Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-08 / 10. szám

azokat; liogv a protestánsok annál erősebb ragaszkodásra lelkesüljenek egyházuk felvilágosodott, józan szabadságot, szellemi és erkölcsi felemelkedést ápoló és terjesztő elveihez ; más vallásnak is, e prot. önzetlen felfogás és viselkedés által megnyeretve, ha hitben nem is. legyenek közös testvérek velünk, önzetlen ember- és hazaszeretetben. s/ ' Az »Őrálló* lap, mint ilyen él és működik, oly hatálylval, hogy még igen rövid pályafutása alatt, nemcsak laptársainál költötte fel az el nem tagadható figyelmet, hanem programmjának lelkesen és minden oldalról megfelelve: olvasói közt valóságos lelkesedést idézett elő annyira, hogy a hol ezek találkoznak, mindenütt annak magasztalása hangzik ajkukról, lelkészek és világiaknak egyiránt. De midőn így elismerjük a lap közszükségszerű programmjának teljesen megfelelő voltát, magas színvonalon álló szerkesztését, még magát a jól megkülönböztető beosztást, sőt a tiszta nyomást is, melyek csak azt az óhajtást hagyják hátra, hogy minél előbb napilappá legyen, tehát a szellemi és technikai kívánalmaknak a maga részéről egészen megfelel: hát az a közönség, melynek legszentebb érdekképviseletét felvette . . . megfelel-e kötelességének, melyet egy ily vállalat fentartásáért, s ha lehetséges még elébbviteleért, s a célbavett napilappá fejlesztésért át kell éreznie, s teljesítenie? . . . Még eddig úgy áll a dolog, hogy nem! Igenis megvan az elismerés, akarat és tettrekészség, hogy a mit oly nagyon megérdemel, az » Órálló<-t általános és folytonos támogatásban és pártolásban részesítsük mind erkölcsileg, mind anyagilag. E célból fel is hívjuk a magyar birodalom összes protestáns intéző egyházi és világi férfiait, lelkészi és tanári s tanítói kart, presbyteriumokat, egyes lelkes értelmes és értelmességre törekvő hitsorsosokat, olvasó körüket, hogy azt a tehetősbek önmagok, szegényebb hivatalnokok, vagy egyházak presbyteriumai társulva megrendeljék s fennállólag járassák. Mert igv, miként még eddig jelentkeztek az »Őrálló* pártolói, körülbelől 700 fizető, nemcsak nem fejlődhet egy oly nagy költséget emésztő vállalat, de nagy veszteség nélkül fenn sem állhat; pedig a hazai egyetemes protestáns egyházért lelkesülő egyesnek — úgyszólván — emberi erőt meghaladó közérdekű munkálkodásáért, nagy, tönkretevő anyagi veszteséget okozni, s azáltal megsemmisíteni azt az egyházi nagy célokat elősegítő eszközt is: — nem volna protestáns, de még emberi becsületérzés sem. Van, csupán az ev. ref. egyházban kétezer lelkészünk, ha ezek felét veszszük egészen olyan szegénynek, amilyen én is vagyok, hogy hat forintos lapnak is egymagában járatására elégtelen: — társuljon kettő, vagy rendeljék meg az ilyenek presbyteriumukkal együtt; a többiek pedig lelkész és presbyterium járassák külön-külön önállóan. E számból magából előállhat egy ezer előfizető. Van ötvenhét egyházmegyénk, melyek mindenikében szerepel öt-hat tekintélyes és vagyonos világi férfiú; ez a szám is alkothat háromszáz előfizető egyént; s a reformált egyházmegyék helyes kormányzása mégis követeli, hogy az abba befolyó férfiak egyházunk ügyeinek alapos és magasabb ismeretével bírjanak. Ott, vannak főiskoláink és gimnáziumaink tanárai, vagy ezek olvasó köre. Tanítóink, kántoraink, kántortanítóink, tanító-kántor-orgonistáink ismét legalább három ezer számmal. Társulás utján is szép számot alkothatna. Hát aztán ág. ev. és az unitárius prot. testvérek egyházai és egyházi férfiai, kik mindanyioknak nem lehet fel nem ismerni az érdek közösséget, melyet az »Őrálló« képvisel! Bizony, bizony ilyen nagy értelmiség dacára ha nem állhatna fenn egy oly közérdekű, prot. irányzatú életre és fejlődésre hivatott vállalat, mint az »Őrálló*, szégyen és gyalázat lenne a port. értelem és áldozatkészségre egyiránt. De meg az »Őrálló« azért a hat forint évi járatási díjjért nem is »Isten jutalmazza meg«-gel, hanem búsás és nagy értékű ellenszolgáltatással fizet vissza; s ez mindnyájunknak, szegénynek és gazdagnak, egyházi hivatalnok és tiszviselőnek, vagy csak egyháztagnak is kivétel nélkül használ; s azonfelül nemzeti hazafias és közművelődési fontos szolgálatot is teljesít. Pártolása tehát mindenkinek, ama fontos célért: kötelesség. Majd eljön a konventi, egyházmegyei, s egyház ker. gyűlések ideje; midőn azok az illetékes intéző férfiak már tapasztalva a szolgálatot, látva annak kitűnő mérvét, melyet az »Őrálló* egyházunknak, hazánk és nemzetünknek tesz: ismerhetik aziránti teendőjöket is, hogy azon közforrást, melyből egyházunk ügye előmozdításának közegei hazában és hazánkívül tápláltatnak, nyissák meg egy olyan orgánum éltetésére is, minő magyar protestáns egyházunkra nézve az »őrálló * ; mert bizony mondom: az, nemcsak a hű magyar protestánsok összetartására működik, hanem még a kételkedő s rideg lelkeket is megnyeri és felmelegíti, s ezzel legnagyobb miszsziót teljesít. Hadd legyen igaza annak a »Dreptateá«-nak, hogy az subvenciót húz, mivel már eddig is vádolta az »Őrállót*. Igen, húzzon subvenciót: a magyar protestáns egyház köz és nyilvános támogatását. A . . . 1894. febr. 23. a .. r. KÜLFÖLD. A francia protestánsok a múlt évben. A francia protestantizmus, noha számra nézve nagyon csekély, mindössze nyolcadfélszázezer lelket számlál, mégis igen szép tevékenységet fejt ki. A »Ref. Kzg.« nyomán ide iktatjuk mult évi életének főbb mozzanatait. 1. Igen nevezetes mozzanat a ref. egyház életében a 6-dik félhivatalos zsinat, mely okt. 10—19-ig ülésezett a történelmi nevezetességű La Rochelleben. A zsinat szervezete, mely először 1879-ben gyűlt össze Párisban hova tovább jobbnak bizonyul. Áldásos munkát fejt ki a hugenották bibliásabb tagjai között. Most is sok üdvös intézkedést tett. Tanácskodás tárgya La Rochelleben mindenek előtt a liturgia volt, melylyel már az előbbi zsinatok tüzetesen foglalkoztak. Ennek fő részeit végérvényesen elfogadták. Másodszor a javított bibliával és a zsoltárok és dicséretek új átdolgozásával foglalkoztak. Az újtestamentom átdolgozása már kész, és legközelebb meg fog jelenni, valamint a kibővített énekes könyv is. Harmadszor szó volt az evangelizációról, a jövendőbeli papok képzéséről az előkészítő iskolában és a két fakultáson. Párisban és Montauban, új lelkészállomások alapításáról, stb. Negyedszer a lelkipásztori gondviselés a rabok gondozása, a mértékletességi ügy, az erkölcsiség terjesztése, a vasárnap megszentelése fölött tanácskoztak. Végre pedig az egyházi rendtartás kérdése is fölmerült. A zsinat jövedelme az utóbbi három évben 239,140 frank volt, tehát valamivel kevesebb mint az előtt, miért az állandó zsinati 20*