyan sugárzó világosságban verődik vissza eszemre; Istentől való küldetése oly félreérthetetlenül van megirva a bibliában s az emberi szivekben (a fájó ós a boldog szivekben), beigazolva a véres keresztfán s a történet véres könyveiben, hogy a kik jövendőjét féltik, én kezdem azoknak a hitét félfeni. Ne féljetek! a jövő a mienk, csak egy mustármagnyi hitetek legyen. A győzelem talán nem könnyű lesz, de bizonyos. Olyan bizonyos, mint a természet törvényeinek kérlelhetetlensége, a porból lettnek porrá lefele, a Szentlélek ellen elkövetett bűnnek megbocsáthatatlansága: Az a viharszitogató egyház pedig a Szentlélek ellen vétkezett. Az az egyház, mely tusára kél magának a természeti ós erkölcsi világnak kijelentett törvényeivel, mely nem tiszteli az emberben az embert, az erkölcsi szabad valóságot, hanem követeli tőle, hogy tagadja meg eszét, lelkiismeretét, jobb meggyőződését, emberséges érzéseit s még az evangéliumot is s kövesse vakon és engedelmesen a parancsolatokat, de nem a Krisztus parancsolatait, hanem az ő állítólagos utódaiét, a pápáét, a papokét: az az egyház nem vívhat diadalmas harcot azzal a másikkal, mely mindezeknek épen az ellenkezőjét hirdeti, mely egyedül csak a szív és lélek törvényeit teszi kötelezőkké, mely azt javalja a Mesterrel, hogy minden ember magamagát tagadja meg, az ő testi kényelmét, az ő jobb létét e földön, az ő félelmét a küzdelemtől, az ő földhözragadtságát, e világhoz való szerelmét; jobb meggyőződéseért pedig, az igazságért, az emberségért, a lélek örök jogaiért vegye fel a harcot az egész világgal is, ha tán meghalna is, ha megfeszítenék is. Ne féljetek! az a kevély birodalom annyira e világ szerint való, hogy épen azért e világ által kell elvesznie. Az a mesteri szervezet, melynek eddigi hatalmát és diadalait köszöni, az lesz a halálra vivője is. Sorsát maga kötötte ehhez a szervezethez, tehát azt a sorsot ki nem kerülheti. A mi emberektől vagyon, annak el kell pusztulnia. Az a viharszító egyház peclig túltett a végzetes tévedésben (vagy ön tudatosság volt az nála?) még a pogány népeken is, az élő személyeknek és az élettelen tárgyaknak imádásában felülmúlta még a Nérókat is, az általa megölt római és görög bálványkultuszokat is, mert azok csak bizonyos formákkal és ceremóniákkal hozták összeköttetésbe az istenek előtti érdemet, de a római világvallás elkövette azt