Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-25 / 4. szám

ad missae sacrificium, nec ad processiones, neque ad alias ceremonias, ex actus religioni suae contrarios, ullo titulo ullisque, ullisque mulctis adigantur, aut datias cuiuscunqué nomi­nis hoc titulo praestandas compellantur.cc Magyarul: »Az evangélikusokat megillető szabad val­lásgyakorlat következtében, legyenek azok akár mesteremberek, vagy más akárminemü rendű, ós állapotú emberek, tekintet nélkül a céhek szabadalmaira, sem misére, sem körmenetekre, sem más szertartásokra s vallásukkal ellenkező cselekedetekre, semmi szin alatt és semmi bün­tetéssel ne kényszeríttessenek; vagy bárminemű ily szin alatt teljesítendő fizetésekre ne kötelez­tessenek. « Ezeket a jogokat kéri tehát a magyar római kath. egyház bíboros feje a kilenc millió r. kath. számára, többet nem, de kevesebbel sem elégszik meg. Szegény magyar római katholikusok! kiket még a hires XIX. század végén is birsággal, börtönnel és puskatussal kény­szerítenek Szász Károly vagy Pap Gábor prédi­kációinak hallgatására ; erőszakkal hajtanak az urvacsorának két szin alatti felvételére ; végrehajtás terhe alatt kényszerítenek a protestáns egyházak ós papok javára való fize­tésre ; nem vesznek fel az ipartársulatokba, hacsak hiteteket meg nem tagadván, eretnekek nem lesztek s nagypénteken templomaitok harangját meg nem huzatjátok stb. Ilyen viszonyok közt volt Eminenciás uram! száz évvel ezelőtt a szegény magyar protestáns egyház; ilyen szomorú ós megalázó viszonyok alól szabadította fel a magyar protestánsokat szaz évvel ezelőtt az 1790—91. országgyűlés karainak és rendeinek (s ezek közt a világi katholikusok legnagyobb részének is) jogérzete, törvénytisztelete ós felvilágosultsága. Hogy a magyar római kath. egyház még ma is olyan szomorú viszonyok között lenne, mint­voltak a magyar protestánsok 1790 előtt, ezt bizonyára senki sem hiszi el; még Eminenciád se, de még Ugrón Gábor se, a ki a képviselőház f. hó 17-én tartott ülésén hűségesen utána mondta Eminenciádnak : »Én egyebet nem olvastam ki a herceg­prímás beszédeiből, mint azt, hogy ama jogo­kat kéri a katholikusok számára, mint amelyek­kel a protestánsok bírnak. Én mindig védelmezője voltam a protestáns autonómiának, a lelkiismeret és vallásszabadságnak, de ezt a lelkismereti ós vallásszabadságot s autonom jogokat a saját egy­házamra, a katholikus egyházra is ki kívánom terjeszteni.« Azt kérni, azt követelni, sem többet, sem kevesebbet, ami már régen megvan, lehet tapin­tat, lehet szerenység, lehet bókeszeretet, de egyút­tal .. . Ezt a csonka mondatot nyilvánosan benem­fejezni — szintén tapintat. Veridicus. A Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társaság. (A 1893-ik évi 89-ik jelentés alapján.) II. A Jelentés általános része az év eredményeit tün­teti fel s az eredményekkel a Társaság általában meg lehet elégedve; mi pedig bámulattal és csudálattal szem­lélhetjük. hogy mit hozhat létre az igazi evangeliumi tevékenység csak egy rövid év lefolyása alatt is. A meg­előző négy évben a Jelentés ez általános része nem épen volt örvendetes az anyagiakra nézve, mert a lelkesedés, melylyel korábban meghozták áldozataikat az egyesek s országok, lankadni látszott, ugy annyira, hogy a Tár­saságnak. ha magasztos céljairól lemondani nem akart, hozzá kellett nyúlnia a tartalék-tőkéhez. Ezelőtt két évvel a nagygyűlésen már felvettetett az alternatíva, hogy vagy továbbra is folyóvá kell tenni a tartalék-tőkét, vagy pedig redukálni kell a munkát, a hol csak redukálható. Máshol talán ez utóbbit választották volna, különösen pedig ná­lunk, hol telt erszény nélkül semmibe sem merünk fogni, de nem igy e nemes Társaságnál. Nem redukálni, hanem fokozni kell a munkát — volt a határozat. — Isten országa terjesztésében nem visszalépésnek, hanem folytonos elő­haladásnak kell lennie. Folyóvá kell tenni a fentartási alapot, a mit abból elköltenek, nincs elveszve, mert az elvetett nemes magnak, ha nem rögtön is, de előbb-utóbb mindenesetre meg fogják hozni a magok gazdag gyümöl­cseiket. Isten, ki eddig kegyelmével kisérte országa ter­jesztésének nemes munkáját, nem fogja azt elhagyni és semmibe menni. S a hit nem is csalta meg a társaságot. A mult év már meghozta aratását, s ha a hiány nincs is még teljesen helyre pótolva, de biztat a reménység, hogy az nem növekedni, hanem kevesbedni fog a jelen évben. A deficit, melylyel a társaságnak meg kellett küzdenie, a mult év elején 67000 font, vagyis körülbelől 700.000 frt volt; ezt kellett valamiként helyrepótolni. S ez, igen tekin­télyes részben sikerült is. Van Angliában a pénzgyűjtés­nek egy igen praktikus módja, a mit a nagy gyűjtéseknél fel szoktak használni s a mi rendesen ki is fizeti magát s ez az, hogy egy néhány vagyonos és lelkes ember megajánl egy tekintélyes összeget, azon feltétel alatt, hogy­ha a nagy közönség is összead tízszer, vagy húszszor annyit. S ekkor megindul az agitáció, megindul a gyűjtés, hogy az ajánlat mellett kivánt összeg összehozassék. És

Next

/
Thumbnails
Contents