Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-25 / 4. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szei-kesztíísí-g': IX. kerület, Piim-utra 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kintló-hivatal : Hornyánssh// Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ttO kr. A tapintat. A római kath. nagygyűlés alkalmából. Ha a dynamitos ládákra ráírják, hogy »szen­teltviz« s a szállító hajóra a fekete lobogó helyett felvonják a keresztes, »pax«-os hófehér labaru­mot: ez tapintat. De ha valaki előáll az ország szine előtt s egyszerű és őszinte szavakkal rámutat a való­ságra: ez már nem tapintat. Minden félreértés kikerülése végett sietek jó előre és egész határozottsággal kijelenteni, hogy sem a róm. katholikus nagygyűlésre, sem a prímás megnyitó beszédére, sem Ilerman Ottó és Ugrón Gábor országgyűlési felszólalásaira legtávolabbról sem gondolok. Ez tapintat. Ha pedig valaki kételkedni mer állításom igaz voltában: nem tapintatos ember. A f. hó 16-án tartott római kath. nagygyű­lés nyiltan proklamálta a magyar társadalom felekezeti elkülöní­tését; az országos képviselők felekezeti szempont­ból való választását; az egyházi szempontoknak az államiak felébe helyezését nem egyházi ügyekben is; a közoktatás rekatholizálását a kisdedóvás­tól az egyetemig; végre, hogy egyebet ne említsünk, a hazai római katholikus homokszemeknek jó római cementtel való összekötését; a római pápának feltétlen, csaknem isteni tekintélyét. Mindezen tagadhatatlanul szép ós istenes dolgoknak magasztos praeludiumául szolgál a bíboros hercegprímás ő Eminenciájának tapin­tatos megnyitó beszéde. Mindenek előtt kijelentem, a mint az már illik és szokás a hercegprímás magas nevének említésekor, hogy ő Eminenciája iránt mély tisz­telettel viseltetem. Es ez a tisztelet — ha lehetséges volna — még fokozódnék bennem a békeszeretet és tapin­tat azon páratlan megnyilatkozásával szemben, melynek ő Eminenciája e szavakban adott kife­jezést ; »En részemről nem habozom kijelenteni, hogy mi katholikusok kilencszáz éves multunk, ezen hosszú idő alatt szerzett és élvezett elő­jogaink és mai nap is tényleg fennálló szám­arányunk túlsúlyának dacára sem kívánunk az államtól több szabadságot, mint amennyit a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek az 1790— 1791-iki országgyűlésen hozott XXVI. törvény­cikk 4-ik szakasza alapján élveznek, melynek szövege igy hangzik : »In sequelam liberi religionis exercitii evan­gelicis competentis cuiusque status et conclitio­nis homines ... acl actus religioni suae contra­rios nullo titulo, nullisque mulctis adigantur.« Magyarul : »Bármily rangú és vallású protestáns egyé­nek vallásuk szabad gyakorlata következtében vallásukkal ellenkező cselekedetekre semmi szin alatt, semmiféle büntetéssel nem kényszerít­hetők. « Ily szabadságot, ennyi jogot adtak a katho­likusok (!!) szaz évvel ezelőtt, mikor a katholikus vallás uralkodó volt, protestáns hazánkfiainak. Most egy század múlva ugyanazt és ugyanany­nyit kívánunk számunkra a felekezetlen állam­tól ; nem többet, de kevesebbel sem elégszünk meg.« Ő Eminenciája — bizonyosan időkímélés okából — nem teljes szövegében, hanem csak részben idézte az 1790—91. XXVI. t.-cikk 3-ik (és nem 4-ik) szakaszát. Lássuk meg azért a nevezetes törvénysza­kaszt teljes szövegében: »In sequelam liberi religionis exercitii evan­gelicis competentis, seu sint hí opifices, aut alte­rius cuiuscunque status ex conditionis homines, non attentis etiam privilegiis caehalibus, nec

Next

/
Thumbnails
Contents