Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-07 / 23. szám

megfeszítésével is kell biztosítaniok; ámde vannak helyzetek, a midőn a ma már főleg a haszonelvüséget, a világi tudákosságot dédelgető köznevelés és közoktatás érdekében, fokozva vagy épen túlerőltetett áldozat hitfelekezetünknek létalapját ingatja meg s teszi bizonytalanná; a mikor a parancsoló szükség — melyen tényekkel segíteni nem áll módunkban — oda kényszerít, hogy az elemi iskolai nevelés és oktatás köréből a vallás-erkölcsi tért foglaljuk le magunknak, de ez aztán legyen egészen a miénk, hol mindnyájan vállvetve igaz buzgósággal és odaadással neveljük és tökéletesítsük a lelkiekben fiainkat és leányainkat, hogy annál többet tehessünk s biztosabb eredményhez juthassunk a kiadások, az anyagi terhek nagyobbik részét át kell engednünk az önkormányzatunk sérelme nélkül vállalkozó államnak; ezzel a kényszerhelyzettel leszámoló egyéni meggyőződésem nyilvánítása után felhivom az egyházak tisztelt presbitériumait, mint iskolafentartó testületeket, hogy egy teljes ülésben, a legszigorúbb számvetés a leglelkiismeretesebb elbírálás igénybevételével — egyháztanácsi határozottal, mely feltétlenül jegyzőkönyvbe vezetendő — állapítsák meg a tanítói fizetés értékét és pedig a másolatban közlött közigazgatási bizottság intézkedésében foglalt alap- és irányelvek megtartásával. A tanítói fizetés értékét ily módon megállapító egyháztanácsi határozatot kivonatban hivatalomhoz folyó 1894. év június hó 10-ik napjáig annál inkább beterjeszszék, mert a mulasztás vagy késedelem miatt beállható súlyos következmények s még súlyosabb terhek viseléseért a szemrehányás és felelősség egyedül a kötelességét hanyagoló presbyteriumra fog nehezedni. Különösen ki kell emelnem, az országos törvénynek a »Közigazgatási bizottság« határozatában hangsúlyozott azon kijelentését, hogy a mely iskolafentartó testületek a tanító fizetésértékét a kitűzött határnapig be nem jelentették, úgy fognak tekintetni, hogy a tanítói fizetés minimumának kiszolgáltatására magukat kötelezték s ez rajluk közigazgatási úton is be fog hajtatni. Éppen ily fontos és nagy figyelmet keltő az országos törvény azon rendelkezése, melynél fogva a terménybeli járandóságot a tanítónak magának az egyes fizetőktől szedni nem szabad, hanem meghatározott időszakokban s meghatározott mennyiségben az iskolafentartó testület arra hivatott közege által szolgáltatik át a tanítónak jó minőségben s ha ez a terménybeli járandóság az esztendő november havának végéig a tanító kezeihez be nem foly, vagy minősége kifogás alá esnék — pénzértékre számíttatik át, melyet az iskolafentartó testület lesz köteles fizetni. Átalában az 1893. évi XXVI. t.-c., mely a községi és felekezeti tanítói fizetés módozatait állapítja meg, oly közérdekű és életbevágó hitfelekezetünk egyházaira is, hogy azt megrendelni minden presbyteriumnak maga iránti kötelessége, addig is azonban, míg a jelzett törvénycikket tartalmazó kiadvány megszereztetnék, célszerűnek látom az ebből kivonatosan készült s ennek rendelkezésein alapuló mellékelt »Közigazgatási Bizottsági* határozatot minden egyházhoz megküldeni, hogy legalább a főbb irányelvekkel megismerkedvén s eljárásukat azokhoz szabván, a törvény követeléseinek eleget tegyen. Még egyszer ismétlem; hogy a »Közigazgatási Bizott ság« határozatában előírt módozatok és eszközök felhasználásával a tanítói fizetések értékét, részletesen megállapítandó presbyteriumi határozatok tekintet nélkül arra. megüti-e a törvényben kiszabott legkisebb mértéket vagy nem? folyó év junius 10-ig hivatalomhoz múlhatatlanul beterjesztendők, a nem engedelmesség, vagy megkésésből származó minden utóbajt az ezt elkövető testület fogja érezni és viselni. A > Közigazgatási Bizottság« határozata mellékletében kimutatja, hogy melyek azok az egyházak, a hol a tanítói fizetés a minimumot el nem éri, ilyenek: Asztély, Balazsér, Csetfalva, Déda, Fejércse, Gergelyi, Hete, Kigyós, Makkos-Jánosi, Márok-Papi, Sáros-Oroszi, Surány, Ugornya, Harangláb. Nem állottak adatok a »Közigazgatási Bizottság* előtt Mátyus, Nagy-Lónya, Bereg-Som, Szernye, T.-Adony, T.-Kerecseny, Uj-Dávidháza és Kis-Lónya. Az adatok a szolgabírói hivatalok útján gyűjtettek egybe. Sütő Kálmán. t á r c z a. Halléi emlékesokrok. A halléi egyetem 200 éves fennállásának jubileuma alkalmára. Az egyetem s az egyetemi tanárok. Élénken tudott előadni Schlotmann is. A tárgya is érdekes vala: »Strauss élete«. Straussot nem lehet Voltaire-rel összehasonlítani. Voltaire — miként Göthe — teremtő szellem, bámulatos energiával: Strauss kapkodó lélek, telve ellenmondással. A legnagyobb blasphemiákat szórja Isten ellen, s mégis gyakran beszél a hitről vonzón; néki materialistává kellett volna lennie, ha a Hegel-féle philosophia meg nem ragadja s meg nem teszi ideálistapantheistának. Strauss szülei kegyes emberek voltak, ö is theologiát tanult, majd philosophiát. S ez utóbbit jól tanulhatta, mert jártasságáért, éleselmüségeért csakhamar philosophus teutonicusnak kezdték nevezni. Tanulmányozta a nagy Schleiermachert is, kinek »mély vallásos nézete hatott« ugyan reá, kritikája azonban ki nem elégítette. »Nem nyílt bírálat ez, túldiplomatikus* mondá Strauss, kinek izgó elméje más táplálékot keresett s azt meg is találta, még pedig annál a férfiúnál, a ki — legalább formai tekintetben — nem tesz semmi különbséget vallás és bölcsészet között: Hegelnél. Ennek a nevezetes nagy gondolkodónak a rendszerébe belemerül Straussunk s alakítja azt pantheistikus módon. S mi történik? Az hogy hősünk nemsokára 1830-ban »az egész föld elmúlik* igék alapján tart egy olyan jubiláris beszédet, mely bármely orthodox papnak becsületére vált volna, s ugyanakkor erősen korholja Merklin barátját, hogy a halhatatlanság eszméjében dubitál. S később is