Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-29 / 13. szám

Ez csak ráadás a többi s nagyobb >áldozatokhoz*. Fájdalom, vannak emberek, vannak gyülekezetek, a hol »áldozatnak« tartják megadni Istennek, a mi Istené, azaz teljesíteni az egyház iránti kötelességet, viselni azt a terhet, a mit egyházi intézményeink fentartása kiván. Az egyházi teherviselés sok helyütt a legigazságtalanabb. Az erősek kivonják magukat s a gyengék vállaira nehezül minden süly. Ebből származnak aztán azon szomorú állapotok, melyeket röviden baranyai állapotoknak lehet neveznünk. Itt, e vidéken — mint bölcsen és igazságosan kormányzott vidéken — sőt nemzetünk legnagyobb részében, a leghelyesebb és legigazságosabb teherviselési mód áll fenn, t. i. a birtok- és személy-aránylagos adózás. A kinek több adatott, többet kiván attól az egyház is. Ez elvet evangélikus testvéreink legközelebbi zsinatukon törvényerőre emelték. Fájdalom, a mi zsinatunk csak ajánlja, de kötelezővé nem tette. Ez alapon — t. i. a birtok s személyaránylagos adózás alapján — fedezi e gyülekezet mind rendes, mind rendkívüli szükségleteit ama nagy idők óta, midőn elhangzott e hazában a »szabadság*, »egyenlőség* jelszava. Mi tehát jóval megelőztünk e tekintetben sok száz meg száz más gyülekezetet, hol csak jóval később hozatott be, vagy még majd ezután fog, ki tudja mikor, behozatni a teherviselés igazságos és helyes módja. Hogy némi fogalmuk legyen azoknak, kik előtt a teherviselésnek ez a módja szokatlan vagy épen ismeretlen, fölemlítem, hogy a legközelebbi 10 év alatt 25 ezer forintnyi rendkívüli szükségletét ily módon fedezte ez a gyülekezet, viselvén azt a

/3

részben a birtok, V3 részben a személy. 1889-ben templomot épített 10 ezer forint költséggel. Ekkor két egvháztag volt olyan, a kire 300— 300 frton felül esett, 26 olyan, a kire 200 frton felül, 46 olyan, a kire 100—200 frtot költött. A legkisebb járandóság 2 frt volt. És hinnétek-e ti, kik az Úrnak sokkal könnyebb igáját is sokszor talán zúgolódva hordjátok, hogy mind eme rendkívüli járandóságok panasz, zúgolódás nélkül, jó szívvel adattak be? Hinnétek-e, hogy mind emez »áldozatok* (mi »kötelességnek* tartjuk) nem kimerítették, nem elidegenítették népünk buzgóságát, egyháza iránt való szeretetét, de sőt élesztették, fokozták. Bizonyság erre, hogy rendkívüli adóján felül még önkéntes adományokkal is járult ugyanakkor az Úr oltárára. P. 0. mikor templomot emelt, azt még fel is szerelte, diszítményekkel ellátta. Az értékes szőnyegek és terítők, a kathedra, az urasztala, a keresztelő medence és kannácska stb., mind önkéntes adománya egyeseknek. Csapott mérték kívántatott tőlük és ők adtak elfolyó, megrázott bő mértékkel. Csak felső köntös kívántatott s adtak alsót is. Csak egy mérföld kívántatott a kötelességek útján s elmenének kettőre. Nem »haszontalan szolgák*, kik csak azt teszik meg, a mit parancsoltak, hanem szerető hü fiak,' kik az édes anyának vágyait is ellesik s megelőzik. Még az orgona hiányzott, íme azt is előteremtették. Ezt íratták egy táblára: »A hangszerek e koronája a hívek koronáiból. 1894*. Adjon Isten sok ily feliratot a magyar ref. Sionban! És ha már odáig fejlődünk, hogy orgonákat állíthatunk gyülekezeteinkbe: ne külföldre, idegennek adjuk ezekért pénzünket. A sziléziai Rieger féle orgonagyár katalógusából látom, hogy csak ez a cég mily szép összeget vág zsebre nagy Magyarországból, különösen kath. és evangélikus atyánkfiaitól, de még a reformátusoktól is. Hiszen vannak hazai iparosaink is, kiknek művei minden tekintetben kiállják a tűzpróbát a külföldiekkel. F. 0. Szalay Gyula székesfehérvári orgonaépítő. Értelmes, szolid protestáns iparos, ki minden igényeknek dicséretesen meg tudott felelni. Ha hazai iparosaink ugyanazon árért adnak ugyanolyat: miért adnók pénzünket idegeneknek ? Szentkuti Károly. RE GISEGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. A fejedelem előnyomulása s győzelmei. A bécsi béke. Jóslatok egy a fejedelemnek küldött monstrumról. Széchy György alkudozni akar Alvinczi közbenjárása mellett Hír arról, hogy a fejedelem ellen merényletet terveznek Bécsből. A fejedelem megkéreti Brandenburgi Katalint. A fejedelem tehát támadt s vele egyidejűleg a németországi unió is hadat üzent II. Ferdinándnak; de ezt megverték, még a fejedelem 1623. októb. 26-kán, Morvaországban Hodolin mellett, bekeríté gróf Caraffát a császári fővezért; de még mindig békét remélve elbocsátotta az elfogott sereget s Caraffával és Thurzó Szaniszló nádorral fegyverszünetet kötött. Ezt a fegyerszünetet Bécsben nem ismerték el s midőn a fejedelem hadai szétoszlottak, kedvezőtlen pontokra kényszerítették Bécsben, miknek értelmében Oppelnt és Ratibort, a két sziléziai hercegséget kénytelen volt viszszaengedni. Ez engedékenység legfőbb oka még mindig a Cecília Renata elnverhetésének reménye volt, melyet a fejedelem követe Kamuthy Farkas, 1624. májusban, Bécsben ismét előhozott; de újra kitérő választ nyert Maga a fejedelem márc. elején, a felvidékről alájött Kassára és itt várta be, míg május 8-kán a bécsi béke megköttetett. Ez idő alatt Alvinczivel nem egy dolog lelett tanácskoztak s a szívélyes viszony még bensőbbé lett' közöttük. Néhány nap múlva egy monstrumot küldött Alvinczi a fejedelem után, mely hihetőleg Bethlennek volt szánva, de már nem érte Kassán. E monstrumot Varsavánál (Varsó) fogták a Viszlában (Visztula) és mind Alvinczi, ki egy levél kíséretében küldte, mind a fejedelem azt tartották »hogy valami nagy romlás nélkül el nem múlik s portendál nagy veszedelmet*. Látszottak rajta valami jelek, betöformák és oroszlán-körmös lába volt. A fejedelem — 1624. juni. 9. — Nagy-Váradról így ír felőle Alvinczinak: »Mihelt láttam, az három igét R P. F. én erre magyaráztam: Regnum Poloniae Frangitur, de én ehhez semmit nem értek, hanem ex signis et circumstantiis conjectalom a sveciai király által való ruináját a tenger felőli részéről, mivel német zászlók és fegyverek láttattak rajta lenni. Az oroszlán körmös lábon az törököt