Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-06 / 36. szám

tézet is szerepelt, mint ilyen a női kézimunkákat kiállító osztályban, nagyon helyesen. Azonban mit ér az a hat felsőbb leányiskola öt kerületnek, két és egynegyed millió ref. lakosra ! ... Jaj bizony az édes kevés! Kevés, még ha azt ideveszszük is, hogy az ev. testvéreknek is van Aszódon és Rozsnyón is egy-egy ilyen intézetük. Az aztán az oka annak, hogy a ref. családok leányai Egerben, Eperjesen, Nagyváradon, Kalocsán Veszprémben stb. az annyira elítélt zárdai nevelésben részesülnek, hol — mint azt érdekelt szülőktől tudjuk — mindent elkövetnek, hogy áttérítsék a prot. szülők leányait, mit ha meg nem valósíthatnak is ; de megzavarják az ártatlan, külszín, látszat után induló serdülő leánykák szívét, fejét s a szabad vallásgyakorlat mellett csak gyenge alkalom kell, hogy a polgári házasságotkötő anyakönyvvezetők előtt az így nevelt prot. leány, születendő leánygyermekeit átengedje a kath. egyháznak, illetve kath. férjnek! . . . Innen fog ezentúl nagy erővel fegyegetni a veszedelem bennünket! Ugyanazért egyházunk főhatóságainak, egyházmegyék, egyházkerületek és konventnek e térre kell fordítani minden erejüket, igyekezetüket; mert ha az értelmiséget, a mívelt középosztályt, a leányok, a leendő hitvesek és anyák által elveszítjük, elveszti súlyát és befolyását a társadalomban a protestantizmus, azontúl pedig már csak névleg fog élni! . . . Hiszen a katholikusok bár számos zárdával dicsekesznek, azért mindinkább és inkább szaporítják e nemű intézeteiket, így közelebb Debrecenben és Nyíregyházán is szándékoznak zárdaszerű növeldéket létesíteni s a szülők — mint fentebb is mondám már — viszik leányaikat, a hová vihetik; sőt utóbb maguk is dicsekesznek vele, leánykáik elbeszélése után, hogy milyen nyájas volt pl. Váradon a főmagasságú bíboros főpap a zárdában levő prot. leányokhoz, midőn az intézetet meglátogatta! ... Igy kell a mi püspökeinknek is gyakorta a leánynöveldéket meg-meglátogatni, mi tudom nem is marad el; de mikor olyan kevés az intézetünk s zárdában nevelkedik a sok prot. leány, hol a kath. püspök s érsek látogatja, a maga püspökét pedig sok talán még névről sem ismeri! . . . Hej! sok a mi bajunk ezen a téren, nagyon sok! . . . Azért aztán ne is vegyék rossz néven tőlem, szemleirótól, ha az ungiakat, váradiakat, Mezőtúrt, Kisújszállást, Mátészalkát, H.-M.-Vásárhelyt ismét és ismét sürgetem. Nem mintha az én sürgetésemre szükségük volna, nem ; hanem, mert a szükég a jelzett téren nagyon égető s az új idők, új viszonyok nagyon is fenyegetnek bennünket! Kívánatos azért, hogy a leánynevelés terén minden illetékes tényező megtegye kötelességét. Ungban pl. talán felhasználható volna e célra a Horváth Mária alapítvány valamely jövedelmi ága, a mint az efféle alapítványokat, felsőbb hatósági engédélylyel, pl. itt F.-Szabolcsban, Pazonvban, már többféle célra gyümölcsöztetik s ezzel a nagy alapító prot. nő intencióinak a legnemesebb értelemben tennének eleget egy ily módon Ungvárt létesítendő prot. felsőbb leánynövelde felállításával. Az alföldi nagy egyházakban, hol egyházak, városok százezreket áldoznak a középiskolákra, melyeket manapság már a kir. kormány is nagy összegekkel gyámolít, úgy a felekezeti vagyon egyrészét, mint a társadalmi téren összehozható adományokat, alapíványokat s községi, városi segélyeket fordíthatják e magasztos cél elérésére, a helyi lelkészek egyházi tanácsok és illetékes esperesek közreműködése mellett. Legüdvösebb hatása azonban annak lenne, ha legfőbb egyházi hatóságunk, a konvent felvenné ezt az ügyet munkarendjébe s egy konventi bizottság választatnék arra, hogy a felsőbb leánynevelés ügyét intézze, mozgassa, sürgesse, fejlődése iránt a figyelmet ébren tartsa; esetleg és alkalmilag, ha az ország akármely részén e téren valami érdeklődést vesz észre, a tevékenységnek irányt adjon, támogasson, buzdítson, segítsen, a mint a körülmények parancsolják. E nélkül ez az ügy igen lassan, nehézkesen mozog; ellenben a konvent irányítása és vezérlete mellett szebb s jobb jövőt remélhetnénk e téren is. S ha valahová, ide, a felsőbb leánynevelésre igazán üdvös célra s jó helyre esnék a segély, és több gyümölcsöt hozna, mit némely ú. n. misszió . . . Videant consules! . . . Görömbei Péter. ISKOLAÜGY. A tanszeripar a debreceni kiállításon. A debreceni tanszerkiállítás minden eddigi kiállítást felülmúlt nemcsak a maga hetedfél száz kiállítójával, hanem különösen a tanszeripar gazdag képviseletével. Egy szakértő erről következőleg nyilatkozik : Örömmel konstatálhatjuk azt a tényt, hogy immár Magyarországnak is van iskolaszer-ipara, mely fölöslegessé teszi a külföldről való behozatalt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából Klamarik miniszteri tanácsos nyitotta meg a kiállítást. Ez alkalommal méltán keltettek figyelmet a Galdcroni és társa budapesti cég által kiállított, különösen a szakköröknek érdekes természettani eszközök és készülékek, melyek egy egész nagy termet töltöttek meg. A Calderoni és társa cég érdeme, hogy nemcsak természettani eszközöket és készülékeket, hanem hogy a szemlélő oktatáshoz szükséges összes iskolaszereket is Magyarországon bevezette és bennünket e tekintetben is a külföldtől függetlenné tenni segített. Klamarik miniszteri tanácsos, valamint az ország minden részéből ideérkezett tanférfiak rendkívüli érdeklődéssel szemlélték meg a kiállított tárgyakat s azokról nagy dicsérettel és elismeréssel nyilatkoztak. A Celderoni és társa cég csaknem egyedül látja el iskoláinkat, sőt magasabb intézeteinket is egyöntetű iskolaszerekkel, melyek úgy pontos kidolgozás-, mint olcsóságuknál fogva kitűnnek. Az ElsŐ magyar v egy készít m én y ii papírgyár (Budapest, V. Kálmán-utca 12.) kitűnő készítményeiről ismét volt alkalmunk konstatálni, hogy a kiállított minden színű poligrafiai (indigó) másolópapírok, valamint a fénymásoló papírok és vásznak, viaszpapirok, kékítő papírok stb. pompásan beválnak és a külföld hasonló gyártmányait minőség tekintetében kétségtelenül messze túlszárnyalják.