Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-31 / 22. szám

a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében szólhasson és beszélhessen! Hiszen kié az iljúság, azé a jövő s milyen az ifjúság, olyan a jövő! Sorakozzék tehát minden egyház a jövő megalakításának nagy munkájához, protestáns egyházunk ifjúsága mély és igaz vallásosságának biztosításával. Sorakozzunk, szervezzünk ifjúsági egyleteket s ily egylet nélkül ne legyen protestáns egyházunk közül egyetlen egy sem!. Hiszen az ifjú szívnek ép oly magasztos erénye a Krisztusban való hit, a mély, igaz vallásosság, mint a haza iránti lángoló szeretet. Es ki lenne gyáva, ha a hazát veszedelem fenyegeti: a hazára törő ellenséggel szembeszállani vérének áldozatával is, valamint ki lenne hitvány, ha szent vallása jogainak védelmére kellene harcba szállani, habár életéről volna is szó ?! Hazánkat nem űzi vész s vallásunk oltalmára sincs szükségünk kardra, mindazonáltal nagyon, de nagyon ébren kell lennünk, hogy egy nagy, veszedelmes ellenséggel győzedelmes harcot vívhassunk meg! E rettentő ellenség neve: a közöny, a vallási közönyösség ! Az erős, terebélyes cserfára, az életerejét fölemésztő szú őrlése veszedelmesebb, mint a vihar dúlása; ez, egykét ágát letöri, de a vihar elmúlván, az életerős fa újra hajt, újra dísze az erdőnek, a míg, a belső életerőt észre nem vehetöleg fogyasztó szú őrlése alatt egyszerre csak elcsenevészedik az erdő dísze, kidől s nincs többé! Az erős hitű prédikátorokat gályákra hurcoltatta a hatalom, ám a honnmaradtak szivéből az élő hitet ki nem téphette, sőt azt százszoros erőre élesztette ; — a vallási közöny, ez az alattomos őrlő szú-féreg épen úgy megfojtja, megöli az élő hitet, mint a hogy megfojtja, megöli az élőfát az arra felkúszó s azt életnedvétől megfosztó gyilkos élősdi növény. E rajtunk és bennünk élő beláthatlan, de épen ezért legrettentőbb ellenségnek nem szabad fölöttünk győzedelmeskedni ! Új vért, új hiterőt önteni a hívekbe, a hívek szívébe ; igaz, a benső vallásosságból átható, rajongó lelkesedésre nevelni az ifjú nemzedéket — ti tőletek függ, egyházunk lelkészei, tanítói, tanácsosai! Hívjátok egybe, szoktassátok össze az iskolából kilépő ifjakat, a kiknek hit-életük erősségére még nem volt elég az iskola, és szeretetetek melegével forraszszátok magatokhoz őket, mielőtt még a korcsmázás, a duhajkodás ördöge ragadta volna őket magához: szerető társalgástokkal, azoknak az örök szép, magasztos zsoltároknak velők való együttes éneklésével, az ifjú szívhez alkalmazott példázatokkal, az ifjú lelkét fölélénkítő kedélyes felolvasásokkal teremtsetek számukra szivüket, lelküket fölmelegítő édes otthont, a hol aztán öregek és ifjak, szülők és gyermekek, az egyház vénei s a serdülő ifjúság boldog öröm közt tölthessék el idejüket, megmenekülvén a téli hosszú estéken az unalomnak és semmittevésnek önmaga által megteremtett bűneitől. Föl tehát a nemes munkára, mindnyájan, a kik hivatva vagytok az Ur szőlőjében munkálni s arra vigyázni. Ne rettentsen benneteket vissza a kezdet nehézsége avagy a kishitűek és a »vallás világpolgárai«-nak mosolya. Ha csak ketfen-hárman gyűltök is össze kezdetben, ez a kis gyülekezet is Isten nevében, Isten dicsőségére munkálkodik s ha kitartók lesztek: áldásos munkát végez. Hiszen a kis búzaszem elvetve kalászt növel s a kalászon már a szemek csodás sokaságát szemléljük, a ti kisded gyülekezetetek, egyletetek is meg fog szaporodni Isten kegyes jóságából! És szinte látom már az erős terebélyes fát, mely a kis magból szárba szökve, hatalmas ágaival fényes dísze lesz egyházunknak, és szinte hallom már az ifjú áhítatos szivek buzgó énekét, mely az életerős, hitbuzgó ifjúsági egyletekből oly boldogságot terjesztőleg hangzik föl, szólván így: »Erős várunk nekünk az Isten!« Ámen — így legyen! Budapest, a ref. ifjúsági egyesület választmányának 1894 május 7-én tartott gyűléséből. Szász Károly püspök, az egyesület tiszteletb. elnöke. Szilassv Aladár, pénzügyi biró, elnök. Szőts B'arkas, theol. tanár, alelnök. Dr. Szabó Aladár, theol. tanár, titkár. Hamar István püspöki titkár, pénztáros. Haypál Benő, h. lelkész, ellenőr. Dr. Tóth Miklós, joggyakornok, másodtitkár. Mészáros Dénes, orvosnövendék, jegyző. Szilassy Aladárné. Hegedűs Sándorné. Csiky Kálmánné, Papp Károly, lelkész. Dr. Hegedűs István, egyetemi tanár. Tóth József, kir. tanácsos, tanfelügyelő, Hegedűs Sándor, képviselő. Kasits Péter, min. tanácsos. Kenessey Béla, theol. tanár. Dr. Szász Károly (legifj.), hivatalnok. Somogyi Lajos, ügyvédjelölt. Dr. Kecskeméthy István, lelkész. György László, lelkész. Bosznai Dezső, technikus. Pataky Dezső, theologus. Csűrös István, theologus. Vásárhelyi József, vallástanár. t á r c z a. Hal léi emlékesokrok. A balléi egyetem 200 éves fennállásának jubileuma alkalmára. Az egyetem s az egyetemi tanárok. A halléi egyetem alapítására okot tudvalevőleg Spener pietismusa s az ahhoz kapcsolódott mozgalom, küzdelem adott. III. Frigyes Vilmos, brandenburgi választó fejedelem volt az, a kinek elhatározásából keletkezett ezen nevezetes alma mater, keletkezett azért, hogy a szigorúan orthodox s a folyton vitatkozó, (theologiai szólással: Jézus Krisztus testét szétdaraboló) lipcsei s vittenbergi egyetemeknek ellenlábasa és természetesen a pietismusnak, melynek képviselőit fenti egyetemek kebelökből küldözték, melegágya legyen. Azóta bár sok víz folyt le a Saalén s nagy változás esett Hallén, politikai és tudományos: s maga a