Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-18 / 3. szám

a kis protestáns hitközségek és ezeknek saját megélhetésükért és fajunk megtartásaért végső erömegteszítéssel küzdő papjai. Ezek ma is alig tudnak élni. gyerekeiket neveltetni. Mi lesz velük, ha a stólának elvesztik jelentékeny hányadát? Mi lesz ott a magyarságból, ha ezek az igazi apostolok leroskadnak a szegénység alatt ? Bukásuk magával rántja a magyarság térfoglalását, maga alá temeti a magyarság életképességét. Hol terjedjen pedig a magyarság, ha nem a vegyes ajkú zónák vonalán ? Ha terjedni avagy bár megállani akarunk a nemzeti ségekkel szemben, akkor nem szabad a magyar egyházak kis hitközségeinek papjait bizonyos balsorsuknak kiszolgáltatni. Adni kell kárpótlást az elveszendő jövedelmekért E kárpótlást előbb kell megadni, mint a törvényjavaslatok megszavaztatnak, mert ha előzőleg nem történik, majd a javaslatok törvényerőre jutása után évtizedekig sem jutnak a tönkretett papok kárpótláshoz. Már pedig koplalni csak rövid időhatárok között lehet. Az egyházak szervezetének épségben leendő fentartása. a papi hivatás színvonalának megőrzése, a magyar faj védelmének biztosítása: mind megkövetelik, hogy a papok kárpótlást nyerjenek elveszendő jövelmeikért.« KÜLFÖLD. A Bambino Santo. Az olasz és. spanyol pápistaság mindig híres volt vak buzgalmáról. Babonássága határtalan. Az olasz pápistaságnak egyik modern babonájáról következő tanulságos leirás olvasható a »F. L.« egyik utóbbi számában. >Néhánv nap előtt még pompás tavaszi verőfény vont be mindent ragyogásával — uj év napján a Tramontánáról azonban neki indult a vad északi szél s hozott havat, fagyot szegény didergő Rómára. Ráborult a hópalást az egész városra s a jó öreg Tritonok és dévaj Nvmphák fagyoskodva álltak a befagyott vízmedencék fölött — és velők együtt fagyoskodva álltak az ilyen időjáráshoz egyáltalán nem szokott rómaiak — és az a sók idegen, a ki eljött ide, hogy az ünnepeket katonazene mellett a Pincio pálmái alatt töltse el. Mára azután megint megváltozott az idő szeszélyes arca — tavaszi szél olvasztotta fel a havat, jeget, s bokáig sárosan mászkáltunk az örök város pocsétás utcáin. Karácsony ünnepén azonban még vidám tavaszi nap ragyogott, mikor megmásztuk az öreg Bazilika 124 lépcsőjét az Ara Coeliről. Itt adott akkor egymásnak találkozót Róma egész népe a »Bambino Santo* körül, a híres, csodatevő gyermek Jézus tiszteletére gyűlt oda a hatalmas embertömeg, a »Bambino Santo* tiszteletére, a ki színpadias, fényes díszben ott feküdt a jászolban, körülvéve a Madonna, József s a pásztorok alakjaitól — mellettük pedig heverésztek a bárányok, az ökrök, a szamarak, művészileg elkészített csoportozatban, ugy mint valamikor ama szent betlehemi helyen. A csoportozat fölött, felhőket ábrázoló drapériák között, egy emelvényen ült az Ur, hullámos nagy szakállával, körülötte pedig az angyalok zenélő s éneklő csoportja. A pompásan díszített templom hajójában emelvényeken apró leánykák s fiuk tartának beszédeket az őket áhítattal hallgató tömegnek, ama kisdedről, a ki született egy istállóban Bethlehemnek városában. A gyermekek elfogulatlanul és szabadon, mintha nem is hallgatnák őket százan meg százan — beszéltek a magok egyszerű nyelvén, megható szép és kedves dolgokat a szent kicsinyről. A drága gyöngyökkel s gyémántokkal díszített kis Bambino santo csoda hírében áll. S csodatévő erejében nemcsak a köznép hisz, de a high-life is. A viaszból művészileg készített kis Bambino santo állítólag évszázadok előtt került az Ara Coeli-n levő szerzetesek birtokába, egyszer azonban ellopta tőlük egy angol nő. A kis Bambinót elvitték Angliába, de ott nem tudott megmaradni. Állítólag egy éjjel a barátok a zárda ajtaján kopogtatást hallanak, felkelnek s ott látják állni a sötét éjszakában az ő kedves Bambinójukat. Ez utazás óta a kis Bambino egyik karja, az. u melyikkel ama éjen zörgetett a zárda kapuján, kiemelkedik ruhája szövetéből s meztelenül nvulik elé. nagyobb bizonyságául annak, hogy utazása nem koholt inese, hanem szent — babona. A kis viaszbáb csodatevő erejében majd minden római hisz — s ha megbetegszik akármelyik előkelő urnák a kis gyermeke, bizonyára előbb hozatja el gyermeke betegszobájába a kis csodatévő gyermeket, mint.. . professzor Baoccllit. Díszkocsit küldenek érte. s a kis viaszalakot egy csomó barát kíséretében elviszik a betegszobába, a hol egy kis oltárt állítanak számára. Ha a Bambino arcocskája piros lesz, a beteg meggyógyul, ha sápadt marad, biztos a halála. Persze, hogy nem lesz az az arcocska sohase piros, de azért ezren és ezren meg mernének rá esküdni, hogy látták a Bambino santot piros arccal« . . . Ehhez, azt hisszük, nem kell kommentár. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. Machiavellisatio. Castigatio Machiavellisationis. Resultatio. 35—36. Hogy az evangélikusokat marhassa — mondja tovább — az evangélikusokkal szándékosan összezavarja Balásfi az arianusokat. mely cselekményét az evangéliumból igyekszik igazolni. 37—38. Majd a Machiavellisatio 18-ik fejezetével bíbelődik, a hol ez mondatott: »Isten — ki által a királyok uralkodnak, őrködvén az ő fö'.kentjeinek be és kimenetele felett — kegyelmesen gondoskodni fog róluk*. Ezt mint Kajafás mondását idézi, még pedig nem kevésbé impertinens módon. >Igaz—úgymond Balásfi —csakhogy nem a ti, hanem a mi értelmünk szerint«. . . De hát az »Ur felkentje* az tulajdonképen is, a kit Isten a népek szabadítására választ, mint például Dávidot Saul ellen,