Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-02 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Sí!erkeszlíÍN#gí: IX. kerület, Pipa utca 23. szám, hová a kéziratok cimzeiidök. líiíul<i-liivalitl : Hortiyánszkt/ Vilitor kiinyvkereslcrrtése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIvY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára SO kr. Az országos lelkészi özvegy-árvai gyámintézet alapszabály-tervezetéhez. Minden időben, ele főként e válságos napokban, midőn a jövő alakulása a bizonytalanság áthatlan ködébe van burkolva, elrejtve a képet, mely nehéz harcot, küzdelmet mutatna fel; mert az igazság lobogóinak békés felvonulására ma kevesebb, mint valaha a biztató jelenség: minden igaz protestánst, ki az evangéliumi elveket és tudományt szívének lelkesedésével teszi magáévá, a legnagyobb mértékben érdekelnie kell ama kérdésnek, ha vájjon az evang. egyház szellemi vezérkara megfelelhet-e apostoli hivatásának és a földi, a megélhetésre s a család fentartására irányzott gondok nem épen valódi hivatásától terelik-e el ? vájjon oly mértékben gondoskodunk-e róluk, hogy jogunk legyen a Krisztusnak felajánlt életet, az evang. egyház létérdekeinek foglalni le teljes egészében ? Ez a kérdés aktuális különösen ma, a midőn minden hivatali állás akként van rendszeresítve, hogy biztos életpályát képezzen, melyen az előmenetel nyomon kövesse a szorgalmat, a rátermettség buzgalmát, s a legszomorúbb esetre a család existentiája annyira legyen biztosítva, hogy az ez előtt oly gyakori koldusbot, ma már csak a hűtlen sáfárságnak legyen méltó öröksége. Es, íme, mégis van egy hivatali állás, a legfontosabb, a legszebb, a legnemesebb s a legrégiebbek egyike, mely az új idő, a humanismus lüktetését nem érezte meg, hatáskörén kívül maradt; hol a hivatal, sok részben, egyet jelent a megélhetésért való folytonos küzdelemmel, hol a legtöbb tehetség szárnya-szegetten hull alá, hol előmenetelről csak álmodozni lehet, de az erre irányzott törekvést a gyakorlati élet megcsúfolja, kineveti; hol az anyagi nyomor rabbilincsbe veri a szabad lelket; hol a pálya vége csak kínos vergődést s a hálátlanság keserű gyümölcseit helyezi kilátásba s végül özvegyét, árváját kezükben koldusbottal állítja oda a koporsóhoz, annál bizonyosabban, minél hívebben és igazabban szentelte a lelkieknek az elhunyt az ő küzdelmes életét. Ha ez a kép — eltekintve a kivételektől — így is szomorú, egészen aggasztóvá teszi az a tagadhatatlan jelenség, hogy a pályát választó ifjúság maga is — bár csak sejtett és nem tiszta tudatával birván a helyzetnek, hovatovább jobban elfordul a lelkészi pályától, mit a theol. intézetek elnéptelenedése igazol. (Budapesten pl. tavaly 4 azaz négy első éves hallgató volt.) Oda jutunk tehát, hogy az anyagiak ősi rendezetlensége eltereli az arató munkásokat; pedig bizonyára ma igazabb mint valaha, hogy: »az aratni való gabona sok, az arató pedig kevés((. Hogy tenni kellene valamit, azt a jobb lelkűek már régen sürgetik, de a kislelkű tépelődésen még nem vehettek diadalt. A helyzet tarthatatlan voltát látszott érezni maga a zsinat is, mely a közelebbi ülésszak 321. sz. a. kelt végzésével a legégetőbb sebre, az özvegyek, árvák nyomorúságának enyhítésére kivánt készíteni gyógyító tapaszt, midőn az egyházi törvény 261. §-át is így alkotta meg: ixxddig is, míg az egyetemes egyháznak módjában lenne a hivatalviselésre képtelenné vált lelkészek nyugdíjazásáról gondoskodni, a lelkészi özvegyek és éirvéik számára egy orszéigos ggámintézet megalkotásának a közalapból állandó segély által való előmozdítása, mely intézet {gyám- és nem nyugdíj-!) mielőbbi megalkotása a konvent teendői közé soroztatik «. Valljuk meg, hogy az imént jelzett célra, a lelkészek helyzetének javítására ez nagy és hatalmas lépésül tekinthető, mely célszerű kivitel esetében egy jobb jövő csiráját hozanclta magával. Lelkesült reménynyel vettük azért kezünkbe a konvent ismert javaslatát, mely a most idé-01