Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-22 / 8. szám

polgárok támogassuk a szabadelvűség vezérférfiait, mert a magyar protestánsok sohasem egyebek, mint magyarok, és soha sem Róma rabszolgái. Azért vegyük szivünkre a liberalismus ügyét, mert ennek bukásával ellenünk is készül az ultramontán jóakarat, hogy jogokat adjon nekünk a hazafias testvér római klérus^ mint adott 1613-ban, 1731-ben, azért legfőbbképen és mindenekelőtt álljunk készen arra a nem várt eshetőségre, hogy a romanismus győzelmével saját erősségeink is ostrom alá vétetvén, készen találtassunk. Ébredjünk édes alvó testvéreim1

Lelket, az evangéliumon gyökerező protestantismusért égő lelket vigyünk magunkkal a mi gyülekezeteinkbe, hogy annál, mint szövétneknél új lángra gyuládjon már-már kialvó egyháziasságunk. Lelket, az evangélium erőivel acélozott erkölcsi energiát vigyünk s oltsunk be egyházi társadalmunkba, hogy annak minden számottevő tagja erőt nyerjen a munkára, bátorságot merítsen a küzdelemre, elszántságot és kitartást a bekövetkező szenvedésekre. Ha az édes semmit nem tevés álmába, merülve lepne meg bennünket a győztes ellenség: nem várhatunk irgalmat azoktól, kik egykor saját híveiket is készek voltak lemészárolni, nehogy egy eretnek is megszabaduljon: hiszen Isten ismeri az övéit. Legyünk készen a legrosszabbra is és vigyázzunk, hogy a kik állanak, el ne essenek; a kik alusznak, felébredjenek. Új életet nyerjen egyházunk, hogy rajta még a pokol kapui se diadalmaskodhassanak. Egyházunk vezető férfiai, az egyházak lelkipásztorai úgy forgassák magukat, hogy az Úr igazi szolgáinak találtassanak és betudjanak számolni azokról, kik az gondjaikra bízattak. De hát miért verjük félre a vészharangot, mikor még nincs itt az árvíz; miért zavarjuk édes álmukat azoknak, kik hivatásuknak megfelelőleg kiprédikálják magukat és azután nyugalomra vágynak? Hát csak azért, mert az áradat nem szokott szerényen bekopogtatni, hogy szabad-e belépni a határba; sőt ha a töltések megtörik is első rohamát, ha feltartják is, még akkor is ott maradnak a hullámok és addig mossák, fúrják a töltést, míg át nem szakítják, hacsak a felébredt emberek résen nem állanak. Ismeritek-e atyámfiai a XIX. századból a római egyház történetét? és toleg az utolsó negyed század eseményeit? Az olasz állam széttépte azon kötelékeket, melyek a nemzetiségi eszme alapján létesült egységes olasz monarchia elkeseredett ellenségével, a római egyházzal egybekapcsolták. Liberális intézményeivel akarja magát megvédeni egységében és mert a liberalismus nem ismer különbséget honpolgár és honpolgár között: a római egyház hívei, mint valami két életnek, beilleszkedtek a liberalismusba, hogy a politikát ellentétes, ultramontán politikával győznék le. Franciaországban az ultramontán reakció politikai szerepet játszik és parlamentáris úton törekszik győzelemre; bár hála Istennek, eddig sikertelenül. A nagy protestáns Németországban elsőrangú politikai tényezővé lett a centrum és íme egymásután keletkeznek a canossai törvények. Angol- és Skótországban újból szervezkedett a hierarchia és nem régen megértük azt, hogy a hatalmas protestáns Albion prot. királynőjének ajándékát átadó követ személyében Anglia mintegy leborult a »servus servorum« elé. Ma Angliában három annyi katholikus van, mint ezelőtt. 40 évvel, sőt Skótországban külön két érsekség és három. püspökség gondoskodik az emberiség római üdve felől. Belgiumot a legalkotmányosabb király alatt kelt iegliberálisabb alkotmánya ma a szerzelrendek Mekkájává tette és a hierarchia által felszított izgalmak ez országot az anarchia karjaiba kergetik bele; de mind ez nem baj. mert van másfélezernél több zárdája és így az üdv könynyebben hozzáférhető, mint másutt. A protestáns Hollandiát az ultramontán politika a liberalismus védelme alatt oda vilte. hogy ma már az iskola köteleseknek több mint 7-i-e róm. katholikus. Schweic katholikus részeiben a reakció uralkodik. A protestáns kantonokban az ultramontánok úgy a községi, mint szövetségi tanácsban többségre igyekeznek, hogy az ígéret földjévé legyen ezen terület is. Hiszen Kálvin városának nagyobb fele már ma is »igaz hívő«. A ki ezeken a jelenségeken végigtekint és megtanulja, hogy mire képes Róma és az ő elszánt szolgái; kik nem ismernek hazát, nemzetet, hanem csak is egy keresztyén Dalai Lámát; a kik előtt az emberiség legszentebb érzelmei és gondolatai mind hiábavalóságok, ha egyik végükkel nem mutatnak a mesebeli mágneshegy felé; — mondom, a ki megfontolja, hogy oly ellenséggel van a világ egyetemes boldogulására törekvőknek közük, kik semmi fegyvertől vissza nem nem riadnak, és soha semmi terrenumon a harcot fel nem adják: az egy percre sem lehet kétségben a felől, hogy a liberalismus diadala hazánkban a fegyverek szegreakasztásával nem végződik. Harc és szakadatlan harc az, a melyet a »Pax« igényel és e harcnak nem lesz előbb vége a művelt világon, míg vagy a papismus szét nem robban vagy a műveltség és szabadság meg nem semmisíttetik, hogy a műveltség fészke a kolostor legyen és a szabadság jelképe a spanyolcsizma.