Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-06 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Pipa-utca ÍÍ3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kladd-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára f!0 kr. Értsük meg egymást. I. Megvallom, mély fájdalommal olvastam azt a cikket, a mely : »Azok a falusi papoka cím alatt Nagy Imre kórósi ref. lelkész tollából a »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap a 35-ik számában megjelent. Mély fájdalommal, nemcsak azért, mert az a cikk újabb bizonyságot szolgáltatott arról, hogy az egyházi élet felvirágoztatására és fellendítésére irányuló becsületes törekvéseinket sokan meg sem értik, sőt megérteni nem akarják, de különösen azért, mert az a cikk, bár egyenesen abból a célból Íratott, hogy a hiányokat elleplezze s egyhcizi életünket szép színben tüntesse fel, mégis akaratlanul is oly hiányokat, oly bajokat s oly veszedelmeket tárt fel, melyek méltó aggodalommal töltik el még annak lelkét is, a ki különben tud jobb jövőt reményleni s tud hinni a mindeneket jobbra fordító Istenben. Sokáig haboztam, hogy feleljetek-e e cikkre. Azt gondoltam egy darabig, hogy nem felelek, mert nem akartam újabb keserűséget okozni, már pedig a cikknek, mint egyházi lapba szánt cikknek, oly sok és nevezetes hibája van, hogy az embert könnyen kisértetbe hozza s mintegy kényszeríti arra, hogy ellenmondásait feltüntesse s gyenge argumentációját ízekre tépje szét. Hangsúlyozom azért, most, mikor mégis felelek, hogy nem szándékom a kétségkívül jogosult, de kíméletlen kritika fegyvereivel vágni vissza az íróra. Szándékom az, hogy a félreértéseket a mennyire lehet, eloszlassam, hogy ama cikk íróját s azokat, a kik vele együtt éreznek ós gondolkodnak, álláspontjuk helytelenségéről szeretettel győzzem meg s ha csak lehet, átvonjam őket ama térre, a melyben az elfogulatlan szemlélő meglátja a létező súlyos bajokat s akarva, nem akarva szükségesnek tartja a most divatos gondolkozásmód megváltozását, a Jézus Krisztus evangéliuma által való belső megújulást s egyházunknak a meglevő chablonból való kiszabadítását. Mielőtt azonban tulajdonképeni tárgyamra rátérnék, néhány megjegyzést kell tennem. Tisztelt lelkósztársam, Nagy Imre úrral szemben, hangsúlyozom, hogy az ő álláspontja nem minden falusi pap álláspontja. Sőt a mint a hozzám s a »Kis Tükör« szerkesztőjéhez, a ki különben maga is falusi pap számba megy, érkezett levelek bizonyítják, sokan vannak a falusi papok közt is, a kik mind jobban »vágyakoznak a »Hajnal« színaranyat öntő sugara után s óhajtanak a »Kis Tükörc<-be nézni.« Másfelől én soha sem tartottam magamat a városi egyházak védőinek, sőt a budapesti egyházban észlelhető bajokra töbször rá is mutattam. Tehát nem a városi és falusi papok állanak itt szemben egymással, hanem a haladiak és a maradiak. Van Budapesten is elég maradi ember, ele van faluhelyen is elég, a ki haladni, újítani, reformálni akar folyton. Es sem én, sem a kik velem együtt éreznek — fájdalom, hogy még kevesen vannak — soha a falusi papokat meg nem támadtuk. Honnan ered hát cikkíró tévedése? Erre nézve kell tennem egy másik megjegyzést. A »TIajnal« 5-ik számában egyik, heves ifjú barátunk, a ki különben rendesen ellenzéket képez velünk szemben, sok segédlelkész sanyarú sorsát tüntette fel ós szokása szerint valami kevés borsot is vegyített a tintájába. Ezt vette félreértésből a cikkíró a falusi papok elleni támadásnak, pedig Agrippa a »Hajnal« 5-ik számában a segédlelkészek bajaira akarja irányozni a figyelmet és cikkének alapgondolata ez : ha új kívánalmakat támasztunk a lelkészek irányában, gondoskodjunk arról, hogy a segédlelkészek segédlelkészségök éveiben kedvöket ne veszítsék. Megjegyzem különben, hogy Agrippa még csak nem is minden segócllelkészről szólt, mert cikke végén azt mondja, hogy: »vannak fiatal lelkészjelöltek, a kik mint tölgy mellett a fiatal hajtás, szeretetet érezve, szeretettel