Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-05 / 14. szám

r EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. krriilrt. Pipa útra 23. szám, hová a kéziratok citr.zcndök. Kiadtf-Iilvatai : Ilornyánszky Viktor könyvitfskfflése (Akadémia bérháza , liová az elöflz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIvY VI KTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO krf egész évre : 9 frt. Ef/yes szám ára HO kr. Egyházközségi könyvtárak. Az egyházközségi vagy parókhiális könyvtárak nagyon jelentékeny eszközei a belmissziónak. A belmissziónak, vagyis a hiterősítés és szeretetgyakorlás amaz életerős keresztyén intézményének, melynek jelentősége és szüksége felől nálunk is nap-nap után erősödik az előre törekvő lelkek meggyőződése. Egyházközségi vagy parókhiális könyvtár alatt, az egyház gondozása alatt álló s az olvasni vágyó hívek által használható oly könyvgyűjteményt értek, mely az általános közművelődési tekintetek figyelembe vételével főként a nép valláserkölcsi építésének szolgál eszközül. Az egyházközségi könyvtár tehát első sorban vallás-erkölcsi könyvesház; de másod sorban közművelődési, tehát ismeretterjesztő és nemesen szórakoztató célnak is szolgál. Az ily parókhiális könyvtárak fontossága első pillanatra szembetűnő. Az ismeretnyújtó és művelődésterjesztő mozzanatot nem említve, az egyházközség tagjainak vallás-erkölcsi érdeklődésére ébresztőleg hat, buzgóságát fokozza, vallásos ismereteit bővíti és szilárdílj a s a templomi igehirdetésre és bibliaolvasásra fogékonyabbá teszi a lelkeket. Az olvasás vágya manapság annyira általános, hogy a nép alsó rétegei sem tudnak meglenni olvasmányok nélkül. A zsoltáros könyv, biblia és kalendárium mellett népünk más olvasnivalóra is vágyik, mely vágyának vallásos irányban való kielégítése nagyon fontos hivatása a lelki gondozásnak. A parókhiális könyvesházak szervezése e szerint, a nép vallás-erkölcsi nevelésének és a lelkész pásztori gondoskodásának közös érdeke. De irodalmi szempontok is sürgetik a parókhiális könyvtárak szervezéséi, Az egyház gondozása alatt álló könyvtár körül felnőttekből és iíjakból rendes olvasó közönség képződik, mely műveltségének s lelki szükségeinek megfelelő olvasmányokra, újabb és újabb könyvekre vágyik. Ez úton lassanként az egyes községekben állandó fogyasztó közönsége alakúi a vallás-erkölcsi iratoknak, könyveknek és lapoknak. Következőleg az egyházi irodalomnak is szolgálatot teszünk az egyházközségi könyvtárak szervezése által. A parókhiális könyvtár összeállítása és gyarapítása a célt szem előtt tartó gondossággal, mondhatnám paedagogiai tapintattal eszközlendő. Nem minden könyv való a népnek. A parókhiális könyvtárban első sorban a vall ás-erkölcsi, tehát egyházi irodalomnak s ebből is csak az építő irányú, hiterősítő szellemben írott műveknek van helye. Az élet hitetlensége maga is elég kételyt terjeszt. A parókhiális könyveknek hitedzőleg, vallási erőt lehellőleg, erkölcsi szellemet, izmosító modorban kell írva lenniök. Irályi tekintetben népszerű és magyaros munka való az egyházközségi könyvtárakba. Megjegyzem azonban, hogy a parókhiális könyvtárnak nem csupán vallás-erkölcsi és egyházi könyvekből kell állania. Helye van olt a szépirodalom és az ismeretterjesztés válogatott termékeinek is. Klasszikus költőink, Petőfi, Arany,Tompa stb. népiesebb műveinek ép úgv nem szabad hiányozniok, mint Jósika, Jókai, Eötvös stb. megfelelő regényeinek és beszélveinek. Az ismeretterjesztő irodalomból legerősebben a történelmi és pedig főként a hazai történelmi tárgyúak legyenek képviselve, de nem szabad mellőzni a természettudományokat, közegészségügyet, közigazgatást stb. népszerűsítő munkákat sem. A parókhiális könyvtárakat egyházközségenként a gyülekezet költségére kellene felállítani és gyarapítani. Így terjeszthetik ki áldásukat a nép minden rétegére. A gyülekezet értelmesebb része bizonyára könnyen meg volna nyerhető az ügynek, az alsóbb osztály pedig lassanként követné az előkelőbbek példáját. A könyvtár gyülekezeti közvagyonnak tekintendő, gyarapítására évenként egy kis összeget, kellene felvenni az eklézsia költségvetésébe; karbantartására valami kis haszna-