Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-25 / 4. szám

ad missae sacrificium, nec ad processiones, neque ad alias ceremonias, ex actus religioni suae contrarios, ullo titulo ullisque, ullisque mulctis adigantur, aut datias cuiuscunqué nominis hoc titulo praestandas compellantur.cc Magyarul: »Az evangélikusokat megillető szabad vallásgyakorlat következtében, legyenek azok akár mesteremberek, vagy más akárminemü rendű, ós állapotú emberek, tekintet nélkül a céhek szabadalmaira, sem misére, sem körmenetekre, sem más szertartásokra s vallásukkal ellenkező cselekedetekre, semmi szin alatt és semmi büntetéssel ne kényszeríttessenek; vagy bárminemű ily szin alatt teljesítendő fizetésekre ne köteleztessenek. « Ezeket a jogokat kéri tehát a magyar római kath. egyház bíboros feje a kilenc millió r. kath. számára, többet nem, de kevesebbel sem elégszik meg. Szegény magyar római katholikusok! kiket még a hires XIX. század végén is birsággal, börtönnel és puskatussal kényszerítenek Szász Károly vagy Pap Gábor prédikációinak hallgatására ; erőszakkal hajtanak az urvacsorának két szin alatti felvételére ; végrehajtás terhe alatt kényszerítenek a protestáns egyházak ós papok javára való fizetésre ; nem vesznek fel az ipartársulatokba, hacsak hiteteket meg nem tagadván, eretnekek nem lesztek s nagypénteken templomaitok harangját meg nem huzatjátok stb. Ilyen viszonyok közt volt Eminenciás uram! száz évvel ezelőtt a szegény magyar protestáns egyház; ilyen szomorú ós megalázó viszonyok alól szabadította fel a magyar protestánsokat szaz évvel ezelőtt az 1790—91. országgyűlés karainak és rendeinek (s ezek közt a világi katholikusok legnagyobb részének is) jogérzete, törvénytisztelete ós felvilágosultsága. Hogy a magyar római kath. egyház még ma is olyan szomorú viszonyok között lenne, mintvoltak a magyar protestánsok 1790 előtt, ezt bizonyára senki sem hiszi el; még Eminenciád se, de még Ugrón Gábor se, a ki a képviselőház f. hó 17-én tartott ülésén hűségesen utána mondta Eminenciádnak : »Én egyebet nem olvastam ki a hercegprímás beszédeiből, mint azt, hogy ama jogokat kéri a katholikusok számára, mint amelyekkel a protestánsok bírnak. Én mindig védelmezője voltam a protestáns autonómiának, a lelkiismeret és vallásszabadságnak, de ezt a lelkismereti ós vallásszabadságot s autonom jogokat a saját egyházamra, a katholikus egyházra is ki kívánom terjeszteni.« Azt kérni, azt követelni, sem többet, sem kevesebbet, ami már régen megvan, lehet tapintat, lehet szerenység, lehet bókeszeretet, de egyúttal .. . Ezt a csonka mondatot nyilvánosan benemfejezni — szintén tapintat. Veridicus. A Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társaság. (A 1893-ik évi 89-ik jelentés alapján.) II. A Jelentés általános része az év eredményeit tünteti fel s az eredményekkel a Társaság általában meg lehet elégedve; mi pedig bámulattal és csudálattal szemlélhetjük. hogy mit hozhat létre az igazi evangeliumi tevékenység csak egy rövid év lefolyása alatt is. A megelőző négy évben a Jelentés ez általános része nem épen volt örvendetes az anyagiakra nézve, mert a lelkesedés, melylyel korábban meghozták áldozataikat az egyesek s országok, lankadni látszott, ugy annyira, hogy a Társaságnak. ha magasztos céljairól lemondani nem akart, hozzá kellett nyúlnia a tartalék-tőkéhez. Ezelőtt két évvel a nagygyűlésen már felvettetett az alternatíva, hogy vagy továbbra is folyóvá kell tenni a tartalék-tőkét, vagy pedig redukálni kell a munkát, a hol csak redukálható. Máshol talán ez utóbbit választották volna, különösen pedig nálunk, hol telt erszény nélkül semmibe sem merünk fogni, de nem igy e nemes Társaságnál. Nem redukálni, hanem fokozni kell a munkát — volt a határozat. — Isten országa terjesztésében nem visszalépésnek, hanem folytonos előhaladásnak kell lennie. Folyóvá kell tenni a fentartási alapot, a mit abból elköltenek, nincs elveszve, mert az elvetett nemes magnak, ha nem rögtön is, de előbb-utóbb mindenesetre meg fogják hozni a magok gazdag gyümölcseiket. Isten, ki eddig kegyelmével kisérte országa terjesztésének nemes munkáját, nem fogja azt elhagyni és semmibe menni. S a hit nem is csalta meg a társaságot. A mult év már meghozta aratását, s ha a hiány nincs is még teljesen helyre pótolva, de biztat a reménység, hogy az nem növekedni, hanem kevesbedni fog a jelen évben. A deficit, melylyel a társaságnak meg kellett küzdenie, a mult év elején 67000 font, vagyis körülbelől 700.000 frt volt; ezt kellett valamiként helyrepótolni. S ez, igen tekintélyes részben sikerült is. Van Angliában a pénzgyűjtésnek egy igen praktikus módja, a mit a nagy gyűjtéseknél fel szoktak használni s a mi rendesen ki is fizeti magát s ez az, hogy egy néhány vagyonos és lelkes ember megajánl egy tekintélyes összeget, azon feltétel alatt, hogyha a nagy közönség is összead tízszer, vagy húszszor annyit. S ekkor megindul az agitáció, megindul a gyűjtés, hogy az ajánlat mellett kivánt összeg összehozassék. És