Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-29 / 13. szám

az ő 12 tanítványára. Mik voltak azok, mielőtt őket Jézus legszűkebb és legbizalmasabb környezetébe elhívta, s milyen állást foglalnak most el a világhistóriában ? A tanítványok mindnyájan a legalsóbb néposztályból valók voltak, némelyek ugyan rendkívüli természeti adományokkal felruházva, de mindnyájan olyanok, kiknek művelődésre volt szükségük, hogy megszerezhessék a léleknek azt a fegyelmezettségét, elsajátíthassák azt a lelki erőt, mely megkívántatik ahhoz, hogy valaki a dolgokat, s az emberi élet viszonyait magasabb szempontból felfogni képes legyen. Jézus nélkül a világtól elfeledten, privát foglalkozásaiknak élve, csendesen élték volna le földi napjaikat. Falujok határán kívül senki sem hallott volna felőlük, s haláluk után még a hozzájuk legközelebb állók is elfeledték volna. De Jézus a velők való folytonos érintkezés, az ő életének példája, tanításai és Önfeláldozása által beléjök oltotta az erkölcsi erőnek isteni szikráját. Ő eltávozott körükből, de az isteni szikra lángra gyuladt keblökben, s az igazság győzhetetlen hatalmába vetett hittel vették át ugyan azt a szerepet, melyet a megdicsőült mester viselt; tanítói lettek a világnak; eszközei az őrködő gondviselésnek; apostolai az igének, a ker. szabadságnak és erényének, új irányba terelői a világtörténetnek. Ezt a próbát a mi barátságunknak is ki kell állani. Van olyan barátság, mely nem hogy erkölcsileg nemesítő, felemelő hatással volna, hanem inkább lerántja az embert, s szégyenbe és gyalázatba viszi. De ez nem a Krisztus szerinti barátság, mert az, mint a tanítványok példája mutatja, felemel, s magasztos tettekre lelkesít. Az igazi jó barát a mi második lelkiismeretünk, melynélfogva annak tudata, hogy mit vár tőlünk a mi barátunk, már magasabb törekvésekre sarkal, s annak puszta meggondolása, hogy ő a mi barátunk, ha mindjárt távol van is tőlünk, a nemtelen indulatokat és aljas szenvedélyeket elfojthatja bennünk, s az erkölcstelen tetteket megakadályozhatja. Ha saját lelkiismeretünk gyengének bizonyulna is, hogy a gonosztól visszatartson minket, az a tudat, hogy magunviselete barátunk kárhoztatásának van kitéve, oly lendületet adhat lelkünknek, mely a sas merész röptével ragad ki a köznapi világ posványos légköréből, s viszen a magasba, az ideális világ régióiba, hol lelkünk megtisztul és megnemesedik. De ha nagyrabecsüljük azon nemesítő befolyást, melyet a barátság lelkünkre gyakorol, úgy viszont azt sem szabad felednünk, hogy a mi magunk tartásának is olyannak kell lenni, mely jótékony, nemesítő hatással legyen barátainkra. Nem lehet Istentől nagyobb kegyelmi ajándékot kérnünk, minthogy akkor, a midőn már mi elköltöztünk e földi világból, egyik vagy másik barátunk azt mondhassa el rólunk: ő jótékony befolyást gyakorolt életemre; hitemet erősítette, a szeretetet és hűséget élesztette bennem; megtanított bízni az emberi természet jóravalóságába, s az életnek minden változásai, a sorsnak minden viharai között segítetett fentartani életemnek eszményképeit, ideáljait. És ilyen barátunk nekünk még ma is a Krisztus. Petri Elek. BELFÖLD. Egy lap a nagy-igmándi ref. egyház történetéből. Nem müvei haszontalan s fölösleges munkát az, ki a gyülekezetek életében fölmerült egy-egy kiválóbb mozzanatról ad értesítést a lapok útján. * Tanulság s buzdítás rejlik azokban a mozzanatokban. Ez indokból közlök egy kis eseményt a nagy-igmándi gyülekezet életéből. Folyó hó 18-án avattuk fel orgonánkat. A tatai egyházmegyében ez a hatodik orgona. A városi két gyülekezetben — Győrött és Tatában — már régebb idő óta van; líocs, Böny és Dad azonban csak a legközelebbi években hozták be. Tehát a rideg puritanismussal szemben terjedni kezd a művészet. Nemcsak azt bizonyítja e körülmény, hogy eme gyülekezetek anyagilag egyebeknél talán feljebb állanak, mert néhány ezer frtot vagy a közvagyonból, vagy egyeseknek áldozatkészségéből elő tudnak teremteni; hanem bizonyítja azt is, hogy eme helyeken már fejlettebb Ízlésnek is kell lennie. A legfelségesebb orgona sem tenné széppé, szabályossá a gyülekezet éneklését ott, hol az ütem és kóta szerint való éneklés ösmeretlen. A fent említett gyülekezetekben már nagy idők óta kiváló gond fordíttatik az énektanításra. Vannak gyermek- és ifjúsági énekkörök. Egy új nemzedék nőtt fel összhangzatos, vagy legalább szabályszerű éneklés gyakorlatában. Ily helyeken kétség kívül emeli az orgona a gyülekezeti éneklés szépségét s buzgóságát. E részben már, sőt többnyire anyagilag is, képesítve volnának a tatai egyházmegye gyülekezetei orgona beállítására. S valószínű, hogy rövid időn csakhamar megszaporodnak e vidéken az orgonák. Hogy lett. itt-amott, mikép állt elé egy-egy orgona ? mindegyiknek megvan a maga kis története. Bönyön az evangéliumi századosnak egyik késő utódja, egy vitézlő rendbeli huszár teremtette elő; Dadra — mint Széki kolléga sejteti — a tyúkok emberségéből lett. És ez hihető, mert »omne vivutn ex ovo«. Tisztelet és becsület az ily bőven tojó tyúkocskáknak! Beh jó volna más klíma alatt is meghonosítani őket. Igmándon is vannak ilyen tyúkok. De az orgonát mégsem ezek hozták létre; hanem egy elhullott kis mag, mely esett a jó földbe. Karácsonykor az ifjúsági énekkar és annak vezetője, fisharmoniumjokat felvitték a karba. Az orgonának e kis testvére úgy megtettszett, úgy meghatotta a gyülekezetet, hogy midőn ennek hatása alatt egy derék presbyter 50 frt ajánlatot tett orgonára s ez köztudomásra jutott: nyomban követték őt presbyter társai 15, 25, 50 forintokkal, folytatta egy kegyes buzgó nő 100 írttal s ment utánok a többi lelkes követő. És egyetlen napon összejött egy orgonára való mintegy másfélezer forint. * Mindig szívesen veszszük az ily közleményeket. Szerk, 26