Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-19 / 29. szám

hadd buzdítson nemes példájuk által Istennek Lelke másokat is hasonló jó cselekedetekre. Hogyis mondja a szent könyv: »Szeretetből egymásnak szolgáljatok és egymásnak terhét hordozzátok!« Csermő (Aradmegye), 1894. jul. 12. Vadas Gyula, ev. ref. lelkész-tanító. külföld. A francia protestantismus történetéből. (Folytatás.) Azért teszszük e visszapillantást, hogy feltüntessük, mily szomorú állapotban volt a francia egyház a vallásos ébredés első időszakában. Be kell vallanunk, hogy a protestánsok régi buzgóságát dermesztő közöny váltotta fel; s hogy az első ébresztők az Angliából jött misszionáriusok voltak, kik a régi calvinismusra támaszkodva lelkes prédikációjukkal felrázták a lelkiismeretet. Az evangélizációban követett módszerek sok kritikát vontak magukra, de azt még sem lehet eltagadni, hogy a Haldane-ok és Cook-ok, az első evangélizátorok visszaadták a Bibliának rég elvesztett helyét. Ennek a befolyásnak kell tulajdonítnunk továbbá a »Biblia-társulat® létrehozását. Harminc évnél több idő óta nem nyomtattak Franciaországban protestáns szent könyveket, mikor a kegyes Leo pap megkezdte az Új-Testamentum első közlését. A Biblia e század elején bibligrafikus ritkaság volt Párisban, példányaiból egy könyvkereskedésben sem lehetett kapni. Igaz lelkesültséggel fogadták a biblikus társaság alapítását 1819-ben. Segélyző bizottságainak száma százakra ment, és nem volt gyülekezet, mely nem szívesen hozott áldozatot, hogy a szent írást bírhassák. Sámuel Vincent — ki megjósolta a theologiai szellem ébredését, megismertetvén a protestáns Franciaországgal a német tudomány munkáit — ekkor mondta e jellemző szavakat: »A francia reformáció most teszi a második, utolsó lépését és mindenkorra visszavezeti a keresztyénséget igazi forrásához és valódi tekintélyéhez. A biblikus társaság ülései, melyeken Duplessis, Mornay kegyes utódja, Jaucourt marquis elnökölt, összegyűjtötték a protestáns társadalom színe-javát, mely sietett, hogy az ekkor már híres Guizot szavát hallhassa. Minden év növelte a vallásos élet haladását. Templomok emelkedtek mindenfelé és felszentelésük a vallásszabadság döntő győzelmét jelezte. Azonban a protestánsok ellenségei még nem tették le a fegyvert; erről meggyőzhették a rágalmak, melyekkel a protestánsokat szüntelenül illették. Lamenais a maga egész hevességével, De Bonald minden álnokságával igyekeztek a lázadás és izgatás tűzhelyének bélyegezni a protestáns institúciókat. Benjámin Constant, Stapfer, Sámuel Vincent fényesen visszaverték a támadásokat, melyeket veszélyessé tett a kormány pártoskodása. E korszakban számtalan pör van, melyek a vallásszabadságot fenyegetik és rendesen börtönre vagy bírságra ítéléssel végződnek. Salm herceget miniszteri rendelet tiltja ki az országból (1826), mert Strassburgban kitért a római vallásból, ellenben egy pap, ki katholizált, a királyi pénztárból évjáradékot kap. Az ultramontán reakció teljes virágzásban volt s az adminisztratív üldözések ép úgy folytatatódnak a juliusi monarchia, mint a császárság alatt, hogy csak a harmadik köztársaság kikiáltásakor érjenek véget. A protestánsoknak mindig dicsőségére válik a franciák történelmében, hogy nem szűntek meg a nagy eszméért kiállott szenvedések által folyton elősegíteni a szabadság diadalát. E vallásos jogai védelmére elszánt kisebbségnek csupán létezése beigtatta Franciaország törvényeibe a vallásszabadság ezentúl mindig sérthetetlen elvét, és nem kellett tűrni a római egyház igáját, mely Spanyolországra hanyatlást hozott. Azon perctől kezdve, hogy a reformátusok visszanyerték szabadságukat, tudták folytatni elődeik hagyományait, és szolgálataik által a haza díszére váltak. Benjámin Constant a törvénykezés terén, Cuvier a múzeumnál, Guizot a Sorbonne-ban első rangúvá tették magukat. Benjámin Delessert a takarékpénztárakat teremti meg, öberkampf az ipart emeli, nemesszivű leánya, Maket Gyuláné később az első menházat nyitja meg, báró Stael a rabszolgakereskedés ellen harcol. Ettől fogva a protestánsok tevékenyen részt» vesznek minden társadalmi munkában, valamint felveszik újra az irgalom tradícióját, mely még ellenségeiket is bámulatba ejti. Az ébredés e korszakában új időszak kezdődik az egyház keblében, csodálatos erővel való működés napjai, melyek jótéteményei ma is élnek és hatnak. Az elhagyott, vagy beteg, vagy vétkező, de mindig szerencsétlen gyermekek számára menedékházak épülnek mindenfelé egész Franciaországban (^Saverdun, Achicourt stb). Alig húsz év alatt legalább 10 árvaházat alapítanak a protestánsok, mikor e század elején nem volt egyetlen egy szeretetházuk. E kort nagygyá tette az eleven élet és igaz kegyesség. A református ügyek mindenütt élénk érdeklődést keltettek és mindenki óhajtotta az evangéliumot terjeszteni. Ekkor alakultak a nagy térítő társaságok, valamint az irgalom és szeretet legfontosabb intézetei is ekkor létesítettek. Ekkor nyitá meg a hit teremtő hatalmával John Bost a la force-i menhelyeket, hogy az emberi nem legkínosabb és legnyomorékabb szenvedőit ápolja. Az egyszer megadott impulzust semmi sem állíthatta meg. Saint Hippolit a süketnémákat fogadja be, Illzach Elzászban a vakokat, Sainte-Fov a gonosz korai áldozatait; mig Montbiliard hazája az árvák számára alapítja szép egyesületét. A mindig éber keresztyén szeretet és irgalom soha sem fárad bele a gyermek-világ testi-lelki gondozásába és védelmébe. A protestáns egyház, iskoláitól megfosztva, számtalan generációt látott szégyenletes tudatlanságban nőni fel. Ezért a mint a lehetőség megvolt, sietett visszaállítani a