Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-25 / 4. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szei-kesztíísí-g': IX. kerület, Piim-utra 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kintló-hivatal : Hornyánssh// Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ttO kr. A tapintat. A római kath. nagygyűlés alkalmából. Ha a dynamitos ládákra ráírják, hogy »szenteltviz« s a szállító hajóra a fekete lobogó helyett felvonják a keresztes, »pax«-os hófehér labarumot: ez tapintat. De ha valaki előáll az ország szine előtt s egyszerű és őszinte szavakkal rámutat a valóságra: ez már nem tapintat. Minden félreértés kikerülése végett sietek jó előre és egész határozottsággal kijelenteni, hogy sem a róm. katholikus nagygyűlésre, sem a prímás megnyitó beszédére, sem Ilerman Ottó és Ugrón Gábor országgyűlési felszólalásaira legtávolabbról sem gondolok. Ez tapintat. Ha pedig valaki kételkedni mer állításom igaz voltában: nem tapintatos ember. A f. hó 16-án tartott római kath. nagygyűlés nyiltan proklamálta a magyar társadalom felekezeti elkülönítését; az országos képviselők felekezeti szempontból való választását; az egyházi szempontoknak az államiak felébe helyezését nem egyházi ügyekben is; a közoktatás rekatholizálását a kisdedóvástól az egyetemig; végre, hogy egyebet ne említsünk, a hazai római katholikus homokszemeknek jó római cementtel való összekötését; a római pápának feltétlen, csaknem isteni tekintélyét. Mindezen tagadhatatlanul szép ós istenes dolgoknak magasztos praeludiumául szolgál a bíboros hercegprímás ő Eminenciájának tapintatos megnyitó beszéde. Mindenek előtt kijelentem, a mint az már illik és szokás a hercegprímás magas nevének említésekor, hogy ő Eminenciája iránt mély tisztelettel viseltetem. Es ez a tisztelet — ha lehetséges volna — még fokozódnék bennem a békeszeretet és tapintat azon páratlan megnyilatkozásával szemben, melynek ő Eminenciája e szavakban adott kifejezést ; »En részemről nem habozom kijelenteni, hogy mi katholikusok kilencszáz éves multunk, ezen hosszú idő alatt szerzett és élvezett előjogaink és mai nap is tényleg fennálló számarányunk túlsúlyának dacára sem kívánunk az államtól több szabadságot, mint amennyit a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek az 1790— 1791-iki országgyűlésen hozott XXVI. törvénycikk 4-ik szakasza alapján élveznek, melynek szövege igy hangzik : »In sequelam liberi religionis exercitii evangelicis competentis cuiusque status et conclitionis homines ... acl actus religioni suae contrarios nullo titulo, nullisque mulctis adigantur.« Magyarul : »Bármily rangú és vallású protestáns egyének vallásuk szabad gyakorlata következtében vallásukkal ellenkező cselekedetekre semmi szin alatt, semmiféle büntetéssel nem kényszeríthetők. « Ily szabadságot, ennyi jogot adtak a katholikusok (!!) szaz évvel ezelőtt, mikor a katholikus vallás uralkodó volt, protestáns hazánkfiainak. Most egy század múlva ugyanazt és ugyananynyit kívánunk számunkra a felekezetlen államtól ; nem többet, de kevesebbel sem elégszünk meg.« Ő Eminenciája — bizonyosan időkímélés okából — nem teljes szövegében, hanem csak részben idézte az 1790—91. XXVI. t.-cikk 3-ik (és nem 4-ik) szakaszát. Lássuk meg azért a nevezetes törvényszakaszt teljes szövegében: »In sequelam liberi religionis exercitii evangelicis competentis, seu sint hí opifices, aut alterius cuiuscunque status ex conditionis homines, non attentis etiam privilegiis caehalibus, nec