Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-07 / 23. szám

többször mutatott Strauss hajlandóságot a positiv hithez való visszatérésre s azért majd magát védi megtámadtatások, szemrehányások ellen, majd meg a Hegel philosophiáját bizonyítja igazhitüségnek ; mikor pedig saját szülőföldjén Ludwigsburgban tanítói álláshoz jut, hően kívánkozik egyházi hivatal után. Minden kívánságát azonban dugába döndötte az ő híres munkája, s az azt átlengő hitromboló szellem: »Jézus élete.« De ha nem lehetett Strauss orthodox, volt legalább ideálista. »Egész életem költemény*. >Híres költő volnék, ha theologussá nem lettem volna« mondá ő maga. Könnyedén számolt be az ethikával is. Szigorúan erkölcsös nem volt; de az erkölcsiségnek szükségességét az emberiség számára erősen hirdette. S talán azért történt, hogy míg fenti barátja Merklin — jő életpárral — boldog családi életet élt: Strauss operaénekesnőben keresett földi üdvöt s nem talált. Eléggé udvariasan gondolkodott a dogmatikáról is, melynek feladatául azt tűzte ki, hogy >kötelet kössön«, közelebbről, hogy : »a földet az éggel egybekapcsoló kötelet, melyet a kritika elszakgatott, újra összekösse*. No de vigasztalódjunk: Straussnál bizonyosan roszszabb volt Feuerbach a »köstlicher Mensch * — Strauss szerint. — Feuerbach azt mondta: Haszontalan minden olyan beszéd, mely az isteni és emberi egységről beszélt. Az isteni felesleges. »Das Göttliche ist überflüssig*. S e kijelentéssel megadatott a jelszó, mely alatt az állatok az embereknek sorába rukkolhattak, s nagyot nőtt az úgynevezett darwinismusnak is az ő önérzete. Mit szólt erre Strauss? Hát azt mondta, hogy »a darwini theoria igen tisztességes*. Kedves professzorom volt még azután nékem: Kachlcr, professor theol. extraordinarius. Előadta a theologiai módszertant és enoyclopaediát. Minden mondata, meghatározása egy-egy utravalóként hatott a hallgatókra. Például: Törekedjünk általános míveltségre. A míveltség nem áll a soktudásban. Míveletlen az, a ki semmit sem tud, vagy semmi iránt nem érdeklődik, a ki »unatkozik*. Az egyetemek a tudományos míveltség intézetei, itt iparkodjunk ismeretszerzés és gyakorlás útján szellemi önállóságra, s szokjunk hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy célunk lépést tartani a haladással. Az egyetemek a tudományoknak élő compendiumjai. Nem szükséges mind a hat semestert egy universitáson tölteni, lehet változtatni, de nem 6X1, vagy 3X2 félévenként, hanem legyen az arány: 3, 2, 1. A theologiai pályára teljes áthatottsággal lépjünk. Tudjuk s érezzük is, hogy vallás- és erkölcscsel lészen ügyünk. A vallás, közelebbről. a keresztyénség az igazi emberségre emelő legfőbb élethatalom. Az emberek egységének lélekmegragadó gondolata kiváltképen keresztyén vallási gondolat. »Anima humana naturaliter cbristiana« hirdette Tertullián is. A világtörténelem legnagyobb thémája a hit és hitetlenség közötti küzdelem — mondotta Göthe. Mélyen spekulálni, magasan szárnyalni avagy az élet bajai között megvigasztalódni egyaránt a keresztyénségben lehet. S ha valaki, úgy a theologus valóságos »homo religiosus*, kinek életmunkájának tartalma a vallás légyen. S épen azért nem is annyira a massa scientiae historicae megszerzése a fődolog, mint inkább azon öntudatnak a birtoka, hogy theologusok vagyunk. »Pectus facit theologum*. Dogmatikát azért ne prédikáljunk. De dogmatika nélkül se prédikáljunk. A ki muzsikát sohasem hallgatott, azt nem ragadja el a legszebb zene sem. A vallási tanításból is. ha semmit vagy igen kévését hallottunk s vettünk észre: a vallási életet sem fogjuk megérthetni. Azért hát tanuljunk s mindeneket megpróbáljunk. S »Oratio, tentatio, meditatio* jelszó alatt meg is fogjuk találni a jót önmagunk s a velünk közösségben élő embertársainkra nézve. Theologiai methodologia után a theologiai encyclopaediát tárgyalta Kaehler. Sok, sok megszívlelni valót mondott a vallásban az objectivismusról s a subjectivismusról, a keresztyénségről, a theologiáról, mint hit- és mint egyháztudományról, a szentírásról s azután részletesen a négy szakról, tudniillik az Írásmagyarázó, a történeti, a rendszeres és a gyakorlati theologiáról. A subjectivismus a kegyesség, a vallásosság, melylyel adva van azon tudat, hogy Isten bár mindenkinek atyja, de mindenesetre az én atyám is. Az objectivismust a vallásos közösség, a gyülekezeti élet adja. A kettő azonban, tudniillik a subjectivismus és objectivismus, más szóval: a személyes tapasztalat és a történeti átszármaztatás (Ueberlieferung) egyesítendő. Egyesítendő egy tökéletesb állapotnak létesítése céljából. A keresztyénség a Jézus által közölt Istenismeret s a Jézus által megmutatott hitélet. A theologia az üdvkijelentésen épülő keresztyén egyháznak önismerete, tárgya maga a történetileg kifejlődött keresztyénség. Az egyház a kijelentés történetének tanúbizonysága, a mi azután a hitre szorosan tartozó dolog. A szentírás az isteni kijelentésnek okmánytára. A theologia maga idők folyamán változhatik, tiszte azonban mindig keresni az üdvigazságot. S az üdvigazságról, valamint általában hit- és életigazságokról nemes hévvel tudott Kaehlerünk beszélni és nemcsak a kathedrán, hanem vendéglátó otthonában is terített asztalnál, melyhez meg-meginvitálta hallgatóit »Abendbrot«-ra (A Pannoniából valókat is. a mint a sor rájok került).* Lelkes előadó volt tudorságának 25 éves jubilaeumán tisztelőitől nemrégiben nagy fénynyel ünnepelt bölcsészettanár: professzor Haym. »Ethische Vortráge«-jeiben sokszor volt csatatűzben, osztogatván jobbra-balra az erkölcsi kardvágásokat. Energikus, határozott férfiú. A mi szivén van, kimondja. S azért szolgál dicséretére azon »pech«-je is, hogy — egy az ő sorsát intéző földi hatalmasságokat bántó politikai hathatós fellépése s szereplése miatt — évek hosszú során át egyetemi magántanárnak hagyták * Jó — s eredményeiben áldásos — gyakorlat is ez, méltó arra, hogy a magyar prot. theologiákon is kövessék, s bizony tennék is, ha az e tekintetben régen meglévő készséghez szükséges anyagi mód is megvolna. K. I