Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-09 / 32. szám

népek közt elkövettek. És nincs kétség felőle, hogy Angliából nemcsak keresztyének mentek a vadak közé, hanem veszedelmes kalandorok is. De általában véve mégis azt mondhatjuk, hogy egy európai nép sem gyakorolt oly jótékony civilizotorius hatást a vad vagy félművelt népekre. mint az angol. Az angol vetett véget a gyermekek kitevésének, az özvegyek elégetésének, a thug-ok gyilkos bandája garázdálkodásának s a folytonos vérengzésnek Indiában. Még az ir nép irányában is mind méltányosabb lesz az angol és igyekszik helyrehozni az elkövetett sok igazság!alanságot s ha ez a munka lassan megy, bizony annak sok tekintetben az ir nép az oka, mely a bigottság és az ezzel járó sötétségből nemhogy kiszabadulna, hanem a vakhit igája alá görnyed s vak vezérek által vezetteti magát. Bárhogy legyen is a dolog, annyi bizonyos, hogy az angol lelkész, a ki rendesen egy hatalmas keresztyén munkásság vezetője és lelke, az angol biró, a ki részrehajlatlan és igazságos, az angol kereskedő, a kinek vállalkozási képessége határt nem ismer s a ki rendesen javainak egy jó részét az Isten országa céljaira fordítja, az angol colonista, a ki őserdőt irt, járatlan helyekből paradicsomot varázsol elő s mívelt országokat alapít a föld kerekségén mindenfelé, sőt még az angol katona is, a ki a világ bármelyik részén valami bámulatos kötelességérzettel küzd, fárad s tűri a nap hevét, mind-mind arról az óriási erkölcsi erőről beszél, a melyet az angol nép az evangélium forrásaiból merített. Az angol politikai életről csak egy szót. Tudjuk, hogy Angliában a két egyházi irányzatnak megfelelő két nagy párt váltja fel egymást az uralkodásban, a konzervatív és liberális párt. Tudjuk azt is, hogy a konzervatív párt pápista országokban reakciót s a sötétség hatalmaival való szövetkezést, a visszamenést jelenti, a liberális párt pedig igen sokszor frázisok után indul, az ország valóságos bajainak orvoslását elhanyagolja s különösen a közerkölcsiség kinövései ellen küzdeni nem tud. Angliában a konzervatív pártot azok alkotják, a kik haladni akarnak ugyan, de lassabban s a liberális párt is csak akkor hajtja végre a nagy reformokat, ha az ország nagy többsége valóban megérlelte azokat. Mivel így az ellentétek megsemmisítő dühössége az elvek tekintetében fenn nem áll, azért akármelyik párt jut is kormányra, valami rettenetes egyoldalúságba nem esik egyik sem s másfelől, mivel a választók átlag véve okosak és jellemesek, mivel ennélfogva meggyőződéseik szerint szavaznak, a politikai élet, nemhogy a közélet eliszaposodására vezetne, hanem inkább állandó mozgalmasságban tartja azt. A tudományos életre vonatkozólag csak egy megjegyzést akarok tenni. A tudomány régóta szabad Angliában. Szabad, mert hiszen az egész nép protestánssá lett. De a tudományos theoriák nem ragadják meg azonnal a tömegeket, s nem vonják kalandos képzelődésekbe, a gyakorlati életet nem zökkentik ki menetéből, mert a keresztyénség oly becsesnek, oly józannak, oly igaznak tűnik fel a nép lelkiismerete előtt, hogy arról egy-egy szép hypothezisért bizony le nem mond. A tudósok ott is tanítottak mindent, jót és rosszat, okosat és képtelent, mint máshol, de a népélet mégis minindkább keresztyén jelleget nyert. Megbecsülték a földi tudományt az angolok, túlzásaitól nem ijedtek meg, de nem is bízták magokat egészen reá. Mindent összevéve, Angliában a szellemi élet különböző irányzatai szép harmóniát alkottak, mert a legfőbb harmóniát, az Isten és az emberi lélek harmóniáját sokan megtalálták. Az evangélium, mely nem hódított ugyan meg Angliában sem mindenkit, de besugárzott, mindenüvé, az angol népet vallásos néppé tette, mely még képviselőházi és főrendiházi üléseit is imával kezdi s az igaz keresztyén vallásosság adott a népnek erkölcsi erőt, szellemi, öszhangzatos mívelődést szabadságot, vállalkozási képességet. Valóban, a mikor valaki az angol királynőtől azt kérdezte, mi az alapja óriási, 400 millió egyénből álló hatalmas birodalmának, joggal válaszolhatta a fejedelmi nő a bibliára mutatva: Ez az alapja; az Isten igéje az alapja. S ha most már felteszszük e kérdést: Mindezeket tudván, mi hasznát vészed mindezeknek? a feleletet könynyen megadhatjuk. Őrizkedjünk a lelketlen másolástól, utánzástól, de ne hunyjuk be a szemeinket az evangélium nagyszerű munkája előtt. Oltsuk be a krisztusi erőket népünk életébe azon a ponton, a melyen állunk. Leheljünk új lelkesedést, az igazság szeretetét s Isten előtti felelősségérzetet mindenkibe. Kényszerítsük így azokat, a kik a vakhit falai mögé rejtőznek, mert félnek az erőszakos rázkodásoktól, hogy a Krisztushoz jöjjenek s érte mindennel, a mi hamisság, szakítsanak. Kényszerítsük a hitetleneket, hogy az evangélium fényességét nagyobbnak ismerjék el az ő bölcsességük gyertyafényénél. Vigyázzunk, hogy egy magyar se adja el a bűnnek se testét, se lelkét, hanem az ifjúság tiszta legyen s a felnőttek buzgók, sziklaszilárdak, szeretetteljesek, de nem elnézők, a mikor vétekről és mulasztásról van szó. Alapítsunk egyesületeket a Krisztus szellemében és kezdjünk el imádkozni a sok gépies imaolvasás helyett. Gyűjtsünk mindeneket az Isten-kegyelmének forrásaihoz s törekedjünk az egyéneknek átalakítására. Gondoskodjunk arról, hogy népünk jó szellemi táplálékkal legyen ellátva és földi munkájában is legyen megbízhatóbb, kitartóbb, szorgalmasabb, takarékosabb. Lehetetlenség, hogy törekvéseinknek ne legyen eredménye. Előbb kicsiny lesz tán az eredmény, de valamikor az is megvalósul, a miért annyit imádkozunk, hogy a magyar nép igazi keresztyén, boldog, szabad, és hatalmas nép leszen. Szabó Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. Lelki vezér. Imakönyv. Irta Gyurátz Ferencz evangélikus lelkész, 371 lap. Pápa, 1894. Kapható a szerzőnél Pápán. Ára?... Ájtatossági irodalmunk nem minden ágában mondható szegénynek. Sőt inkább az imakönyv-irodalmunk aránylag elég gazdag. Vannak imakönyveink a nép, s vannak családi imakönyveinkja műveltebb közönség számára. A nép szükségleteit még mindig kellően kielégíti a jó öreg Szikszay s a modernebb keletű és nyelvű Starke—Csíkyféle imakönyv, meg a Papp Károly »Esti harang«-ja és »Vándor útjamelyek ezer meg ezer példányban forognak a nép kezén. Müveit közönségünk ma is örömmel és áhítatos buzgósággal forgatja a Kordos, Székács, Szász Károly s különösen a Tompa-féle magán imakönyveket. A Luther-társaság kiadásában megjelent Sántha Károly »Buzgóság könyve® is széles körben használtatik, kivált az evang. közönség által. A lányok számára írt imakönyvek között a Barkóczy-Dömők és Tóth Pál (Gyöngyvirágok) irta művek a keresettebbek. Ezek között a magán- és családi imakönyvek között kér magának polgárjogot Gyurátz Ferencz pápai lelkésznek minap megjelent >Lelki vezér«-e.