Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-19 / 16. szám

latával ellátva a megszabott határidőkön belül, az alapkezelő egyházkerületi intéző bizottsághoz nyújtandók be. mely is a hatásköréhez tartozó ügyekben intézkedik ; a végrehajtó-bizottságnak, illetve Konventnek fentartott ügyek elintézésére nézve pedig véleményes jelentését megteszi. 36. A lelkészek és egyházak által fizetendő évi járulékoknak, a lelkészek belépési járulékának s a 24. §. b) pontja értelmében beszolgáltatandó időközi papi javadalmaknak beszedésével s a kezelő egyházkerületi hatósághoz félévi részletekben való juttatásával, az egyházmegyei esperesek bízatnak meg. kiknek e szabályzat rendjén azon jog is megadatik, hogy a félév végéig be nem folyt járulékok befizetésére nézve 3 hónapig terjedhető haladékot adhassanak, 5% késedelmi kamatok fizetésének kötelezettsége mellett s a mennyiben a járulékok ezen idő alatt sem folynának be. a késedelmes lelkészek vagy egyházakon e követeléseket egyházi közigazgatási úton felhajthassák. IV. FEJEZET. Átmeneti intézkedések. 37. §. A jelen szabályzattal szervezett országos ref. lelkészi özvegy-árvai gyámintézet életbeléptetésétől kezdve választandó vagy kinevezendő lelkészek, helyettes lelkészek, körlelkészek, illetőleg misszió- náriusok az illetékes egyházmegye hasoncélú intézetébe be nem léphetnek. 38. §. A jelen szabályzat élet beléptetési idején máialkalmazásban levő lelkészek, helyettes lelkészek és miszszionáriusok azonban eddigelé szerzett jogaik fentarthatása végett, az egyházmegyei gyámintézetek kötelékében is megmaradhatnak s alapszabálvszerűleg megállapított díjaikat pontosan fizetvén, özvegyeik és árváik segélyezés iránti igényüket, tekintet nélkül az országos gyámintézettől nyerhető állandó, vagy egyszer s mindenkori segélyezésre, az egyházmegyei gyámintézettel szemben is akadálytalanul érvényesíthetik. 39. §. Mindazon ev. ref. egyházközségek, melyek az illetékes egyházmegyei özvegy-árvai gyámintézet alapjához való évi rendszeres hozzájárulásra kötelezve vannak, e kötelezettségük alól a jelen szabályzattal fölmentetnek s az országos gyámintézet életbeléptetésétől kezdve az illető egyházközségektől az ezen intézet javára kirovott s a papi fizetések 1 %-ában megállapított f'entartói illetékeken kívül hasoncélú intézmények javára semminemű járulék nem szedhető. 40. §. Az egyházmegyei özvegy-árvai intézetek alapjaiból jövőre csak a már megnyílt s a jelenleg alkalmazásban lévő s intézeti tagság jogával bíró lelkészek özvegyeinek és árváinak ezután megnyílandó segélyezés iránti igényei elégíttetnek ki, mihelyt pedig ily jogosultak nem lesznek, az illető alapok jövedelmei az egyházmegyék által megállapítandó szabályzat értelmében, az illető egyházmegye kötelékébe tartozó lelkészek országos gyámpénztári járandóságainak részben vagy egészben való fedezésére fordíthatók. 41. §. Arra nézve, hogy a segélyezésre jogosított özvegyek és árvák folytonos apadására tekintettel a segélyezési kulcs fentartandó vagy megváltoztatandó lesz-e, az egyházmegyék belkörüleg intézkednek, de az e tekintetben alkotandó szabályrendeletek az egyházkerületek jóváhagyása előtt életbe nem lépteíhetők. 42. §. Jelen szabályzat az 1895-ik évi január hó 1-én lép életbe és 10 évenként revizió tárgyát képezi. A végrehajtás iránti intézkedések a konventi elnök ség útján teendők meg. A lelkészi gyámintézet tervezetének indokolása. Tisztelt bizottság! Mult évi konventünk 51. és 60. b) alpont sz. alatt kelt. végzései folytán bizottságunk egy igen nemes, de nehéz feladat megoldására, illetőleg erre vonatkozó javaslattételre lett föl híva s utasítva, Egyetemes zsinatunk ugyanis, immár szentesített egyházi törvényeink 270-ik cikkelye szerint, a konventnek kötelességévé tette, hogy a 259-ik cikkely e) alpontjával összhang zólag, hivatalviselésre képtelen lelkészek nyugdíj-intézetének kérdésével tovább is foglalkozzék, s arra vonatkozólag készítendő végleges tervezetét minden esetre terjeszsze a közelebbi rendes zsinat elé. Ezt megelőzőleg azonban, az özvegy-árvai gyámintézet létesítéséről három év alatt gondoskodjék, s ha az másképen nem lehetne, a zsinat általi törvényalkotást is vegye igényb r. A konvent által megválasztott bizottság, még a konventi ülések tartama alatt megalakulván, elnökévé alulírott s előadójává nt. Széli Kálmán esperest választván meg, első kötelességünknek tartottuk egybegyűjteni a szükséges statisztikai adatokat, melyek e nagy fontosságú kérdés megvilágítására s a javaslatkészítésre tájékozásul szükségesek. A beszerzett részletes adatokat a bizottság előadója lelkiismeretes gonddal és sok fáradsággal feldolgozta s azokat kinyomtatva, közre is bocsátotta. Az adatok 1883-tól, az 1892-ik év végéig s így 10 évre vonatkoznak. E szerint, elegendő alappal szolgálnak arra, hogy bepillantást engedjenek egyfelől a mostani helyzet milyen voltába s másfelől megvilágítsák azon utat, melyen a kitűzött cél érdekében bizton haladni lehet és kell. A lelkipásztorok özvegyei s árvái ez idő szerint kizárólag az egyes egyházmegyékben létező özvegy-árvai gyámintézetek által való segélyezésre vannak utalva és szorítva. Az összes gyámintézeteknek alapvagyona volt 1892-ik év végén: kerekszámban 1.183,500 frt; tagdíjul kirovatott abban az évben: 14,530; s 613 özvegy és 209 kiskorú árva részesült összesen 50,900 frt segélyben és így átlag egyre jutott öl frt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy egybehasonlítva az egyes egyházmegyei segélyezések mértékét, nagymérvű aránytalanság tűnik ki. Kiemelek e tekintetben egynehány jellemző adatot. Általában legkedvezőbb a helyzet a duna-melléki egyházkerületben s kiváltképen az alsó-baranya-bácsi, a solti és a pesti egyházmegyékben. Az utóbb jelzetté az elsőség koszorúja, mert 1892-ben az özvegyeknek egyenként 250, s az árváknak 62 frt osztalékot adott, mert van közel 40,000 frt alaptőkéje s ennek folytán tagdíjul összesen csak 230 frtot rovott ki. Kedvező a helyzet, az alsóbaranyai és a solti egyházmegyékben is; az előbbi: egyegy özvegyet 197. egy-egy árvát 24 frttal, az utóbbi: az özvegyeket fejenként 130—140 frttal segélyezte. A dunántúli kerületben sokkal gyarlóbb a helyzet, a barsi, belső-somogyi, tata-vidéki, veszprémi, mezőföldi, pápai és komáromi egyházmegyék gyámintézetei átlag 40—50 frt segélyt adnak: de az őrségi csak 13 frtot. Szomorú a helyzet a tiszáninneni kerületben is. A oltani 8 egyházmegye közül, az abaúji, alsó-borsodi s az alsó-zempléni egyházmegyékben, a gyámintézet csak a közelmúltban lett megalapítva, a segélyezés csak évek multán kezdődik meg, addig tőkésítés történik. Azon egyházmegyékben is, melyekben a segélyezés folyamatban van, kivéve a gömörit és a tornait a segélyezés nagyon csekély mérvű, p. o. a felső-borsodi egyházmegye: 8 özvegy közt osztott fel 22 frtot. A tiszántúli kerületben kiemelkednek az alsószabolesi. a békés-bánáti, a nagyszalontai, a debreezeni,