Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-31 / 22. szám

egy szomszédos, talán sem népességi, sem anyagi, sem más előnyöknél fogva felettök nem álló egyházhoz, hanem eddigi helyzetök fentartása mellett, mint egyenjogú társak csatoltatnak oda. De meg, ugyanazon adózási kulcs behozatalán kívül, a lelkészi szolgálatnak ugyan olyan mérvű igénybevétele mellett, nem is képzelek más viszony statuálását, mint a íársegyházit. Az aránylagos adózás behozatalával, tagadhatatlan, hogy egyharmaddal vagy kétötöddel kevesbednének a lelkészi fizetések, de annyira még sem, hogy két, vagy esetleg három kisebb csoportosított egyház nagyobb fizetést ne nyújtana, mint az eddigi rendszer mellett egy egyház. E mellett az az előny is meglenne, hogy a jövedelmek, igazságosabb és biztosabb alapra fektetve, hiánytalanabbul befolynának. A lelkészfizetés minimumát én is 1200 frt értékben vélem megállapítandónak, melybe — a lakás, kert vagy kertek s 12 m. öl kemény tűzifa beszolgáltatásán kívül — a lelkészi földek kataszteri tiszta jövedelmének kétszerese, az alapok jövedelme, s mindennemű közmunkának méltányos alapon kiegyenlítendő váltságdíja, beszámítandók lennének. Az eddigi díjlevelekből a borfizetéseknek teljes kiküszöbölését lényeges és mellőzhetetlen reformnak tartom, nemcsak azért, mert a borlukmának beszolgáltatása körül szokott a legtöbb visszaélés előfordulni, hanem főkép azért, mert az egyházmegye területén a filloxera pusztítása miatt ezen fizetési ágnak más alapon leendő rendezése úgy is csak idő kérdése. Borfizetés helyett mindenütt lélekpénzfizetés lenne behozandó. A lelkészi fizetések ily jelentékeny leszállítása mellett azt várni sem lehet, hogy az alakulandó csoportok mindegyikének jövedelme megüsse a minimális 1200 frt öszszeget, sőt kétségtelen, hogy a csoportosítandó egyházaknak több mint féle a minimumon alul marad. Az egyházmegyének volna aztán feladata a fensőbb egyházi hatóságoknál oda hatni, hogy a hiány az állam által adandó s remélhetőleg ezután még növekedő segélyből pótoltassák. Úgy vélem, hogy 4—5000 frt elég lenne a hiány fedezésére. Ha már ezen, vagy ezekhez hasonló elvek jutnának a majdan összeülendő főbizottságban érvényre: a csoportosítás — hitem szerint — a presbyteriumoknál nem fogna nagy akadályokba ütközni, s az, egyházainkba minden rázkódások nélkül behozható lenne. A f.-baranyai ref. egyházaknak különben is oly kedvező topográfiái fekvésök van, hogy ha valahol — egy pár exponált egyház kivételével — itt oldható meg sikeresen a csoportosítás kérdése. Azon pár egyház, mely az aránylagos adózás létesítése után is beszolgáltathatná az 1200 frt minimális lelkészi fizetést, külön önmaga is fcntarthatna lelkészi hivatalt; a többi egyházak pedig csoportosulásra lennének utalandók, oly formán, hogy egyes egyházak, melyeket nagyobb népesség, történeti hagyomány, alkalmasabb lelkészlak, kiterjedtebb földbirtok, központi helyzet stb. e célra mintegy kijelölnek, lelkészi székhelyekíil nyilváníttatnának, a többiek pedig társegyházi viszony kapcsán azokhoz csatoltatnának. Nézetem szerint a közép nagyságú egyházak párosával, a kisebbek közül némelyek hármasával is csoportosulhatnának. Igv aztán minden csoport mintegy 80 )—1200 lelket foglalna magában, mely lélekszám már elegendő tért nyújt egy lelkésznek a vallláserkölcsi élet gondozására, más részről az ekként csoportosult egyházak, az aránylagos adózási rendszer behozatala után is, elég tisztességes lelkészi fizetést biztosítanának. Jól tudom, hogy több kisebb fontosságú, kevésbé jelentékeny, de azért az ügy lényegére tartozó kérdések volnának még megvilágítandók, mint a melyeknek megállapítása után lehet csak — elfogadás esetén — a csoportosítás életbe léptetését eszközölni; de ezen kérdések fejtegetésébe — elégnek tartván a főbb elvek érintését — e Lap hasábjain nem bocsátkozom. Ha azonban ez által, bármi csekély részben is, szolgálatot tehettem az ügynek, elértem a célt, melyért — gyakorlatlan kézzel bár — tollat fogtam. i r. ISKOLAÜGY. Felhívás a protestáns egyházakhoz »evangéliumi ifjúsági egyestiletek« szervezésére. Merné-e valaki tagadni, hogy az ifjúság helyes irányú nevelésétől függ a jövő s hogy ez irány tényezői között a benső vallásosság fejlesztése a leghatalmasabb tényezők egyike?! Hiszen a természettudós legmélyebb tudományú kutatása a világot átalakító újkori fölfedezések, az ember lángeszére valló meglepő találmányok mily kicsinységek például a parányi búzaszemhez képest, mely földbe ültetve, földi lény által ki nem kutatható csodás módon, szárba szökik, kalászt fejleszt s megadja az embernek, a miért imájában naponkint könyörög: a mindennapi kenyeret! óh, te kis búzaszem, jer és fegyverezd le egyszerű külsőddel a büszke tudóst, szégyenítsd meg az ő vakmerő égbetörését. melylyel — mert a csillagok járásából rendszert alkot s ezzel gőgösen azt hiszi, hogy most már ő tőle függ azoknak űtja — a vallásnak izen háborút; magyarázd meg neki, hogy hiszen ő, tudományával tulajdonképen a teremtő örök alkotását figyeli csak meg, és épen azért, tudtán, akaratán kívül az ő minden munkássága csak is hódolat a Teremtő örök bölcsessége iránt s elismerése annak az örök kútfőnek, a kit épen, midőn dacos emberi »öntudat «-tal megtagad, más név alatt, más formában »gloriá«-val ékesít föl! Óh, te kis búzaszem, jer és szelídítsd meg a büszke embert, a ki midőn legnagyobb is, csak a kezdet és vég közt elterülő téteken mutatkozó tüneményeknek megfigyelője, de a létrejövés és az elenyészés örök titkával szemben semmi egyéb nem, mint por és hamu! Óh, te kis búzaszem, ihlesd meg mindnyájunknak szivét és lelkét, hogy kegyes alázattal meghajolván, a belőled, kis búzaszemből életet fakasztó, világot fentartó legfőbb valóság előtt, imára kulcsolt kezekkel rebegjen ajkunk hálát annak, a ki teremtett, megtart és igazgat mindeneket! És ez égbeható imánk legforróbb áhítata legyen te éretted, protestáns egyházunk viruló, szép ifjúsága, hogy a te szived, hogy a te lelked legyen mindenekelőtt, mindenekfölött szent vallásunk erős várává, nyilvános vallástétellel ifjúsági gyülekezeteket alkotván városokban és falvakban, szóval: mindenütt, hogy azokban a te ajkad,