Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

püspök prépostsága alatt, ki mindjárt oda menetelekor kifejezte a hitújítás iránt való rokonszenvét, a ki zsinatot is szándékozott tartani a felesleges cerimoniák eltörlése, a hét esperesség új organizálása végett, csatlakoztak a reformációhoz, úgy hogy 1545 táján, legalább a 24 városi esperességet bátran lehet protestánsnak tartani, habár a katholikus egyházból ki nem váltak, a prépostok fenhatóságát elismerték s a census cathedraticust 1610-ig, tehát az 1608. K. u. T. t.-c. meghozatala után másfél évig fizetik is (N. Muz. 2105. F. L. 55. 1.) Pokoly József. KÖNYVISMERTETÉS. Tanítók jogai és kötelességei. Az érvényben levő törvények, rendeletek. utasítások, határozatok és döntvények alapján összeállította dr. Szabó Mihály, Kolozsvármegye kir. s.-tanfelügyelője, 330. lap, Kolozsvár, 1894., ára 2 frt 20 kr. Kapható szerzőnél. Magyarország ötezer tanítója mindez ideig nélkülözött oly kézikönyvet, melyben a tanítói állással járó jogok és kötelességek rendszeresen fel lettek volna dolgozva. Dr. Szabó Mihály kolozsvári kir. s.-tanfelügyelőt ez a hiány ösztönözte arra, hogy a fennálló törvények és rendeletek alapján összeállította mindazokat a tudnivalókat, melyek a tanítót nemcsak állásánál, de személyénél fogva is illetik. Köztudomású tény, hogy az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk megalkotása óta népoktatásügy administratiónk részint törvényhozási, részint rendeleti úton annyira kiszélesült, hogy abban ma már útmutató vezérfonal nélkül nemcsak az újabb nemzedék, hanem a régebbi munkások is, kellő szabatossággal és biztossággal eligazodni képtelenek. E tájékozatlanságból származik az a sok hibás intézkedés. mely az egyeseknek is, de különösen a felettes hatóságoknak tenger idejét és munkáját rabolja el. A »Tanítók jogai és kötelességei« című munka sok tekintetben úttörő e nemű irodalmunkban. Szervesen és összefüggőleg csoportosítva fel vannak benne dolgozva a máig érvényben levő összes törvények, szabályrendeletek, rendeletek, utasítások, döntvények, elvi jelentőségű határozatok, oly módon, hogy minden tétel után záró jel között közölve van az illető törvény megfelelő szakasza, vagy a rendelet, döntvény stb. kelte és száma, s így belőle a kellő felvilágosítás azonnal megszerezhető. A munka tartalom-jegyzéke következő: I-ső fejezet szól a tanítók választásáról, kinevezéséről és mellékfoglalkozásáról; 11-ik a tanítók tanképesítéséről és továbbképzéséről; IH-ik a tanítók illetményeiről; IV -ik a tanítók elmozdíthatlanságáról, fegyelmi ügyeikről s a felettök való bíráskodásról; V-ik az iskolai rendtartásról; Vl-ik a kényszeriskolázásról; Vll-ben a tanítót mint gondnoksági és iskolaszéki tagot illető tudnivalók vannak összegyűjtve; Vlll-ban az iskolai költségvetés ügye van ismertetve a községi, állami és államilag segélyezett községi iskolákra vonatkozólag; ÍX-ben az iskolai számadások ügyére vonatkozó tudnivalók vannak felsorolva; X-ben a tanítók egyesületi élete; Xl-ben a népkönyvtárak, faiskolák, iskolai takarékpénztárak; XH-ben a bélyeg-és illetékügy; XlII-ban a postai tudnivalók: XlV-ben a tanítók katonai ügye; XV-ben a tanítók nyugdíjügye van részletesen ismertetve a fennálló törvények és rendeletek alapján. A munka függelékében részletes tárgymutató és a törvények és rendeletek teljes indexe olvasható. Egyszóval tárgyalva van ebben a munkában mindaz, a mi az iskolaügyi administratió terén s azon kívül a tanítói hivatallal összefügg. Megvannak benne mindazon rendtartási és kezelési nyomtatvány-minták, melyeknek használata kötelező. Maga a feldolgozás kimerítő és lelkiismeretes. Az érdemes szerző valóban derekas munkát végzett. Mintegy ötven törvény és ezerkétszáz rendelet és utasítás van benne feldolgozva. Felöleli nemcsak a kisdedóvó ügyeit, hanem a népiskolai tanítók fizetésére vonatkozó legújabb törvényt s az azon alapuló rendeleteket is. Hű és biztos tanácsadója minden elemi-, polgári- és felső népiskolai tanítónak és tanítónőnek, úgyszintén mindazoknak, a kik a népoktatási ügygyei bármely szempontból foglalkoznak. Használhatják a tanfelügyelők és közigazgatási bizottságok, az egyházi és városi hatóságok, községi elöljáróságok, iskolaszékek és gondnokságok, az iskolafentartók. kisdedóvók stb. Hiányául kell azonban felemlítenünk a különben derék úttörő munkának azt, hogy a felekezeti iskolákra vonatkozó speciális rendelkezések nincsenek felvéve a munka keretébe. De csak a legszorosabb értelemben vett egyházhatósági rendelkezések vannak kihagyva, még pedig, mint szerző mondja, a felekezetek nagy száma és különfélesége miatt. Nagyban mérsékli azonban ezt a hiányt ez a körülmény, hogy mind az a tudnivaló, a mi a felekezeti tanítót az állami és községi tanítóval közösen érdekli, pontosan és kimerítőleg tárgyalva van a munkában. Tehát csak a legsajátosabb egyházi rendelkezések hiányzanak a könyvből. Az iskolák felállítására, felszerelésére, fentartására, az iskolai alap-vagyon kezelésére és egyáltalában az iskolai oekonomiális ügyeire vonatkozó eljárás sincs a munkában tüzetesen tárgyalva. Ezen a szerző azzal kíván segíteni, hogy ezeket a kérdéseket egy külön munkában fogja behatólag ismertetni. »Népoktatásügyi községi közigazgatás* lesz a címe ennek az újabb munkának, mely nem sokára szintén kikerül a sajtó alól. Ez mintegy kiegészítő képét fogja képezni a mostani munkának. Dr. Szabó könyve, jelen alakjában is, nemcsak az állami és községi tanítóknak, de az egyházi tanítóknak és minden népiskolai ügygyei foglalkozó hatósági személynek és testületnek nélkülözhetlen útmutató. Melegen ajánljuk megszerzését a népiskolai ügy iránt érdeklődő minden tanférfiúnak. Váradi F.