Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-12 / 28. szám

lehet biztosan megállapítani. De hogy megint ő a legleleménvesebb s legmozgékonyabb prot. irodalmi ember, azt a Luther-ház bizonyítja, a melyet dr. Masznyik Endre bizony nem a pozsonyi theol. tanári fizetésből szerzett. Hanem rettenetes arca van ennek a kollegának. Fekete haja, bajusza és szakálla úgy tünteti fel előtted, mint valami revolutionárust. Szemeiből láng tör elő, a lelkében élő iszonyú nyughatatlanság lángja. Mennyivel más Krupecz és Pakánszky. Ilyen szelid családapákat soha életedben nem láttál. Olyan nyájasak, hogy komázni és barátkozni kezdesz velők. A csinos, gavallér kollegát, Stromp-ot meg öcsém uramnak szólítod, mert 5—6 évvel fiatalabbnak látszik, mint a milyen. De vigyázz, mert Pukánszky a thalmuddal jő elődbe, Krupecz és Stromp történeti és bibliai ismereteikkel vernek agyon. Mert minden pozsonyi theol. tanár rettentő sokat tanul. (A kiket nem említettem, azok nem voltak otthon). Mindenik fiókjában van valami kész könyv vagy legalább is tanulmány. Most ugyan a tisztelt kollégák kezdik észrevenni, hogy ők felülről kezdték egy kicsit. Tudományos mozgalmat kezdtek, mielőtt a népélet mozgásba lenne hozva. De beszélgetésünk folyamán meggyőződtem róla, hogy kezdenek már leszállani a népélethez is. Készülnek vallásos estélyek tartására. (Csak aztán úgy ne járjanak, mint a debreceniek, a kik sehogvse tudnak tovább jutni a tervezgetésnél.) Népies irataikkal is erélyes akciót kezdtek. Fájdalom, a zsidókat és pápistákat nem szeretik annyira, mint én, mert nem törekesznek őket a Krisztus egyházába vezetni. No de most már igazán bucsut veszek Magyarországtól. Csak még annyit mondok, hogy Luiher és Kálvin engem soha lutheránus feleimtől el nem választanak. De igenis elválaszthat a Krisztus. Ezalatt pedig azt értem, hogy most a határozatlanság pár éve után bizonyára megindul a határozott, evangéliumi keresztyén munka nálunk is- E munkára csak azok képesek, a kik a Krisztus személyére vonatkozólag határozott evangéliumi meggyőződésekkel vannak telve s a kik nincsenek, azoknak munkáját én lelkesedéssel, buzgósággal nem támogathatom, mert nem hihetek a sikerében. Szóval, akár lutheránus akár kálvinista valaki, én csak azt követhetem, a ki hiszi, hogy a Jézus Krisztusnak teljes hatalom adatott mennyen és földön s e teljes hatalmat emberi véleményekért meg nem veti. Csakhogy, míg ez elhatározás megérlelődik lelkemben, addig a vonat már külföldre ér. Ausztriában vagyunk. Itt már gyorsabban haladhatunk. Különben is London még jó messze van. Azért is Bécs városáról, a melynek falai közt néhány órát töltöttem, csak a következőket jegyzem meg. A bécsi protestánsok igen érdekes evangéliomi munkásságot fejtenek ki. Angolok, németek és csehek egyaránt. Csak a magyarokról hallgat a krónika, pedig rendkívül sok magyar lakik Bécsben s ezek közt bizonyára igen sok protestáns is. Uraim! magyar hazafiak, vegyétek e magyar protestánsok ügyét szivetekre és mikor delegációba jártok, ne csak a fényes német mulatságokra menjetek el, hanem a szegény magyarokkal is gondoljatok! Azt hiszem, bécsi jó barátaink szívesen támogatnák mindazokat, a kik a Bécsben lakó magyar protestánsok lelki életének felélesztésére törekednének. E jó barátok közül e helyen hármat említek fel. Az egyik Gordon, az angol presbyteriánus lelkész, egy rendkívül élénk, szivélyes, barátságos fiatal ember, a ki a német theol. tudományosságot szerencsésen és józanul egyesíti az angol gyakorlatiassággal. A másik dr. Böhl, a kálvinista dogmatika tanára a bécsi prot. fakultáson. Igazi német professzor a megjelenése után ítélve, bajusztalan, szakáltalan és sovány, de igazi magyar vendégszeretettel fogad minden magyart. A magyarokat nagyon szereti s megígérte, hogy ha valami jóravaló fiú Bécsben akarja theol. tanulmányait folytatni, küldjem el hozzá s igyekezni fog anyagi segélyt eszközölni ki számára. Dr. Böhl nemcsak nagy magyarbarát, hanem erős kálvinista is, a minthogy ha valaki kálvinista, úgy is illik, hogy erős praedestianus legyen, csak azután ne elégedjék meg a fejünk felett lebegő praedestinációval, hanem az ott hasson, forrjon, munkáljon a szivében s arra indítsa, hogy vágjon neki a Jézus nevében a hitetleneknek s térítse, javítsa sa szeretet munkáinak végrehajtására ösztönözze azokat. S hogy dr. Böhl nemcsak a praedestináció tanát hirdeti, hanem arra is törekszik, hogy a kegyelem ható erővé változzék az életben, arra nézve csak azt hozom fel, hogy Keck, a banovczei szeretetház alapítója az Ő lábainál tanult. Még csak egyet. Egyik fiatal kollegám nem rég a »Sárospataki Lapok*-ban jellemezvén dr. Böhlt s elmondván róla, hogy mily rettenetes orthodox, azt is hozzátette, hogy házi áhítatot is szokott tartani, a miből sokan azt következtethették, hogy ez az orthodoxiával együtt jár. Pedig hát Harnack meg Ptleiderer Berlinben ugyancsak nem orthodoxok, mégis szoktak házi áhítatot tartani. A házi áhítat nem valami orthodox találmány, hanem az evangéliomi élet egyik lényeges alkatrésze. Még csak dr. Tardy-ról néhány szót. A mint neve is mutatja, magyar származású. Tud is magyarul meglehetősen. »Magyar család vagyunk« mondá. Áma Cseh országba kivándorolt magyar lelkészek egyikének származéka a kiknek történetét épen most készül a hálás utód megírni, Előre is ajánlom e művet egyháztörténészeink figyelmébe, Dr. Tardy különben Ober-Consistorialrath s a keresztyén ifjúsági egyesületek internationalis bizottságában Ausztria képviselője. Nagyon örült,hogy felkerestem, bemutatott egy Molnár nevű hivatalnoknak, a ki szintén »a magyarok Csehországban« c. valódi történetből ismerős egyik család tagja. Dr. Tardy-tól azzal váltam el, hogy majd Londonban találkozunk. Azzal aztán neki indultam. Felültem a gyorsvonatra s meg sem álltam Strassburgig. De a mint Münchenen keresztül vágtattam, régi emlékeim felujultak. München a sör és a. képek hazája. Nincs annyi képtár a világon, mint Münchenben. Ennél azonban rám nézve sokkal fontosabb volt az a nagyszerű munka, a mit a pápista Bajorország fővárosában a protestánsok folytatnak. Egyibiránt a mi a prot. egyházi életet illeti, abban Strassburg sem maradt hátra. Van óriási nagy diakonissza-kórháza, külön gyógyszertárral s házi kápolnával. Van evangéliumi könyvkereskedése, a milyen különben Németország minden nagyobb városában van. Kérem! Egy egész könyvkereskedés, a melyben minden könyv az evangéliumi igazságok terjesztésére szolgál. Van virágzó keresztyén ifjúsági egyesülete, külön helyiséggel, továbbá legény-menhelye a melyben a vándor legények olcsó lakást s ellátást kapnak, azonkívül pedig a »Hausvater« házi áhítatot tart számukra s óvja, védi őket minden kihágástól. Strassburg különben az elszászi egyházi, tudományos és politikai életnek központja. A prot. lelkészek épen akkor tartottak ott lelkészértekezletet, a mely két nap tartott, énekkel, imával s bibliamagyarázattal kezdődött s a melyen elharozták, hogy a rationalista énekeskönyv helyett a régi, XVI. és XVII. századbeli evangéliumi hittől duzzadó énekekből állítanak össze egy új énekeskönyvet. A tudományos életnek főforrása az egyetem, a melyen 600—700 tanuló nyer kiképeztetést. Az egyetem épület már német kezekből került ki s általában úgy Strassburgban. mint Elszászban a németesítés nagy erővel folyik, a mit, ha mi zsörtölődő német atyánkfiainak figyelmébe ajánlunk, arra ők azt felelik, hogy