Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

a kik nem a püspökök akaratát teljesítik, azokat ellenségnek tekintik s még a templomot is készek bezárni előttük. A ki megszavazza a polgári házasságot, az megszűnt katholikus lenni. Valóban csoda, hogy ilyen nyilatkozatok után sem kezdik meg a kitérést, hagynák oda azt a vallást, mely úgy sem az ő érzelmök tolmácsolója. Hagyják oda azokat a pásztorokat, a kik nyirják vagy ostorozzák őket . . . de nem legeltetik. Hanem ugyancsak megvannak akadva a házasságnak szentségével. Ez a nádparipájuk. A minő a paripa, olyan a lovagja, vagy megfordítva. Én nem kötöm magam épen egy hasonlathoz. Engedek választást. A házasság: szentség; tehát nem kötheti világi halandó. De nini ... a keresztség is szentség; s azt végezheti a bába is. Pedig egy bírósági hivatalnoknak csak van annyi kvalifikációja, mint egy bepálinkázott bábának, ki például Sándornak keresztelteti a Sárát. Szinte nem merem feszegetni ezt a logikát, hogy melyik hát az alább vagy feljebbvaló szentség. Mert muszáj bennök fokozatnak lenni, ha az egyiket csak pap végezheti, a másikat meg bába is. A vallásban szükség a mystikum. De az meg baj, ha csupa mystikum. Az is baj, ha sok a szentség, mert íme nem tudnak vele mit csinálni, hát leghelyesebb a protestáns vallás dolga, mivel annak két szentsége van, de azt aztán nem is szolgáltathatja ki más, mint az isten szolgája. Megjegyzem hogy nem azért, mivel ellenkező esetben nem épen olyan cselekmény lenne az, hanem azért, mert muszáj rendnek lenni a társadalomban. Az irás azt mondja: legyetek tökéletesek . . . meg nem foghatom miként magyarázzák e parancsot a kath. papok. Mindenütt akadályozzák a fejlődést, világosságot, hát ezek nélkül hogy tökéletesedhet a szegény pápista ember, s hogy vezetik azt a Jézus által parancsolt tökéletesség felé ? ! Sok jó barátom van közöttük. Igazán szánom őket. Úgy gyötrődnek sokszor ... oly lelkesen beszélnek a szabad elvekről . . . Nem tudják szegények, hogy ezen szabad elvekért . . . átok alá veti őket saját egyházuk. " (Lásd a »Syllabus«-t, a »Vaticanum«-ot.) De reménylem, hogy majd csak magokhoz térnek egyszer. Belátják, hogy az ő vallásukban nem élhetnek tovább kompromissum nélkül .... s így elhagyják azt a vallást, mely leiköket, érzelmüket oly sokáig tartotta bilincsben. A ki szabadelvek hangoztatása mellett is azt mondja, én katholikus akarok maradni, mert vallásommal meg vagyok elégedve, az más dolgokban lehet bölcs ember; de annyi bizonyos, hogy vallás dolgában most is csupán a gyermekkori impressióval bir; az a vallásból nem tud többet, mint a mit a kis katekhismusból tanult . . . s a felett sem gondolkozott. Az is főkérdés, hogy miből nyerjen hát világosságot ? ... A kath. iskolákban nem nyerhet, mivel azokban olyan tankönyvek vannak, melyeknél csak a tanárok ma gyarázatai elfogultabbak. Hogy miként ismertetik p. a protestáns vallást, elég megemlítenem családomnak egy máskülönben mívelt és intézetben nevekedett barátnőjének nyilatkozatát, melyet templomunkból kijövet tett csudálkozva: édesem! hát ti is hisztek Krisztust ?! . . . Azt is hallottam, hogy miként jellemzik a reformátusokat és a protestánsokat. (Mai számunk Könyvismertető rovatában e tárgyra vonatkozólag bővebb tájékozás nyerhető. Szerk.) Az meg természetes, hogy a saját vallásuk szennyeiről meg ne emlékezzenek. Az volna tehát szükséges egyfelől, hogy a kath. egyház dogmái, szertartásai, pápasága és viselt dolgai Írattatnék meg, de csak rövid röpirat alakjában; a mit kevés türelmű ember is elbírna olvasni; másfelől pedig ugyanez, talán minden egyes dogma, stb., külön 3—4 levelekben, mint a ponyva irodalom terméke. Ez áruitatnék útfélen potom árért . . . terjesztetnék az ország minden részében, és minden nyelvében. Minden kiadvány egy lapocskáját a protestáns vallás ismertetése foglalna el. Előbb kimutatni a kath. felfogást, utánna a protestánst. Mert mihelyt a katholicizmus megismeri a maga vallását, azonnal megérik a második nagy reformációra. (Evangelizálni. Krisztushoz kell őket vezetni, akkor szívesen átjönnek a pápától — a Krisztushoz. Szcrk.) Vannak protestáns egyházi lapjaink, de mit ér az, ha azokat nem olvassa katholikus ember ? Csupán a protestáns embereknek világítanak! (Hiszen ha ezek is sokan olvasnák! De még a papja se mindenik olvas. Az intelligens presbyter, tanácsbíró sőt akárhány trakt. gondnok is csak hírből ismeri egyházi lapjainkat. Ez sincs ám rendjén! Szerk.) Tehát hozzájuk kell menni. Kezükbe kell adni a fáklyát, hadd lássanak, és hadd vergődhessenek ki a börtönből; hadd rázhassák le a bilincseket. Ezt pedig egyedül akkor érik el, ha az irodalom előbb ajánlt munkájával megérleltetnek. Ma már nem lehet vallást terjeszteni, vagy irtani tűzzel-vassal, hanem igenis a felvilágosítással . .. hogy belátván vallásának képtelen tanait és borzasztó átkait, ne kényszer által, hanem saját meggyőződésével hagyja azt oda. Ó-Moravicza, 1894. márc. 2. Hetesy Viktor. Az »Őrálló« érdekében. Levél a szerkesztőhöz. * Megnyerte a magyar prot. egyház közönsége végre azon hosszú időn át beszédben és a sajtó terén írásban is, méltán és nyomatékosan kifejezett kívánsága teljesedését, hogy legyen olyan politikai lapja, mely az eseményeket protestáns, nemzeti és hazafias érzékkel és hamisítatlan megvilágosítással tárja a világ elé, s tárgyalja * Közérdekű tárgyára való tekintetből, tér szűke miatt kihagyásokkal közöljük ezt a levelet. Közlésével az »Őrálló« iránti elismerésünknek akarunk kifejezést adni. Szerk,