Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-31 / 22. szám

Isten szabad ege alatt prédikált oly apostoli buzgósággal és kenettel, milyent még soha sem láttam. A szegénység és gazdagság, a cseléd és földesúr közötti viszony volt a hatalmas beszéd kitűnően választott themája. A közönség megindulva, zokogva hallgatta a szívhez szóló beszédet, a hallgatóság tolongott, hogy kezét vagy bár ruháját megcsókolhassa megszeretett püspökének. Majd iskolavizsgálat s azután fényes ebéd következett a kastélyban a kiséret, az uradalmi tisztek s meghívott vendégek jelenlétében, számos lendületes felköszöntővel fűszerezve. Este 8 órakor Indián át éjszakára Zimonyba utazott püspök űr, hogy május 19-én a Száva-menti missziói helyeket látogassa meg. Kármán József. Az orsz. lelkészi gyámintézet alapszabálytervezetéhez. A debreceni ev. reform, egyházmegyei lelkészi kar f. május hó 17-én tartotta Derecskén szokásos évi közértekezletét. Az értekezlet tárgyai között legfontosabb volt a mindnyájunkat közelről és pedig erősen érdeklő országos gyámintézet alapszabály-tervezetének ügye, melyre nézve a megállapodást — a közértekezlet egyenes megbízása folytán* — a következőkben szórói-szóra közlöm: »Tekintettel arra, hogy ezen szabályzat — elfogadtatása esetén — egyházmegyénknek nagy áldozatok árán létesített gyámintézetét alapjaiban ingatná meg, a menynyiben jövedelemforrásait teljesen elvonná egy oly gyámintézet részére, a mely a mienknek megfelelő segélyt tagjainak megközelítőleg sem nyújthat; de más oldalról épen ezen eljárás képtelenné tenné jövedelemforrásaitól megfosztott gyámintézetünket arra is, hogy a hosszas évek küzdelmei árán. nagy önmegadóztatással szervező lelkészek özvegyei és árvái az eddigi segélyezésben részesüljenek. Tekintettel arra, hogy az ez ideig önérdekükben semmit nem kezdett, vagy csak alig valamit tett lelkészek eljárása, józan ész szerint nem szolgálhat indokul arra, hogy az övéikért tehetségükön felül is áldozott lelkészek elmaradottai, a tisztességes küzdelem árán szerzett megélhetés biztosítékától ridegen elüttessenek. Tekintettel arra, hogy a tervezett országos gyámintézetnek a fizetések mennyiségére s évek különbözetére felépített szabályzatát a szeretet parancsolatainak s a méltányosság követelményeinek megfelelőnek nem tartjuk: az országos gyámintézet alapszabály-tervezetét, mint sok évek szorgalmas munkájának gyümölcsét végveszélylyel fenyegető intézményt el nem fogadjuk s annak életbeléptetése ellen tiltakozunk. Felfogásunk szerint az volna a leghelyesebb eljárás, ha a mindnyájunk áldozatával létesített országos közalap segélyével az egyes egyházmegyék vidéki gyámintézetek állítására köteleztetnének, adóztassák meg a lelkészek mindenütt magukat az övéik érdekében, a siker az ő munkájuk után is bekövetkezik. E felfogás helyességét igazolja azon kétségbevonhatatlan körülmény, hogy a gyámintézeti pénzek országos központosítása felette sok költségbe kerülne s még sem volna képes oly jövedelmet produkálni, mint a vidéki gyámintézetek, a melyek a pénzt a központinál jóval nagyobb kamatra, egész biztos alapon képesek elhelyezni s gyümölcsöztetni. * A közlést készséggel eszközlöm, de a közügy s különösen a kedvezőtlen gyámolítási viszonyok között élő lelkészek érdekében sajnálatos volna, ha a debreceni egyházmegyei lelkészi kar eme véleménye többségre jutna. Szerk. De ha minden áron országos gyámintézet felállítása terveztetik, ám vonassanak be annak tagjaiul kötelezőleg azok, kiknek megfelelő gyámintézetük nincsen, s az egyházmegyei gyámintézetek tagjai mentessenek fel egyházaikkal egyetemben a kötelező belépéstől mindaddig, míg az országos gyámintézet, a vidéki gyámintézetek segélymaximumának megfelelő összeg adományozására képes leend. Hiszen így is viselni fogjuk mi e gyámintézetnek terheit, miután a közalaphoz, tehetségünkhöz képest hozzájárulunk, de ez esetben is a fizetések mennyiségére s az idők különbözetére felépítése a segélyezésnek mellőztessék. De hagyassék ki az alapszabály-tervezetből a gyámintézetek vagyonával rendelkező mindennemű intézkedés, hadd határozzanak azok felett azon egyházmegyék lelkészei, a kik az alapot megvetették s áldozataikkal gyámintézetük épületét megerősítették. Gyámintézeti ügyeinkbe mindennemű beavatkozás ellen ügy most, mint a jövőben feltétlenül tiltakozunk. A mi azonban az országos nyugdíjalap létesítését illeti, annak felállításához készségesen hozzájárulunk s a reánk eső aránylagos terhet viselni készek vagyunk.« lm e megállapodás az, melyet a debreceni ev. ref. egyházmegyei lelkészi kar egyértelműleg elfogadott s az egyházmegyei s egyházkerületi gyűlések elé felterjesztetni határozott. E megállapodás indokául szükségesnek látom megjegyezni, hogy a debreceni ev. ref. egyházmegyei lelkészözvegy- s árva-gyám intézet egyike a legvirágzóbb ilynemű intézeteknek; igaz, hogy a tagok még ma is nagy terhet hordoznak vállaikon, a mennyiben a legújabban megállapított alapszabályok értelmében az évi tagsági díj 10-től 60 frtig emelkedhetik, de igaz az is, hogy egy özvegynek évi osztaléka — tekintet nélkül az elhalt férj fizetésére és szolgálati éveire — 300, azaz háromszáz forint, mellette minden árváé — tekintet nélkül arra, hogy az segélyeztetik-e más forrásból — 50—50 frt, úgy hogy egy özvegy s árvái részére adandó segélyösszeg felemelkedik egészen 500, azaz ötszáz forintig. Én azt gondolom, hogy a felállítandó országos gyámintézet célja ugyanaz, a mi a mi gyámintézetünké, hogy t. i. az elmaradt özvegyek és árvák tisztességes megélhetése biztosíttassék. És most kérdem, hogy e célnak akar-e megfelelni az országos gyámintézet alapszabály-tervezete akkor, a midőn az újonnan választott lelkészeket a mi tisztességes megélhetést biztosító gyámintézetünkbe belépéstől eltiltván, kötelezőleg bevonja egy oly gyámintézetbe, melynek tagjai folytonosan remeghetnek attól, hogy ha 10 év letelte előtt kell számot adniok a mindenség Ura előtt az ő sáfárkodásaikról, özvegyeiknek s árváiknak nem hagynak egyebet örökségül egy nyomorult koldusbotnál, mert hajh! az a végkielégítési összeg s az a temetési költség nagyon sanyarú biztatás! Megszívlelendő dolgok ezek nagyon, egyházaink intéző férfiai, megszívlelendők annyival inkább, mert Istennek hála, vannak nekünk több egyházmegyében jó gyámintézeteink, miért kell tehát a bizonytalan jövőért ezeket megbénítani ?! Én azt gondolom, hogy ha a debreceni ev. reform, egyházmegye lelkészi karának megállapodása ••— akár vidéki gyámintézetek állítása által, a mi helyesebb, akár országos gyámintézetnek ily alapon s feltételek mellett létesítése által — keresztül vitetnék, az érdekek minden oldalról ki lennének elégítve. Gondolkozzanak azért e tárgyban különösen és főképen az érdekelt lelkészek, mert hiszen az alkuvás most tulajdonképen az ő bőrükre megy, de gondolkozzanak