Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-15 / 7. szám

pedig »1894« cím alatt a ránk derült új év szép reményeit nemes hangon, lelkesítve adja elő. »Adja a mindenség nagy Alkotója, hogy reményeink és várakozásaink minél teljesebb mértékben megvalósuljanak !« »Jobbat s többet nem kívánhatunk imádott nemzetünknek — imádott hazánknak!« Ez imaszerű óhajtással végződik szerzőnk legújabb munkája. Hiszszük és reméljük, hogy imája és óhajtása, mely nemcsak az övé. de százezreké, sőt millióké, elébbutóbb teljesülni fog. Rövid ismertetésemet legméltóbban azon kijelentéssel fejezhetem be, hogy dr. Horváth Ödön műveit élvezettel és tanúsággal olvastam; miért is kész örömmel ajánlom azokat a t. közönség szíves figyelmébe. Révész Kálmán. következik, hogy mindazokat, kik őt e nemes munkájában gátolják, megvessék, és magok elől elseperjék. Ily lelkesen értvén én a dolgot, valóban rosszul esett olvasnom, hogy az ország miniszterelnöke elment a prímáshoz újévi üdvözletre. Mert ha igaz, hogy a kormány szabadelvű programmjának megbukása félszázadra veti vissza Magyarországot, akkor olyan egyéneknek gratulálni, a kik ezt a félszázadot még kétszáz évvel is szeretnék visszaterelni . . . érthetetlen. Mert miniszterelnök ha katholikus is, de nem privát ember. Ügy is volt jelezve, hogy elment gratulálni a miniszterelnök. Elment ellenségéhez ... a haza szabadelvű intézményeinek ellenségéhez ... de nem ment. a szabadelvű intézmények barátjaihoz; azokhoz kik e hazában még soha nem elleneztek semmiféle világosság, szabadelvűség terjedését: a protestáns püspökökhöz. Az ilyen tisztelgések adnak ám a főpapoknak erőt, bátorságot és vakmerőséget arra, hogy szembe szálljanak és lázítsanak. BELFÖLD. Egyházpolitikai apróságok. Pontos kérdés, hogy akarja-e az ország magát még többször is kitenni annak, hogy szabadelvű haladásában hasonló akadályokkal kelljen küzdenie? Ha nem, ugy egyszersmindenkorra véget kellene vetni minden olyan hatalomnak, mely kétessé teheti egy szabadelvű intézmény létesítését. Néven kell nevezni a gyermeket; azaz kimélét nélkül feltárni a társadalom előtt azokat, kik a világosságnak a setétség elleni küzdelmében, ez utóbbi mellett küzdenek, vagy azt kell mondani, hogy ilyenek a kath. főpapok egytől-egyig; vagy ha van kivétel, név szerint jelezni azokat, kik e setétség szolgálatában állnak. De ez ideig oly kíméletet tanúsítottak a lapok, hogy egyetlen főpap nevét sem bélyegezték ki. hanem azokat, kik a szabad eszmék ellen küzdenek, általánosságban ultramontánoknak nevezik. Igaz, hogy ez alatt a köpeny alatt ők is értendők, de mind e mellett jobb volna névszerint jelezni őket: azért pedig, hogy a társadalom kevésbbé olvasott osztálya is annál inkább tudja, hogy tulajdonképen kik azok az ultramontánok Magyarországon. Azt hirdetik a szabadelvű lapok, hogy a kormány propositiói a művelt államok sorába emelné ezt az országot ; hogy azok az állami consolidationak conditio sine qua nonjai; hogy azok a polgárok közbékességének fundamentomai. Ha ezek az állítások igazak, akkor az is igaz, hogy mindazok, kik ennek létrejövetelét akadályozzák; akadályozzák ezen ország fejlődését, erősödését, békességét. A ki pedig hazája boldogságát, virágzását akadályozza, az .... Ezt a szót nem írom ki. De ez a consequentia. * * * A kormány lapjai, és egyéb szabadelvű lapok úgy tüntették fel a polgári házasságot, vallásszabadságot, anyakönyvek polgári vezetését stb., mint a mit a kormány a hazára üdvösnek, áldásosnak vél. Ebből önként Szinte bosszantó olvasni, hogy csupán a hecckáplánokról van szó. Úgy tüntetik fel az egész hadjáratot, mint némely káplán heccelését. A ki így gondolkozik, az ugyan kevéssé ismeri a kath. klérus intézményét. Ugyan naiv ember volna, a ki azt képzelné, hogy az a szegény szerencseváró káplán merne ilyen dolgokat feszegetni, ha nem tudná, hogy felsőbbjei helyeslésével találkozik. Hát hol van a magyar bátorság, mely szemébe mondja a feketének azt hogy fekete?! . . . Mért nem kezdik sorra a főpapokat éppen olyan ostorral csapdosni, mint a minővel sújtottak az ú. n. hecckáplánokat. Hol a haza érdeke van, ott nem lehet kímélet azok ellen, kik azt veszélyeztetik. * * * De meg, ha szabadságot akarunk, nyissuk fel az ablakokat, hadd legyen világosság. Össze kell törni azt a klérusi lajtorját, mely az eminenciáig vezet, s mely örökösen táplálja az embercultust; az emberbálvány imádást. A vallásnak nincs szüksége eminenciás papokra. Az Isten szolgája ne éhezzék, mint egykor Ulvés; de ne is repüljön tüzes szekéren a mennybe, mint Illyés. Valóságos anomália, hogy egy egyházi hivatalnoknak több fizetése legyen, mint a király után az ország első hivatalnokának, a miniszterelnöknek. Az Isten szolgái között, még a rangfokozatot is eltörölném, kivált abban az egyházban, melyben a Krisztusnak helytartója van. Amennyiben sehol sem olvastam, hogy, hogy valaha titulálták volna: Jézust ő szentségének; Péter apostolt ő eminenciájának, Andrást, Jánost stb. excellenciás uramnak. Bizonyára úgy tetszik, mintha ők sem alázatosságban, sem szegénységben, sem világosságban, sem szeretetben nem követnék Jézust és az apostolokat. Hát miben követik tehát ? Hogy a külsőségeket szigorúan megtartják? De hiszen ezt cselekedték Jézus idejében a farizeusok is. Hetesy Viktor.