Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-11 / 2. szám

>Ám következzék be az, hogy a polgári házasságról szóló törvényjavaslat törvénynyé válik, figyelmeztetlek benneteket, kerestvén szülők, gyermekeiteket intsétek, högy csak oly házasságot tervezzenek, mely a templomban, Isten szine előtt megköthető; engedelmeskedjetek a világi törvényeknek is s jelentsétek be szándékotokat az illető világi hatóságnak, de ne feledjétek soha, hogy a házasságot szentségi jellegéből semmiféle világi hatalom vagy törvény ki nem vetkőzteti«. Schlauch bíboros püspök a pásztorlevelet következő záradékkal látta el : »Papságomtól elvárom és reményiem, hogy lelkipásztori buzgósága és okossága teljes erejével azon lesz, hogv híveink a pásztorlevelet mindjobban megértsék és szivükre vegyék, hogy az a katholikus öntudat megnyilatkozásának tényeibe is azon bő és jó gyümölcsöket, megteremje, melyek tisztaságát igazságosan senki ne kifogásolhassa. « Egészen harcias a Steiner Fülöp székesfehérvári püspök körlevele, melyet a pásztorlevélhez csatolt. Ebben felszólítja papságát, hogy ne csak a szószékről buzdítsák a híveket a polgári házasság ellen, hanem minden egyéb alkalommal. Az általuk föllelkesített hívek is szorosan kérjék a képviselőket »azokat a férfiakat, a kik azért vannak kikiildve, hogy az országgyűlésen jogaitokat védelmezzék, hogy ezeket a nagy jogtalanságokat hitetekből, az Isten szent egyházától, lelkiismeretektől szavazatukkal elhárítsák s a veszedelmeket, melyek a hazát az említett törvények folytán fenyegetik, eltávolítsák Azonkívül — a hol ez még nem történt volna meg — magához az országgyűléshez is terjesszetek be a ti nyugtalanságtok által megindított hívekkel együtt kérő leveleket, hogy ama jogtalan törvények meg ne hozassanak. És végül használjátok fel a jogok védelmére azt a kitűnő eszközt is, mit a katholikus férfiak gyűlései nyújtanak, melyeken a katholikus hit rendületlen megváltására, védelmezésére gyulladnak föl a lelkek. < A kihirdető levelek ép ugy mint a közös pásztorlevél, általában ha ellenzik, hibáztatják is a vallásügyi javaslatokat, de nem fanatikusak, nem szenvedélyesek. Főtörekvésük a híveknek a >fenyegetett egyház« védelmére való ébresztése, tömörítése. Ezt a jogot pedig »damus petimusque vicissim*. Mert az kétségtelen, hogy a vallásügyi javaslatok életbeléptetésénél bármelyik egyházban csak akkor kerülhetők ki a zavarok és a valláserkölcsi erősebb rázkódások, ha a hívek kellő előkészítés által ébren tartatnak, ha vigyáznak és imádkoznak, hogy kísértetbe ne essenek. A római egyháznak még több oka van híveit félteni és óvni, mint az evangéliumi egyházaknak, mert a javaslatok a római dogmákat és egyházszervezetet több ponton érzékenyen érintik. Sokkal élesebb és szenvedélyesebb hangon szólnak a kihirdetést megelőző és követő templomi beszédek. A vizkereszti és azt követő vasárnapi »szent beszédek« nagyon sok helyen fanatikus kifakadásokkal és politikai kitörésekkel vannak tele. A heec-káplánok ugyancsak excelláltak ebből az alkalomból. Jó szerencse, hogy a művelt kath. elem távol tartja magát ettől a klerikális túlzástól s inkább a főpapság mérsékeltei)!) magatartását helyesli és követi. Dr. Rusticus. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. Machiavellisatio. Castigatio Machiavellisationis. Resultaíio. Ezután áttér a »Castigatio« fejezeteire. Az 1-ső fejezetben a könyvecske cimét gúnyolja Balásfi: »Tálacskára méltó fedél . . . Meggyőzte a cipellőket és a prédikátorok játékocskáit ... De mit sem felelt az »Instructiora«. Megvetésre, szánalomra méltó beszéd s nem feleletre stb. stb.« A mit Alvinczi akart — mondja — elérte: igazságosabb birót keresett, mint a piszkolódó. 2. A Machiavellizatio szerzőjét hízelgéssel, hamissággal vádolja. Hízelgéssel: mert Britannia, Hollandia s (iallia érdemeit elismeri; hamissággal: mert Homonnait, a császáriakat s a jezsuita atyákat gáncsolja. De gondolja meg az igazság elcsavarója, hogy hízelegni annyit tesz Augustinus szerint, mint tettetve szeretni; de bizonyítsa be Alvinczi felől, hogy ő az orthodox hit szolgáit tettetve szereti-e ! . . . Ráfogásnak mondja, a mit a Machiavellizatio állít, hogy Homonnai a császári diploma ellenére Erdélyt elakarta foglalni és hogy a jezsuiták vérszopók. . . Ha ezek ráfogások, akkor az is az, hogy Balásfia Tamás két lábú . . . Hát mit csinált Konstantinápolyban Starccerus; mit Gallus Gaesár? (követek). Nemde a Homonnaiék konyári vérengzése miatt bevetetlen a föld ma is ? . . . Vájjon nincsen-e az >Instructioban«, hogy a ki megveti a saját életét, ura a Frigyes életének ? . .. stb. 3. A 3-ik fejezetnek egy sora sincs, mely hiábavalóságokkal tele nem volna. Balásfi lerántással stb. vádolja Alvinczit. Ez azonban nem szokása stb. 4. .lobot és Augustinust idézi s reáfogja Alvincziékra, hogy tőrbe csalják az avatatlanokat stb.; de ítélje meg az olvasó, hogy van-e a ferdítő Balázsfinak csak egy csepp igaza is. 5. A korbácshordó a jezsuiták ártatlansága mellett felhozza, hogy semmiféle irot.t bizonyítékkal nem lehet bebizonyítani, hogy ők a törvények és szerződések megszegésére, az evangélikusok békéjének megrontására, az ev. fejedelmek tőrrel, méreggel, lőporral, kínzással való elvesztésére izgatnak. Ha ez igy áll : miért nem cáfolja meg azokat, a miket a Machiavellizatio névszerint idéz?... A mig a »Jezsuiták Aphorismái« című könyv meg nem lesz cáfolva, addig Lovola íiai bélyegzettek maradnak stb. 6. Eretnekeknek nevezi a protestánsokat; s aztán kereken tagadja, hogy azok szabadsága megháboríttatott volna. De a protestánsok az apostoli hitágazatokról, a hárornegyisten hitéről, az Isten irott igéjéről, az idvezítő által szerzett sákramentomokról s a hit többi cikkelyeiről soha le nem mondottak: hogy lennének hát eretnekek? Talán azért, hogy a római járomból szabadulva, az evangélium egyszerű igazságához ragaszkodnak ?... Augustinus szerint a szentírás helyes értelmétől s a hit józan szabályaitól való eltérés ez eretnekség. Másodszor: nem akarják-e fenekestől felforgatni az evang. vallásszabadságot, a jezsuiták stb. midőn a bécsi békének nviltan ellene mondtak Pozsonyban ? Mire céloztak Pázmány Péter ismeretes szavai ? . . . Mire a templomok, paplakok elszedései: az ev. papok kizavarásai; az egyszerű nép súlyos birsággal való mise-hallgatásra kényszerítése? De elég ennyi a jóakaró olvasónak, hogy a vádló mentegetőzése hamuvá legyen.