Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-11 / 2. szám

7—8. A mit e két cikkben mond. az is sántít. A 7-ikben a protestáns papokra fogja, hogy az evangéliumi békét fölzavariák s a róm. katholikusokat üldözték, a fejedelmek . . . elvesztésére törtek. Avagy nem lázadtak-e fel felséges királyuk Rudolf ellen stb. ? ... A 8-ik szerint a sz. István első magyar király által a kath. hit, főpapok, káptalanok részére tett javadalmakat biztosító törvényeket kettps felkelésökkel széttépték stb. Ezen a protestáns egyházi férfiakra szőrt méltatlan vádakkal szemben elsőben is magára az olvasóra hivatkozik Alvinczi. Továbbá állítja: hogy István király az ország báróinak s egyéb rendeknek tanácsából — és nem zsarnok módra — a mint az idő hozta magával, egyházi alapítványokat tett s azokat az országos, vagy korona-javakból a lakosok beleegyezésével kiszakította. A mit akkor a király és alattvalók tettek, nem tehetik-e meg az utódok? ... És ha igen: akkor, az idők változtával, a kor szellemének megfelelőleg, ugyanazon állami hatalom törölte el az eltörlendőket. mint a hogy el szokta törölni biztos és megfontolt határozatával a decretumok számos cikkelyeit. Menjen a censor és ne a predicansoktól kérdezze meg, hanem az államhatalomtól a javadalmak megszüntetésének okát. Vagy minden erejét megfeszítve, nevezzen meg csak egyet is az evangélikus püspökök, vagy esperesek közül, a ki ama zavarok idején politikai hivatalt viselt volna ? . . . Nevezzen meg közülök (t. i. a prot. papok közül) csak egyet is, a ki orgyilkos lett volna! A mit a váradi papról mond, (hogy t. i. az lett volna Báthori Gábor egyik gyilkosa) arról a váradiak mit sem tudnak . . . Ugy látszik Balásfi a hazudozással keresi a népszerűséget. 9. és 10. Balásfi felhozza, hogy a protestáns papok, törvényt, szabadságot, hódolatot, hűséget s királyt emlegetnek; de a törvényt törvényül nem akarják elismerni; Ferdinánd mellé királyt választottak s koronáztak, ezt pedig országától meg akarják fosztani. Mit sem tud azonban a Ferdinánd betételének, a fenntebb évi pozsonyi országgyűlésen megirt. okai ellen felhozni s ugy látszik, hogy szokatlan »a harmadik Catonak*, hogy a király bizonyos okok miatt letétessék; de hát ha újonc a történelemben : tanulja; még hasznára lehet, 11—14. Itt tulajdonképen az fáj Balásfi urnák, hogy a fentebbi évben midőn Gábor ő fenségének a magyar országgyűlés Pozsonyban a koronát felajánlotta, a fentebbi hónapokban pedig ugyan őt magyar királyivá választotta és kikiáltotta. Alvinczi ezt a nyomda segítségével közzé tette. De hát — kérdi Alvinczi — megsértette-e ezzel a magyar nemzetet? Bűnt követett-e el ennek közzétételével? Hiszen ez — minthogy nyilvánosan történt — nem titok. 15 — 16. Balásfi Alvinczit a nyelvtanban való járatlansággal is vádolván: Alvinczi tagadja, hogy az ékesszólás tudománya tulajdonképen csak a gramatikai szabályokban állana; mert az kettőből áll, t. i. a gramatikai szabályokból és szónoki alakzatokból s ő ezek ellen nem vétett stb. 17. Balásfi többször ismételt változatokban együgyűséggel vádolja, de ezt megbocsátja neKi Alvinczi: az olvasó ugy is látja, hogy ő az igazság gyűlölőit, a milyen a rágalmazó Balásfia is, meg tudja cáfolni. 18. Ez a verekedő háromszorosan csóválja vesszejét. Dicséri magát, kárhoztat mást, az öndicséret pedig szennyez. Mint orvos, másoknak praesc-ribál, de orvosságát Dejaniráénak ösmervén fel: visszautasítja. Jót remél — Alvinczi — felől, de ez semmi más ismét, mint hazugság az 5-ik fokon. 19., 20., 21., 22. A szócsavaró mindent elkövet e cikkekben, hogy bebizonyítsa, miszerint Ferdinánd és nem Frigyes a csehek törvényes királya, mely utóbbit minden logika ellenére állított -— Balásfi szerint — Alvinczi, de e tárgyban megfelelt helyette a csehek »Apologiája«, mely a Machiavellizatiót védi s az ütést a verekedőre erősen visszapattantja. 23. Az igazságtalan censor a Machiavellizatio, 13., 14., 20., 23 , 25. cikkeibe kapaszkodva, Alvinczit a törökök prókátorává tesz. De hát mi van ezekben ? A 13-ik cikkben ez áll: »Ha török a fenséges Gábornak és Magyarországnak segít, azaz Istennek mindenható kegyelme által lesz. a ki azon zsarnoknak a vad és embertelen elméjét, melynek az annyi kegyetlen háborúban kimerült magyarok ellanállani nem bírnak, megfékezé és kedvezőleg irányítá». Vájjon ilyen kifejezésekkel lehet megnyerni a török barátságot? ... A 14-ik cikkben annyi van a törökről, hogy két török vezér neve előfordul. A 20-ikban ennyi: így ki szégyenlené a törökkel szövetkezni. A 23-ikban: így annál kevésbbé támad a török. A 25-ikben: Gábor ő fensége a szövetségből a mint lehet kilép. A ki igy ir: vájjon a török ügyvédje e ? . . . A hazug ferdítő méltán megérdemlené, hogy lakoljon stb. A 24-ik cikke Balásfinak nyelvészkedési viszketege csupán. ... Az erdélyiek Magyarország királyától soha sem szakadtak el önként, hanem kényszerítve. 25. Alvinczit azzal vádolja, hogy II Mátyás rágalmazója. De hogy ez álljon, meg kellett volna Balásfinak mutatnia, hogy az ottomán portát nem izgatták a fenséges fejedelem ellen külön követ által, meg magát a császári diplomát: de ezekre néma marad, mint a hal. Hiszen mikor Homonnai Erdélybe ütött, nem voltak erdélyi hívei! És mégis Alvinczit kiáltja bűnösnek, de ezt akkor fogja beigazolni, midőn Balásfi magát fogja kitisztázni a föntebb említett pozsonyi országgyűlés előtt. 26. Vipera módra süvölt az erdélyiek ellen, rágalmazza a honi föld polgárait, és egekig magasztalja a császári segélyt, hogy hizelgése miatt az idegeneknek tessék, pedig ez állhatatlanabb, mint a téli jég. 27—30. Súlyos hibául rójja föl Balásfi 1) hogy Alvinczi a törökök tulajdona gyanánt említette fel Lippát s kérdi, mily alapon tulajdona az inkább a töröknek, mint a magyarnak? Felelet: A had jogánál fogva, mert a bűnöket bosszuló Isten azt épen ugy kezébe adta a töröknek, mint Izráelt egykor a Svrusoknak. Kérdi viszont Alvinczi: Bosznia miért inkább a töröké, mint püspökéé? Kétségkívül azért, mert a kié a cím, azé a borjú. 2) Fáj neki. hogy hosszasan nem beszélte el Alvinczi, miszerint Lippa Báthori Zsigmond idejében a töröknek volt átengedve. Nem volt feladata, kutassa a történelem évkönyveit. 3) Krokodilkönyeket sír Balásfi Báthori Gábor fejedelem fölött, ki egy kálvinista pap (?) s egy kapitány árulása folytán esett el stb. Bizonnyal kárhoztatandó ez eset és felséggyilkosok forgatták azt a kardot, mely elejtette; de annak markolatát régtől fogva mások tartották, a miben ti kálvinistafalók -—- mondja Balásfinak — nem kevésbbé voltatok részesek! 30. Homonnai György halála után kedvezőbben szóljunk ? Bárcsak a jezsuita cselfogások által megbolondítva sohase szerzett volna nevére örök mocskot! ... De a budai basa meghalt-e? ... A meg nem halt levelek nem örök bizonyságai-e ama gonosz tettnek? 31. A Castigator ama célja ellen, hogy csűréscsavarással másfelé vonja az olvasó figyelmét, kijelenti Alvinczi, hogy neki semmiféle egyezkedése nem szakadt meg Ferdinánd császárral. Működött ama gonosz szándék ellen, hogy a r. pápa hatalma felülmúlja a császárit. Idézi ezen saját szavait: »De ezeket megengedve, kérdezzétek meg magatokat, kik az uralom vágva által egyedül adtok