Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-22 / 8. szám

122 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAÍ\ 8. száiti. Az állami anyakönyvekről. (A törvényjavaslat tárgyalása az igazságügyi bizottságban.) A képviselőház igazságügyi bizottsága február 15-én tárgyalta és általánosságban egyhangúlag elfogadta az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás rendén a jelen volt miniszterelnök az egyházpolitikai javaslatokról s ezzel kapcsolatban a protestáns egyházak állami dotációjáról fontos nyilatkozatot tett. A bizottságban Teleszky István elnökölt és Jellineh Arthur volt az előadó, ki a javaslatot beható indokolás után elfogadásra ajánlja. Veszter Imre az állami anyakönyvek intézményét örömmel fogadja, de az anyakönyvezést kizárólag a járásbíróságokra vélné ruházandónak. Szilágyi Dezső miniszter abban igazat ad előtte szólónak, hogy kétségtelenül igen tekintélyes közeg lenne a járásbiró, de a gyakorlati szempontok ellene szólnak annak, hogy az anyakönyvek vezetése a járásbirákra ruháztassék. A járásbíróságoknak legalább is harmadrésze oly helyen van, a hol teljesen alkalmas közegek állanak rendelkezésre, a hol tehát még ideiglenesen sem forog fenn semmi ok arra, hogy a teendőket a járásbíróságok végezzék. A születéseknél s halálozásuknál a járásbíróságok székhelyére való bemenetel mégsem lenne oly könnyű dolog, a járásbíróságnak 100—150-el való exorbitáns megszorítását pedig előtte szóló sem óhajtja. Éppen az első életbeléptetés szempontjából nem lenne helyes a közönséget avval a nagy teherrel sújtani, a mivel a járásbíróságok anyakönyvvezetése járna. Fabinyi Teofil azt tartja, hogy a kötelező polgári házasság elfogadásával elvben elfogadtatott az állami anyakönyvvezetés is. Szóló nézete is az, hogy a bíróságokra ruházni a teendőt nem lenne célszerű, s hogy a. javaslat alapelvei a községek tekintetéhen is helyesek. Szóló a maga részéről alapelveiben is elfogadja a kormány többi egyházpolitikai javaslatait is, felveti a kérdést., vájjon a felekezetek közti béke és nyugalom, a jogegyenlőség és viszonosság érdekében nem lenne-e szükséges még tovább menő intézkedéseket hozni, a milyenek lennének a kongrua rendezése, a kath. autonómia s az 1848. XX. t.-c. szellemének megfelelő intézkedések. Különösen az utóbbira való tekintettel azon kérdést veti fel szóló, mily állást foglal el a kormány az 1848. XX. törvénycikkre vonatkozólag, mely a hitfélekezetek szükségleteinek fedezésére az állam által nyújtandó segélyről intézkedik, szükségesnek tartván a maga részérői, hogy a felekezeteknek nyújtandó segély ne évenként a költségvetésben állapíttassék meg, hanem állandó törvény utján biztosíttassék. Wekerle Sándor miniszterelnök válaszolja, hogy a kormány igenis foglalkozik a már beterjesztett egyházpolitikai javaslatok keretén kívül eső kérdések szabályozásával is. Ilyenekül említette fel előtte szóló is a kongrua rendezését, a kath. autonómiát és az 1848. XX. t.-eikk intencióinak megvalósítását. A kongrua szabályozása a kormány közreműködése mellett folyamatba tétetett. A mennyiben arról győződnék meg a kormány, hogy az erre első sorban hivatott források azok megfelelő kihasználása mellett sem lennének elégségesek, az államsegély elől sem fog elzárkózni. A kath. autonómia tekintetében a kormány első feladata az volt, hogy mód nyujtassék a tárgyalások folyamatba tételére. E tekintetben már is megtette a kormány az intézkedéseket, a folyamatba tett, tárgyalásokat folytonos érdekkel kisérendi, s a hivatott, tényezők által nyilvánítandó óhajoktól is fog függeni a kormány további közreműködése. Az 1848. XX. t.-c.-hen kifejezett azt az intenciót, hogy a hevett egyházak anyagi helyzetéhen és az államtól eredő anyagi dotációjában nyilvánuló aránytalanság az elkerülhetetlen szükség mérvéig az állam által lehetőleg kiegyenlíti essék, a kormány mindig magáénak vallotta s annak megfelelően cselekedett eddig is. Különösen a felemlített protestáns egyházakat, illetőleg ezek dotációja már a folyó évben 150,000 frttal felemeltetett s nagyobb segély is helyeztetett kilátásba. Máris lépések tétettek az iránt, hogy a valódi >szükséglet megáll apíttassék s mihelyt ennek tiszta képe fog a kormány előtt állani, nem fog elzárkózni az előtt sem, hogy a szükséges segély nem évről-évre a budgetben, hanem mint állandó segély törvény útján biztosíttassék. Körösi Sándor és Matuska Péter felszólalása után, melylyel a törvényjavaslatot elfogadják, szót emelt Hieronymi Károly belügyminiszter és tüzetesen indokolja a javaslatnak az anyakönyvi kerületek beosztására vonatkozó rendelkezéseit s statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy 4800 állami anyakönyvvezető felállításával a helyzet sokkal jobb lesz, mint. eddig volt, s az állami anyakönyvvezetők sokkal könnyebben lesznek hozzáférhetők a nagy közönségre nézve, mint ma az egyes felekezetekre nézve a lelkészek. A mi a beállítandó közegeket illeti, mint a felszólalók is kiemelték, csak a kis községeknél forog fenn nehézség. Senki sem tagadhatja, hogy jegyzői karunk, mely hasonlíthatlanul nagyobb szellemi képességet feltételező egyéb teendőket végez, elenyésző kivételekkel, képesség tekintetében meg fog felelni az anyakönyvvezetés által reá ruházott feladatoknak. A születések és halálesetek felvétele teljes nyugalommal bizható a községi jegyzők nagy zömére, a mi pedig a házasságkötéseket illeti, szóló a részletes tárgyalásnál kérni fogja, hogy a belügyminiszter felhatalmaztassék azon anyakönyvvezetők kijelölésére, a kik a házasságkötéseknél való közreműködéssel is megbizandók lesznek. A mennyiben egyes helyeken nem lennének se a jegyzői karból, se a földbirtokosok, nyugalmazott tisztviselők, kivételesen tanítók köréből megfelelő anyakönyvvezetők találhatók, mint külön hivatal fog ott felállíttatni az anyakönyvi hivatal. A mi az ellenőrzést és felügyeletet illeti, kérni fogja a tárgyalás során, hogy a belügyminiszter felhatalmaztassék ott, a hol ennek szüksége felmerül, felügyelői állások kreálására s azok területi hatáskörének megállapítására. Ha a bizottság ehhez hozzájárul, a felügyelet és ellenőrzés kérdése is kielégítő megoldást fog nyerni. A bizottság ezek után általánosságban egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. KÜLFÖLD. Az amsterdami theologiai fakultás megszüntetése. Az utóbbi heteken élénk vita tárgya volt a hollandiai egyházi körökben a »Németalföldi Ref. egyház« theologiai fakultásának megszüntetése az amsterdami egyetemen. Hogy ez esemény jelentőségét kellőleg feltüntethessük az olvasók előtt, előre kell bocsátani a kérdés rövid történeti előzményeit. Hollandiában, mint a Ref. Zt.g. írja, 1878-ban új szervezetet léptettek életbe a felső iskolákban. Azelőtt