Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-22 / 8. szám

Szerkesztősig': IX. kerület, JPipn-wra Ü3. szám, hová a kéziratok cimzeudok. Kiadtf-Iiivatnl : Hornyánszkt/ Tiktor könyvk^resk"<lése (Akadémia bérháza , hová az elüfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ,• egész évre : 9 frt. Eyyes szám ára 30 /.-»•. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Ébredjünk!... Vajha szavam, melyet a protestáns egyház tagjaihoz, főleg pedig lelkészeihez intézek, ne lenne kiálló szó a pusztában; vajha legalább arra bírná mindazokat, kik elolvassák e néhány sort. hogy a jelen zavaros társadalmi körülmények között gondolkozás tárgyává tegyék a hazánkban folyó egyházpolitikai mozgalmak lehető eredményeit és meggondolva az egymással küzdő tényezők erejét, célját: maguknak tiszta képet alkotnának a felől, hogy miképen védheti meg, sőt terjeszthetné a jövőben a protestantismus a maga határait és végül igyekeznének a helyesnek vélt úton minden akadályt legyőző buzgalommal munkálni és diadalra segíteni a Krisztus evangéliumát. Atyámfiai, férfiak! A liberalismus, a reformáció szülötte s a protestantismus éltetője, a nemzeti állam szolgálatában folytat ma harcot a középkori vallási társadalom s a pápai universalis monarchia szolgálaiában álló, ezekre törekvő ultramontanismussal. Nem felekezet felekezettel, mint a XVI. és XVII. században; nem felekezet állammal, mint a felvilágosult absolutismus korában, hanem egy fekete universalis politikai tényező provokálja a küzdelmet a történelmi tradíciókon nyugvó nemzeti és a népfelségi eszmékkel szemben. Nálunk e kiizdelmnek, mely már tényleg folyik és pedig vehemensebb módon, mint a minőt eddig magyar társadalmunk valaha látott, a f'enforgó körülmények között, vagy a liberalismus bukásával, vagy teljes győzelmével kell végződnie. Azon enunciációk után, melyek a kormányelnöki székből elhangzottak, a harmadik eshetőségre, a kérdés megoldatlanul hagyására kilátás nincs. A fentebbi két eset bármelyike következik is be : a protestáns egyházak, mint a keresztyén szabadság szülöttei, de egyszersmind dajkálói, egyaránt küzdelemre vannak hivatva, épúgy, mint maga az eszme, melynek szolgálatában vívta ki a modern társadalom becsülését, és azok a honpolgárok általában, kik amaz eszme zászlaja alá esküdtek. Szinte feleslegesnek látszik a készenlétet arra az esetre sürgetni, ha az ultramontanismus győz. Hiszen ennek az irányzatnak úgy a társadalmi békében, mint harcban, csak egy törekvése van: az egész emberiséget a pápa universalis monarchiájának bilincseibe beleerőszakolni. A protestantismus létezése annak szemében a sátán konkolyhintő munkájának eredménye és a protestánsok eltűrése az Isten ellen elkövetett bűnök egyik legnagyobbika. Ezért az ultramontanismus győzelme nálunk egyértelmű lenne a mi egyházunkra nézve azzal, hogy azon utat, melyet 1647-től a gályákon keresztül megtettünk 17yl-ig, újra kezdjük, hogy jogaink és szabadságunk az igazságnak legvakmerőbb arculverésével párosult, körmönfont jezsuita okoskodások útján egymásután szedessenek és csonkíttassanak el; és ha netalán új életre kelnének a szeretet fejedelmének ezen álorcázott papsága dacára; ha kiütné a korszellem kezükből a kést és kötelet, melyet a mi számunkra »ad majorem Dei gloriam« szántak: szemünk közé vágják, hogy a mi jogunk és szabadságunk van, az az ő kegyelmükből fakadt. Ébredjünk atyámfiai, férfiak! és keljünk fel a mi tunya álmodozásunkból. Támogassuk rokonszenvünkkel, szivünk és lelkünk teljes melegével a liberalismust, a reformáció gyermekét, ezen veszedelmes küzdelemben. És ha más felől, mint egyháznak nem is szabad beleavatkoznunk az összes felvilágosodott magyar honpolgárok részvétele mellett folyó, az egész magyar nemzet érdekében vívott és még a vakoknak is javukra szolgáló ezen harcba; és ha a legóvatosabban kell is kerülnünk, hogy felekezeti civódássá devalváljuk a liberális állam-eszme mérkőzését a nemzeti életünk iránt csak szájjal, de nem szívvel érző, hanem azért magukat patentirozott hazafiaknak tartó gyászvitézekkel: azért mint hon-