Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-25 / 4. szám

csak az esetben vehetők fel ez országos nyugdíj- és gvámintézetbe, ha az ennek kötelékében álló tanintézetnél nagyobb mértékben vannak alkalmazva, mint a másik tanintézetben vagy hivatalban, s ha alkalmazásuk rendszeres, állandó s legalább is oly mértékű, mint a minő az állami tanintézeteknél szokott lenni. Ez esetben nyugdíjigényök csakis az ezen nyugdíj- és gyámintézet kötelékében alló tanintézetnél való alkalmazásuk szerint számítandó. Minden esetben szükséges, hogy a szóban forgó alkalmazottak magyar állampolgárok legyenek. 8. §. Oly esetben, amidőn a föntebb elősorolt alkalmazottaknak nincs természetben való lakásuk vagy lakpénzük, a nyugdíjba számítható fizetés megállapításánál állandó járandóságuk egyötödrésze lakpénznek vétetik s leszámítatik. E rendelkezés áll az esetre is, ha valamely alkalmazott lakpénze összes javadalmazásának egyötödrészénél kisebb összegben volna megszabva. Nem rendszeres s ugyanazon iskola nem minden alkalmazottjára kiterjedő, hanem csak egyeseknek réndkívülileg juttatott fizetésemelés vagy pótlék (kivéve az igazgatók, igazgatónők magasabb, de rendszeres fizetését) a nyugdíjba nem számítható be. Másrészt a már megállapított s nyugdíjra jogosító fizetést az iskolafentartó semmi körülmények közt sem szállíthatja le. 9. §. A már szolgálatban levő, föntebb (1. §.) elősorolt alkalmazottakat illetőleg, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az általa e célra kinevezendő bizottsággal, melyben a pénzügyminiszter kiküldöttje is helyet foglal, a bekivánandó hiteles okmányok alapján s az iskolafen tartók meghallgatása után minden egyénre nézve külön állapíttatja meg azt, hogy a múltban teljesített szolgálati idejők és élvezett járandóságuk a nyugdíjazásnál mennyiben számítható be. E megállapítást a bizottság az illetők fölvételekor az ide vágó törvények rendelkezései s azok analógiájának alapján intézi el. Ez alkalommal az illetőknek a 24-ik korévét megelőző szolgálat ideje a nyugdíjba nem számítható be. A jövőben alkalmazandóknál azonban e megszorításnak nincs helye. 10. §. E törvény életbeléptekor már alkalmazásban levő egyének fizetésöknek és fizetésük szaporultainak a 3. § a) pontja szerint beszolgáltatandó ]

/3

részén kívül, ezen beszolgáltatandó összeg után, javadalmazásuk elnyerésének időpontjától az említett V3 r

ész teljes lefizetéseig számítva, 4%-os kamatot is kötelesek fizetni. Megengedtetik azonban, hogy az őket terhelő x

j3

részt s annak itt megjelölt kamatait 36—48 havi egyenlő részletben törleszthessék. Ha valamely alkalmazottnak nyugdíjazása, vagy hozzátartozóinak ellátása e törlesztés előtt következnék be, a törlesztetlenül maradt összegek az illetőnek nyugdíjából vagy hozzátartozóinak ellátásából méltányos részletekben levonandók lesznek. 11. §. Az ezen országos nyugdíj- és gyámintézet életbeléptét követő első hat évben csupán azon címen, hogy valamely alkalmazott a 30-ik szolgálati évet betöltötte, nyugdíjazásnak nincs helye. Azontúl azonban e megszorítás megszűnik, 12. §. A felsorolt alkalmazottak önmaguk kérte nyugdíjaztatásuk ügyében az illető felettes hatóság véleményes előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter határoz. Ha valamely tanerő a tanítás és nevelés munkájára alkalmatlanná vált, a közszolgálat érdekében szükségelt nyugdíjazást a közoktatásügyi kormány megfelelő iskolai felügyelő közegének, illetőleg kiküldöttjének, vagy az iskola fen tartójának, illetőleg felekezeti főhatóságának indítványára, és pedig az ügynek egy vegyes bizottság által történt megvizsgálása és előterjesztése alapján, egvetértőleg az iskola fentartójával, illetőleg felekezeti főhatóságával, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli el. Az itt jelzett vegyes bizottság elnökét és fele részét a vallás- és közoktatásügyi miniszter, másik fele részét az iskola fentartója, illetőleg egyházi főhatósága nevezi ki. Ha az alkalmazott a 30 szolgálati évet betöltötte, vagy a 65-ik életévét elérte, vagy pedig, ha szolgálati képtelensége közhatósági orvosi bizonyítványnyal nyilvánvalólag igazolva van, az itt említett bizottság közbenjárása elmarad 13. §. Egyrészről a jelen országos nyugdíj-és gyámintézet kötelékébe tartozó tanintézeteknek itt elősorolt alkalmazottjai, másrészről az 1885. évi XI. törvénycikk alá eső tisztviselők, tanárok és tanítók közt a nyugdíj és ellátás szempontjából viszonosság biztosíttatik, s igy a már megtörtént, vagy megtörténendő átlépés esetén előbbi szolgálatuk megfelelően kölcsönösen számításba vétetik. Kiterjesztetik továbbá e viszonosság a nyilvános népoktatási, kisdedóvó s egyéb idetartozó intézeteknek az 1875-dik évi XXXII. és 1891-dik évi XLIII. törvénycikk rendelkezése alá eső alkalmazottjaira is akként, hogy a népoktatási, kisdedóvó s egyéb ide tartozó intézeteknél eltöltött négy szolgálati év mind a jelen törvénycikkben, mind az 1885. évi XI. törvénycikkben értett tanintézetekhez történt átlépésnél három szolgálati évnek és viszont az ezeknél eltöltött három szolgálati év a népoktatási s a többi intézetekhez történt átlépésnél négy évnek számíttatik. 14. §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter e nyugdíj- és gyámintézet ügyében évenkint. kimutatást terjeszt a törvényhozás elé, melyben mind a legutóbbi év mérlege, mind a nyugdíj- és gyámintézet pénztárának állapota, ming a nyugdíjasoknak és gyámolítottaknak létszáma, névsora, szolgálatminősége, a nyugdíjazás idejében elért életkora, élvezett beszámítható járandósága, a beszámított szolgálat ideje, a nyugdíjnak vagy ellátásnak évi összege, a nyugdíjazás és gvámolítás ideje benfoglalva legyen. E kimutatás egy-egy példánya megküldetik a tanintézetek mindazon fentartóinak, kik ez országos nvugdíj-és gyámintézet költségeihez hozzájárulnak. 15. §. E törvény véghajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg. Budapest, 1893. november 15-én. Gróf Csáky Albin, magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter. TÁRCZ A. A vallás lélektani eredete. Mióta Kant és Schleiermacher korszakot alkotó műveikkel a nyilvánosság elé léptek, a vallás valódi, mély lélektani tanulmány tárgya lett. E tanulmány arra az eredményre jutott, hogy a vallás a lélek saját ténye, az egyén szellemi éleiének kifolyása. Ez eredmény helyessége mellett tanúskodik a sokféle vallásalakok megfigyelése és a vele járó tapasztalat, mely azt igazolta, hogy vallása