Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-30 / 35. szám

némi módosítással helybenhagyatott. Árpádi lelkész fafizetésének megállapítása pártolólag terjesztetik a kerülethez. Kornádi szélmalom eladása helyben hagyatik. Csermői egyház meglevő pénz tőkéjéből 10 hold föld felvételére 1300 frtért felhatalmaztatik. Gyanta egyház harmadik tanítóságot nem állíthat fel 1895. szeptember l-ig, ezért haladékot kér. Megadatik, de a jövő gyűlésre oly alap mutattassék ki a tanítói fizetés alapjául, mely elfogadható legyen. Pap Gábor tanító ügyében beterjesztett kérvénynek helyt ad az egyházmegye. Közalapi segélyre ajánltatnak: Radna-Lippa 300 frt, Szabó József 100 frtra, Vadas Gyula 100 frtra, Pankota 100 frtra, M.-Gyorok 200 frtra. Református segélyegyleti segélyre ajánltatnak: Szondy György gyantai. Hajdú Elek vadászi lelkészek s a pankotai egyház. Kondor Imre, nyegérfalvi tanító államsegély iránti kérvénye pártolólag terjesztetik a kerületre. Széplak segélykérvényére az határoztatott, hogy mutassák ki szükségleteiket. Pankota segél ygyüjtésre engedélyt kér. Fölterjesztetik az égyházkerületre. & I. KÜLFÖLD. A »puszta egyháza Franciaországban. A nantesi edietum felfüggesztése 1685-ben véget vetett a szép virágzó francia protestáns egyháznak. Egy 400.000 lélekből álló része volt kénytelen elhagyni hazáját, a francia protestánsoknak 600 lelkészszel: ezek, a protestánsok iránt türelmes, külállamokban kerestek otthont. Bár körülbelül egy millió protestáns maradt hon, de rájuk hazájokban mi jó sem várt — templomaik nem voltak, lelkészeik kibujdostak, polgári és társadalmi állásuk meg volt rabolva. így pusztult el rövid idő alatt a prot. egyház. A kormány ily körülmények közt azt hirdette. a protestánsok meg vannak semmisítve, ez részükről logikus gondolkodásnak látszott, mindenükből kifosztották s még a nevüket is elrabolták, mert nem protestáns, hanem »újhitű«. »Nincs többé protestáns egyház*, ezt hirdették mindenfelé. Valósággal pedig volt, mert mihelyt a nantesi edictumot visszavonták, a protestánsok mindjárt kezdték ég alatt tartani isteni tiszteletüket. Ezek tartása bár nagy nehézségekbe ütközött, a folytonos üldözés miatt, de a nép, érezve a lelkiek szükségét, ezekre életök veszélyeztetésével megjelent. A folytonos vérengzés és gályára hurcolás nem hogy elrettentette őket. hanem inkább bátrakká tette, úgy hogy a Camisardok régi lelkülete arra a tapasztalatra juttatta Franciaországot, hogy a nem létező protestánsok, nagy számmal léteznek. XIV. Lajos tábornokai fegyelmezett katonáikat a nép ellen vezették ugyan, de azt megtörni vagy kiirtani képtelenek voltak. Végre 1713-ban új-nagy vérengzéssel azt vélték, hogy most csakugyan a végső csapást mérték a protestánsokra. Teljes a diadal! hirdették elleneik, pedig csalódtak, mert a bekövetkezett forradalom minden téren új eszmékkel lépett fel, s így a protestánsok is kiemelkedtek, elnyomott sanyarú helyzetükből. Csodálkozva látjuk az egyszerre virágzó protestáns egyházat, önkénytelen kérdezzük, honnan jönnek ily hirtelen elő? Épen ez a része a protestáns egyháztörténetnek az, mely legkévésbbé ismert; ismerjük a politikai történetét ez időből Franciaországnak, ismerjük az udvar ledérségét, de keveset tudunk a protestánsok életéről. Pedig nem választanak el ez időtől hosszú századok, csak néhány évtized az, mely köztünk ez űrt betölti. Protestáns egyháztörténetünknek pedig ez egyik legérdekesebb része, mert ép azon államban játszódott le, mely legjobban kérkedett felvilágosultságával és előrehaladottságával. E kor története, két bajnoka élettörténetével teljesen azonos, azok szenvedése mindnyájuké, s megfordítva. E két kiemelkedő alakhoz csoportosul a többi, mellettük elenyészőnek látszó alak, de ezek együtt éltek, küzdöttek s így mind méltán tarthatnak számot -tiszteletünkre. I. 1713-ben végződött a spanyol örökösödési háború, mely a pusztítás nyomait az egész országon rajtahagyta. Sokat szenvedett ez ország, de még többet ennek egy protestánsok által lakott része, hol a polgárháború, az üldöztetés egyaránt megkívánta áldozatait. Languedoc — hol a protestánsok a nantesi edietum visszavonása előtt boldogan éltek — pusztává változott; nem csoda tehát, ha annak protestáns lakói szép szülőföldökre vissza emlékeznek, úgy kétségbe kellett volna esniök jövőjük felől. Bár az 1713-ik évvel az üldözés nem folyt oly erősen, de azért nyugalomról ott szó sem lehetett, úgy hogy ott az élők ez életben többé nyugalmat nem reméltek, azt csak a halálban remélték újra feltalálni. Ily körülmények közt pusztulás várt az egész protestáns egyházra; de Isten itt is közel volt, s küldött egy oly csodagyermeket, ki újra felvirágoztatni volt hivatva a sokat szenvedett, francia protestáns egyházat; e gyermek, ki alig töltötte be a 17. évet, Court Antal, nagy tehetségével, kitartásával és rendíthetlen bátorságával, francia protestáns egyház visszaállítója nevet vívta ki magának. Egy egyszerű földmíves család szülötte, Vivarai kis tartomány egy falujában született. Már 17 éves korában felolvasója és prédikálója volt a még éjjel a szabad ég alatt néha összegyűlő protestánsoknak. Ekkor kezd benne már érlelődni a szándék, hogy ő a régi virágzó protestáns egyházat és istenitiszteletet visszaállítja. Ilyen időben, ilyen jelszavakkal az ifjú folytonos üldözésnek volt kitéve, védelme vagy támasza e világon nincs, mindkettő benne buzgott s nem volt más, mint az élő hit, mely őt 40 évi munkásság után végre céljához juttatta. Harminc éven keresztül lépésről-lépésre veszélylyel küzdenie, de ez őt nem csüggeszti, hanem tör előre és igyekszik nemes célja elérésére.