Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-31 / 22. szám

Hát ha az egylet nem ismer, ám ismer az egyház, mondotta Tschackert. S a keresztyénség nem is lehet el dogmák nélkül, melyeket épen a tudományos szempont igen nagyon megkövetel. Egyház dogma nélkül: ember önismeret nélkül. A hol minden az alanyiságban vész el, ott egyházi közösségről nem lehet szó, ott az egyházat egyes individuumok képviselik, úgy a hogy. S ha a bibliáról való bárminemű felfogás jogosult: akkor a ^könyvek könyvének« absolut jelleme s becse veszedelembe sodortatik. Mi magyarok különösen szerettük Tschackertet, mert ő is szeretett bennünket, meg is vendégelt többször, s ilyenkor jóízűeket mulatott magyaros észjárásunkon és kifejezéseinken, pld. mikor egyikünktől kérdezte, hogy mit fog csinálni, ha édes hónába visszatér: »Ik werde Kóplón« választott öblösen magyarunk. Búcsúzáskor utolsó szép szava hozzánk ez volt: »Ne feledjék kérem, hogy a németeknek van szivök a magyarok iránt is«. íme, ki ne ismerne e mondásban a szép humanismusra, a mi a németnek egyik jellemző vonása, melynek megvan a maga értéke akkor is, ha mindjárt van is valami abban, a mit ugyancsak a németről gáncsolásképen mondanak, hogy tudniillik »hazája széles e világ«. (Folyt, köv.)

Krupecz István. belföld. Püspöki látogatás a missziói egyházakban. Szász Károly dunamelléki püspök úr az egyházkerület missziói egyházaiban végzendő canonica visitatio végett május 16-án érkezett Újvidékre, hol őt Szabó Péter esperes az alsóbaranva-bácsi egyházmegye, Molnár Hugó lelkész és presbyteriuma az újvidéki egyház nevében szép számú uri közönség jelenlétében fogadták és üdvözölték. A rövid, de szivélyes tisztelgés után püspök úr és kisérete kocsikra helyezkedve, Kátyon át Tisza-Kálmánfalvára indult. Útközben Kátyon az evang. és görög nemegyesült egyház elöljárósága és a község lakossága ünnepi ruhában, levett föveggel, lelkes éljenzéssel fogadta a községen áthaladó püspököt. Tisza-Kálmánfalva határában Weninger Mihály községi jegyző üdvözölte s vezette be harangzúgás, tarackdurrogás s a nagy közönség harsány éljenzése között a paplakra, hol Kozma Géza missziói lelkész fogadta üdvözlettel a püspököt, ki itt is, a határon is ismert nyájassággal válaszolt az üdvözletekre. A lelkészlakba szállt magas vendégnél először a község elöljárósága a jegyző vezetése alatt, azután az evang. presbvterium a tanító vezetése alatt (a lelkész nem volt oda haza) s végre a római kath. plebánus tisztelegtek. Elvégezvén püspök úr a canonica visitatiot, prédikált a ref. imaházban, megvizsgálta az iskolát, értekezett a presbyteriummal, meghált a lelkésznél és más nap reggel tovább utazott Titel felé, mely Tisza-Kálmánfalvának filiája. Titel felé utaztában Kovil-Szentivánon ment keresztül. miről e Lap mult száma már megemlékezett. Titel határánál a község szerb jegyzője és Józsa Károly polgáriiskolai tanár lelkes magyar beszéddel üdvözölték püspök urat, benn a községben pedig az ág. evang imaház előtt Hornyánszky Gusztáv evang. lelkész. A szivélyes válaszok után püspök úr az evang. imaházban ref. istentiszteletet tartott magyar és német nyelven, meleg köszönetet mondva az evang. egyháznak a templom átengedéseért. Istenitisztelet végeztével püspök úr a szerb lelkész kértére egész kíséretével és nagy közönség élén a szerb templomba ment, melynek ajtajában papi ornatusban a szerb lelkész fogadta s karonfogva a templom belsejébe vezette, hol szerb nyelven lelkes beszédben üdvözölte; mire püspök úr a templom szentélyéből először a szerb lelkésznek válaszolt, azután a nagytemplomot zsúfolásig megtöltött s jobbára szerb közönséghez intézett hatalmas beszédet. Bizonyára ez volt az első magyar nyelvű és ref. püspök által elmondott beszéd a titeli nagy szerb templomban. E ritka szép jelenet után püspök úr és kisérete Molnár Gyula ref. földbirtokoshoz ment ebédre, hol ez az egykor szegény, de Amerikában dúsgazdaggá lett földes úr fényes lakomát rendezett és rendkívüli szívességet fejtett ki a ritka vendég tiszteletére. Délután három órakor a vendégszerető háziúr által saját költségén kibérelt külön gőzhajón ment át püspök úr és kisérete a Tiszáról a Dunára Szla^kamenig, hol Mihejlovics szerémmegyei főszolgabíró és gchneider Pál beskai missziói lelkész fogadták, amaz horvát, ez magyar nyelvű üdvözlő beszéddel. Innen Kercsadinbe harangzúgás között vonult be püspök úr és az evang. imaház előtt Greczmacher Sámuel lelkész által igen szívélyesen üdvözöltetett; majd a csekély számú ref. hívekhez intézett beszéd után Beska felé vette útját. Beslta missziói központ, Schneider Pál misszionárius lakóhelye. A község határán bandériummal és szónoklattal fogadták püspök-atyjukat a lelkes beskai hívek, benn a községben harangzúgással, mozsárdurrogással, zsivió kiáltással, az iskolásgyermekek és tűzoltók kivonulásával s háromnyelvű diadalkapuval — (Isten hozta. Willkommen. Dobre doso). A diadalkapu alatt először Schneider az egyház, azután a községi orvos a tűzoltóság s végre egy iskolás gyermek az iskola nevében üdvözölték a püspök urat, ki minden üdvözletre szívélyesen válaszolt. Az ovációk este még folytatódtak. A községet kivilágították, a lelkésznél vacsoráló vendég tiszteletére a német-szerb dalárda az evang. tanító vezetése alatt szerenádot rendezett. Másnap, május 18-án püspök úr a beskai imaházban a lelkészek (Szabó Péter, Kármán József, Kozma Géza, Greczmacher, Schneider) s a beskai urak és köznép jelenlétében épületes beszédet tartott, melyben különösen arra figyelmeztette a gyülekezetet, hogy igyekezzék önállóságra vergődni, maga tartsa fenn magát, mert így illik egy prot. gyülekezethez, és mert a közalap gyámolító erejét szegényebb missziók erősítésére kell fordítani. Istenitisztelet után iskolalátogatás és egyháztanács ülés következett, miknek végzésével püspök úr az evang. lelkész és presbyteriumot, a négy községi tanítót, a szerb lelkészt s a szomszédos Maradék nevű község magyar lakosságának küldöttségét fogadta. Tisztelgés után kedélyes és jóízű ebéd volt a lelkészlakon, Schneider misszionárius derék és müveit neje által kitűnően előállítva. Beska után Mojevoja, annak filiája volt soron. Az ismét kivonult iskolás gyermekek, tűzoltók és nagy közönség sorfalai között indult el s egy óra múlva már be is ért püspök úr és kisérete gróf Pejacsevics Tódor fogatján a mojevojai pusztára, hol Kozma Pál ref. tanító és Mészárcs uradalmi tiszttartó, ennek neje és tiszttársai által fogadtatott és üdvözöltetett. A környékből összesereglett urakból s a pusztai cselédségből álló mintegy 250 főnyi közönségnek a »Jövel Szent Lékek« eléneklése után püspök úr a díszes grófi park egyik árnyas tisztásán,