Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-18 / 3. szám

a kis protestáns hitközségek és ezeknek saját megélheté­sükért és fajunk megtartásaért végső erömegteszítéssel küzdő papjai. Ezek ma is alig tudnak élni. gyerekeiket neveltetni. Mi lesz velük, ha a stólának elvesztik jelen­tékeny hányadát? Mi lesz ott a magyarságból, ha ezek az igazi apostolok leroskadnak a szegénység alatt ? Buká­suk magával rántja a magyarság térfoglalását, maga alá temeti a magyarság életképességét. Hol terjedjen pedig a magyarság, ha nem a vegyes ajkú zónák vonalán ? Ha terjedni avagy bár megállani akarunk a nemzeti ségekkel szemben, akkor nem szabad a magyar egyházak kis hitközségeinek papjait bizonyos balsorsuknak kiszol­gáltatni. Adni kell kárpótlást az elveszendő jövedelmekért E kárpótlást előbb kell megadni, mint a törvényjavaslatok megszavaztatnak, mert ha előzőleg nem történik, majd a javaslatok törvényerőre jutása után évtizedekig sem jut­nak a tönkretett papok kárpótláshoz. Már pedig koplalni csak rövid időhatárok között lehet. Az egyházak szervezetének épségben leendő fen­tartása. a papi hivatás színvonalának megőrzése, a magyar faj védelmének biztosítása: mind megkövetelik, hogy a papok kárpótlást nyerjenek elveszendő jövelmeikért.« KÜLFÖLD. A Bambino Santo. Az olasz és. spanyol pápistaság mindig híres volt vak buzgalmáról. Babonássága határtalan. Az olasz pápista­ságnak egyik modern babonájáról következő tanulságos leirás olvasható a »F. L.« egyik utóbbi számában. >Néhánv nap előtt még pompás tavaszi verőfény vont be mindent ragyogásával — uj év napján a Tra­montánáról azonban neki indult a vad északi szél s hozott havat, fagyot szegény didergő Rómára. Ráborult a hópalást az egész városra s a jó öreg Tritonok és dévaj Nvmphák fagyoskodva álltak a befa­gyott vízmedencék fölött — és velők együtt fagyoskodva álltak az ilyen időjáráshoz egyáltalán nem szokott rómaiak — és az a sók idegen, a ki eljött ide, hogy az ünnepeket katonazene mellett a Pincio pálmái alatt töltse el. Mára azután megint megváltozott az idő szeszélyes arca — tavaszi szél olvasztotta fel a havat, jeget, s bokáig sárosan mászkáltunk az örök város pocsétás utcáin. Karácsony ünnepén azonban még vidám tavaszi nap ragyogott, mikor megmásztuk az öreg Bazilika 124 lép­csőjét az Ara Coeliről. Itt adott akkor egymásnak talál­kozót Róma egész népe a »Bambino Santo* körül, a híres, csodatevő gyermek Jézus tiszteletére gyűlt oda a hatalmas embertömeg, a »Bambino Santo* tiszteletére, a ki színpadias, fényes díszben ott feküdt a jászolban, körülvéve a Madonna, József s a pásztorok alakjaitól — mellettük pedig heverésztek a bárányok, az ökrök, a szamarak, művészileg elkészített csoportozatban, ugy mint valamikor ama szent betlehemi helyen. A csoportozat fölött, felhőket ábrázoló drapériák között, egy emelvényen ült az Ur, hullámos nagy szakállával, körülötte pedig az angyalok zenélő s éneklő csoportja. A pompásan díszített templom hajójában emelvé­nyeken apró leánykák s fiuk tartának beszédeket az őket áhítattal hallgató tömegnek, ama kisdedről, a ki született egy istállóban Bethlehemnek városában. A gyermekek elfogulatlanul és szabadon, mintha nem is hallgatnák őket százan meg százan — beszéltek a magok egyszerű nyel­vén, megható szép és kedves dolgokat a szent kicsinyről. A drága gyöngyökkel s gyémántokkal díszített kis Bambino santo csoda hírében áll. S csodatévő erejében nemcsak a köznép hisz, de a high-life is. A viaszból mű­vészileg készített kis Bambino santo állítólag évszázadok előtt került az Ara Coeli-n levő szerzetesek birtokába, egyszer azonban ellopta tőlük egy angol nő. A kis Bam­binót elvitték Angliába, de ott nem tudott megmaradni. Állítólag egy éjjel a barátok a zárda ajtaján kopogtatást hallanak, felkelnek s ott látják állni a sötét éjszakában az ő kedves Bambinójukat. Ez utazás óta a kis Bambino egyik karja, az. u melyikkel ama éjen zörgetett a zárda kapuján, kiemel­kedik ruhája szövetéből s meztelenül nvulik elé. nagyobb bizonyságául annak, hogy utazása nem koholt inese, hanem szent — babona. A kis viaszbáb csodatevő erejében majd minden római hisz — s ha megbetegszik akármelyik előkelő urnák a kis gyermeke, bizonyára előbb hozatja el gyer­meke betegszobájába a kis csodatévő gyermeket, mint.. . professzor Baoccllit. Díszkocsit küldenek érte. s a kis viaszalakot egy csomó barát kíséretében elviszik a betegszobába, a hol egy kis oltárt állítanak számára. Ha a Bambino arcocs­kája piros lesz, a beteg meggyógyul, ha sápadt marad, biztos a halála. Persze, hogy nem lesz az az arcocska sohase piros, de azért ezren és ezren meg mernének rá esküdni, hogy látták a Bambino santot piros arccal« . . . Ehhez, azt hisszük, nem kell kommentár. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. Machiavellisatio. Castigatio Machiavellisationis. Resultatio. 35—36. Hogy az evangélikusokat marhassa — mondja tovább — az evangélikusokkal szándékosan összezavarja Balásfi az arianusokat. mely cselekményét az evangé­liumból igyekszik igazolni. 37—38. Majd a Machiavellisatio 18-ik fejezetével bíbelődik, a hol ez mondatott: »Isten — ki által a kirá­lyok uralkodnak, őrködvén az ő fö'.kentjeinek be és kime­netele felett — kegyelmesen gondoskodni fog róluk*. Ezt mint Kajafás mondását idézi, még pedig nem kevésbé impertinens módon. >Igaz—úgymond Balásfi —csakhogy nem a ti, hanem a mi értelmünk szerint«. . . De hát az »Ur felkentje* az tulajdonképen is, a kit Isten a népek szabadítására választ, mint például Dávidot Saul ellen,

Next

/
Thumbnails
Contents